Találkozás Novák Józseffel Sárospatakon.
A visszaemlékezéseimhez gyűjtött anyagok pontosítása miatt Novák József fővadásszal 2011. elején akartam beszélni, de nem tudtam a telefonját. Dr. Obzsut Józsefné, Erzsikét volt állami gazdasági kollégát telefonon megkerestem és többek között megkérdeztem a Novák Jóska telefonját, azonnal nem tudta, egy kisidő után visszahívott és megadta. Jóska a kérdéseimre szívesen válaszolt, a beszélgetés végén egy későbbi személyes találkozásban állapodtunk meg. Július végén, telefonon hívtam Novák Jóskát, megállapodtunk, hogy augusztus 3.-án, Szerdai napon felkeresem Sárospatakon. A beszélgetés mellett egy selejt őzbak lelövésére is vállalkoztam, a vadásztársaság árjegyzékét is megadta. Az árjegyzék legfontosabb adatai őzbak kilövése estén: 149 g-ig 95 EU, 150-249 g-ig 125 EU, 250-299 g-ig 140 EU + g-ként 2,4 EU, 300-349 g-ig 260 EU + g-ként 4 EU, 350-399 g-ig 460 EU + g-ként 9 EU, 400-449 g-ig 910 EU + g-ként 12 EU, 450-499 g-ig 1560 EU + g ként 26 EU.
Novák József Fővadász 1974 től tagja a Sárospataki „Kossuth” Vadásztársaságnak. Mohácsi Jánost követe a fővadászi beosztásban. A vadásztársaság területe a Bodrog közben Bodrog, Tisza, Tiszakarádi csatorna, Vajdácska között terül el 14.000 ha –on. A vadásztársaság elnöke hosszabb ideje Szaniszló Sándor, korábban a Sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet elnöke, jelenleg a Sárospataki Kossuth Holding Vagyonkezelő Zrt elnöke. A korábbi, és a jelenlegi tapasztalatom alapján a vadásztársaság vadgazdálkodása példaértékű, rendszeresen foglalkoznak fácánneveléssel, az őzek selejtezése mintaszerű, a hívatásos vadászok –Szebényi László, Demkovics István, Karászi Róbert – ösztönzése a jobbak közé tartozik, a társasági vadászok szórakozásának lehetőségei követésre méltó, a földtulajdonosokkal jó kapcsolatra törekednek, a szomszédos vadásztársaságokkal az együttműködésük jó, a bérvadászok szívesen járnak vissza.
Novák József a vadásztársaságon túlmenően a Megyei Vadász Szövetség munkájában is kivette a részét, mint elnökségi-, etikai bizottsági-, ellenőrző bizottsági tagként.
Novák József, 2011.08.03.
Fácánnevelés, 2011.08.03.
Novák József 62 évesen, magas szintű elméleti és gyakorlati tudással rendelkezik. A Debreceni Agráregyetem elvégzése után a Sárospataki Kossuth Termelőszövetkezethez került, egy rövid kivételtől eltekintve végig ott dolgozott. Munkájával hozzájárult a szövetkezet eredményes tevékenységéhez. Számomra külön jó eső érzés és minden elismerésemet szeretném Novák Józsefnek kifejezni, hogy a rendszerváltás után - Szaniszló Sándor elnök meghatározó szerepe mellett - a tejtermelő tehenészeti telep a szántófölddel együtt nem csak tovább működik, hanem az ezer tehénnel és eredményeivel a legjobbak közé tartozik, nemzetközileg is kiváló mutatókkal rendelkezik.
Sárospatakra 2011. augusztus 3.-án, szerdán 10 óra 30 perckor érkeztem. A városba érve jó eső érzés volt a rég ismert utakon újra végig menni. A volt családi házunkhoz, Sport utcába mentem, ahol szomszédok voltak Dr. Erdei Pál és családja. Bejelentkezés nélkül próbáltam a régi szomszédokat felkeresni, szerencsémre Magdika otthon volt, meglepetésként hatott a megjelenésem. Kölcsönösen beszéltünk a családok alakulásáról, közben Pali a szőlőből hazajött és közösen folytattuk a beszélgetést. Magdika és Pali is nyugdíjas éveiket töltik, jó egészségben vannak. Pali a korábbiakhoz hasonlóan tervszerűen végzi a meglévő munkáit, a kispályás foci napjainkban is hetente megtartásra kerül. Magdika a megnövekedett családhoz alkalmazkodva igyekszik segíteni, az unokák megjelenése náluk is megváltoztatta a mindennapokat. 12 órára mentem Novák Jóskához a könyvesboltba, a parkolóba történt megállásomkor a szomszéd kocsinál egy ismerős arcot fedeztem fel. Megkérdezi, Pénzes elvtárs nem ismer meg, akkor Hunyadi Tibort felismertem, állami gazdasági kolléga volt, az állami gazdaság Györgytarlói javító műhelyébe gépszerelőnek vettem fel – a Tiszavasvári Szakmunkás képzőben tanulta a szakmát -, később a mezőgazdasági gépész technikusi oklevelet szerzett levelező formában. A Györgytarlói Kerületben, majd a Gyümölcstermelési Ágazat gépesítési ágazatvezetője volt. Jelenleg Kenézlő polgármestere, negyedik ciklust csinálja. A kölcsönös érdeklődés után 5 liter Caberné Sovinyonnal ajándékoztam meg.
A könyvesboltban Novák Józseffel a vadásztársaságról, a mezőgazdaság alakulásáról beszélgettünk, közben a főutcán lévő panzió éttermében megebédeltünk. Balassa Bálint utcában, Jóska szomszédságában egy sorházban sikerült szállást kapni. Jóska javaslatára megállapodtunk, hogy 16 óra 45 perckor találkozunk a szállásom előtt és a vadőrrel közösen a Bodrogközbe kimegyünk őzbak vadászatra és közben szétnézünk, nosztalgiázunk. A szállás elfoglalása után Sárospatakon egy kört tettem, fényképfelvételeket készítettem, felkerestem az állami gazdasági munkahelyeimet, a volt József Attila úti központot, a hűtőházat kocsiból nem szálltam ki. Útközben találkoztam Kerchner Jóskával, beszélgetés közben kölcsönösen megismerhettük egymás életünknek az alakulását. A vaddisznólesre történt meghívását Csütörtök estére elfogadtam.
Az esti őzvadászatra való készülődést időben elkezdtem, a hivatásos vadász, Szebényi László Makkoshotykáról pontosan érkezett. Beszélgetés közben kiderült, hogy Szebényi János az állami gazdaság központi gépműhelyében munkagép csoportvezető nagybátyja volt, akit jó-, univerzális szakembernek tartottam, a munkaterületén minden feladatot meg tudott oldani. Szívesen emlékeztem vissza a Sárospataki esküvőmre, amikor Szebényi János, ha jól emlékszem Sztrella Jánossal, a lakatos csoportvezetővel a lakásunkon felkerestek és jó kívánságaikat fejezték ki. Sajnálattal halottam Szebényi Lászlótól, hogy Szebényi János családja, három gyereke korán meghaltak, nem tudtak olyan eredményeket elérni, mint az édesapjuk. Felesége nem tudta sokáig elviselni a rendkívüli dolgokat. Sárospatakról a Bodrog hídon keresztül mentünk, Kispatakon a vadászkönyvbe történő beírási kötelezettséget teljesítve Kenézlő irányában mentünk tovább. A volt Sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet Tehenészeti telepét, Apróhomokot érintve részletesen beszélgettünk a rendszerváltást követő évek eredményeiről, meglepetéssel állapítottam meg, hogy az új szervezetben GEOMILK Kft-hez tartozó állattenyésztés és növénytermesztés az út menti gépudvarban magas színvonalú, nagyteljesítményű gépekkel rendelkezik. Később a határban a nyomát is tapasztalhattam. A Rózsás-tanya környékén jobbra fordultunk és a volt kisvasúti pályán haladva a Hódi vas-tanyához közel fekvő, jó adottságú fácánnevelőt tekintettük meg. A fácánnevelői feladatokat a vadásztársaság tagjai és a hivatásos vadászok felváltva látják el. Ezt követően a környéken őzbak nézőben mentünk, egyszer-egyszer Szebényi László megszólaltatta az őzvívót, láttunk egy őzbakot sutával a magas takarásban elmentek, később az erdőben a magas gazban ment egy őzbak sutával. Majd a Sárospatak Kenézlői út baloldalára mentünk, Györgytarló irányában haladtunk, Andrikó-tanya mellett mentünk el, ahol Novák Jóskával 1987-ben lőttem az őzbakot, tovább haladva érintettük Piti-tanyát. Amíg Györgytarló alá értünk több száz hektár vetett tölggyel találkoztunk. Kezdetben a nem rég vetettek erősen hiányosak voltak, azon a területen a talaj minősége is jelentősen változó, meg is jegyeztem ebből nem lesz erdő. Györgytarló alatt a korábban vetett és művelt tölgyesek kedvezőbb benyomást keltettek. A jobb tölgyes mellett egy jobb bakot látunk, de nem lehetett elbírálni, csak akkor vettem észre mikor visszatört és közvetlen közzel elrohant mellettünk. A Györgytarlói gyümölcsösbe értünk, ahol több őzet láttunk, bak és suta együtt volt. A közelben lévő fiatal bak nem volt lőhető, a végén egy szép, nagytestű jó bakot vettünk észre, de megugrott, távol volt, a gyümölcsös mellett meg akartuk közelíteni, de észrevett és tovább állt. A lő világ egyre rosszabb lett, olyan döntés született, hogy haza megyünk. A Györgytarlói gyümölcsös, alma, körte vegyes, mondhatnám siralmas állapotban volt, egy része nincs metszve, értéktelen gyümölcs van rajta, másik része nem részesült növényvédelembe, a gaz sok helyen a fák ágai közé nőnek, a talajmunka erősen hiányos. A rendszerváltás egyik rossz példája, hogy egy ilyen nagy értékű gyümölcsöst hogy lehet tönkre tenni.
A szálláshelyre tartva Kispatakon, a Bodrog partján a töltés mögött a korábbi kis étterem Panzióvá fejlődött kerthelyiségben a vendéglátómat Novák Jóskát, fővadászt és hivatásos vadászát Szebényi Lászlót meghívtam egy halászlére, amit úgy érzem szívesen elfogadtak. A vacsora közben a vadásztársaság bérvadásztatásáról, vadgazdálkodásáról, az elért eredményekről, a vadásztársaság közösségi életéről, az általam ismert régi volt vadásztagokról, a hivatásos vadász a társasághoz kerülésének körülményeiről beszélgettünk. Az általam ismert volt állami gazdasági dolgozók, kollégák közül érintettük Timkó Lászlót, később a fia is tag lett, Fenyvesi Antalt, Berei Ferencet nekik a tagságuk régen megszűnt, Géczi Józsefet, fiát ifj. Géczi Józsefet, Géczi Ferencet, többségük az állami gazdaságba kerülésem idejében 1967.-ben már vadásztársasági tagok voltak. Sárospatak, Sport utca 3. alatt lévő családi házunk mellett lakot Mohácsi József, az állami gazdaság volt termelési igazgatóhelyettese, testvére Mohácsi János a Sárospataki „Kossuth” Termelőszövetkezetben dolgozott, aki a vadászmesteri beosztást Novák Józsefnek adta át. Két fia is tagja volt vadásztársaságnak, egy alkalommal apróvad vadászaton velük is vadásztam. Szebényi László Makkoshotykán lakik, a rokonságának egy része is ott lakik, a nagybátya Szebényi János, volt állami gazdasági dolgozó is ott lakott. Szebényi László sokáig az erdőgazdaságban dolgozott, a vadászathoz mindég vonzódott, a nagyvadas Zempléni Hubertus Vadásztársaságban volt időszak, hogy rendszeres végzett társadalmi munkát, nagyon sok hajtáson részt vett, elsősorban ott szeretett volna vadásztársasági tag lenni, esetleg hivatásos vadász, a terve azonban nem valósult meg. A Sárospataki „Kossuth” Vadásztársaságba hivatásos vadászként dolgozik, ahol a körülményekkel meg van elégedve. A tapasztalatom alapján nagyon jó benyomásom van róla, a területét, a vadállományt ismeri, a vadgazdálkodási és vadászati feladatok nem teher számára, a sikerélményeiről szívesen beszél. A fegyvereket ismeri, beállítási feladatokat szívesen vállal, a környezetében a fegyverekkel jelentkező problémák megoldása céljából bizalommal fordulnak hozzá. Mintaszerű gyakorlatnak tartom, hogy a vadásztársaság rendelkezik fegyverbelövő eszközzel, amihez Szebényi László kiválóan ért. A Sárospatakra kerülésemet követően többször hallottam róla, hogy Makkoshotykán mindég voltak orvvadászok, a fegyvert gyakran az erdőben rejtették el.
A halászlé elfogyasztása után, a beszélgetést követően hazamentünk, Jóskát a szállásomra meghívtam egy pohár vörösborra és beszélgetésre. A magán életünkről, a munkahelyeinkről, a tapasztalatokról, a közös, rövid állami gazdasági munkánkról beszélgettünk, jól éreztem magam, észre se vettük, mikor az éjfél elmúlt. Úgy ítélem meg, hogy utólag is, Jóska az állami gazdaság munkáját, lehetőségeit, a kialakult viszonyokat a rövid állami gazdasági munkája alapján is reálisan látta, szinte minden kérdést hozzám hasonlóan értékelt. Megértettem, hogy rövid idő után Szaniszló Sándor, termelőszövetkezeti elnök ajánlatát elfogadta és visszament a korábbi munkahelyére. Az idő őt igazolta, nem sokára én is elkerültem az állami gazdaságból.
Jóska testvér húga férje Goreczki Gábor, sógora a Bodrogközi Állami Gazdaságban a belső ellenőr, Kanesütz Lajos mellett vagyonvédelmi területen is dolgozott. 1967 márciusában az állami gazdaságba kerülésemkor Goreczki Gábor édesapjával, Béla Bácsival, mint szállításvezetővel dolgoztam együtt. Az emberi és munkatársi kapcsolatunk jó volt. Aktív mozgalmi munkát végzett, kirándulásokat szervezett, mint a központi alapszervezet titkára a mozgalmi munkában is együttműködtünk. Béla Bácsi aktív horgász volt, a téma gyakran napirenden szerepelt. Talán meg is kérdeztem, hogy lehet ennyire lelkesedni érte?, „Lacikám, ha egyszer a boton keresztül éreznéd a kapás utáni hal mozgását, biztos felejthetetlen lenne számodra, még meg is kedvelhetnéd a pecázást” válaszolta. Béla Bácsi tiszteletre méltó vezető volt, munkánk során azért voltak ellentétes véleményeink. A nagy mennyiségű alma és körte szállításának gépesítése során átmenetileg kisebb nehézségnek számított a ZIL tehergépkocsik és pótkocsik oldalainak gyümölcs szállításkori leszerelése. Az idősebb fia, Goreczki Béla először a könyvelésen dolgozott, a közgazdasági helyettes, Guszti Bácsi halála után a munkakörét ő vette át. Béla Bácsi testvére Goreczki Andor a Páterhomoki Központi Gépműhelyben dolgozott, az adagolók javítására, szerelésére szakosodott, amit mindenki megelégedettségére csinálta. Sajnos Andor, Béla Bácsi, és Béla is már eltávoztak az élők sorából, nyugodjanak békében.
A beszélgetés alapján Jóska magánéletét, családi életét is példaértékűnek tartom. Az egyetemi évei alatt az építőtáborban kezdődött diákszerelemből értelmes életet élő család alakult ki. A gyerekek, az unokák teszik teljessé az életét. A felesége a kegyetlen kór következtében egy másvilágról szemléli a család életét. A Jóska elbeszélése alapján megismert feleségét egy teljes értékű feleségnek, jó családanyának, a rokoni kapcsolatokat ápoló, a közösségi életet tiszteletbetartó, az utolsó időszakot is tudatosan megélő társnak, boldog, tiszteletreméltó embernek tartom.
Bodrogközi terület, távolban a Zempléni-hegyek
2011.augusztus 4.-én reggel 4 óra 45 perckor találkoztunk Jóska lakása előtt. A hivatásos vadásszal elindultunk a selejt őzbak elejtésére. Kispatakot elhagyva, a Bodrog töltés mellett haladva, az éles kanyarban, a tehenészeti telep előtt felmentünk a töltésre, ahol megálltunk kiszállva a fegyvert megtöltöttem, induláskor egy alátét párnát a kézhez helyeztem. Alig mentünk pár száz métert, baloldalt kukoricával körbevett rétes részen Szebényi László észrevett egy őzbakot, Jóska is megvizsgálta, mindketten lövésre alkalmasnak találták, közölték lőhetem. Javasolták a motorház tetőről próbáljam meg kimentem, az alátétet a motorház tetőre helyeztem, a puskával céloztam és lőttem, Jóska közli felé ment. Az őzbak állt tovább, próbáljam a kocsi hátsó részétől, de innen sem találtam el, mentem előre a motorház tetőhöz, céloztam a lábam reszketett, idegesítő voltak a hibázásaim, újra lőttem újra felé ment. A suta az őzbak közelében volt, elmentek, Szebényi László hívta a z őzbakot, a kukoricában megindult felénk, majd a gazos réten újra lőhettem, de sajnos az eleresztett golyó most sem talált. Nagyon elkenődtem, kellemetlen volt számomra a kialakult helyzet. Az első találkozásunkkor Jóska javasolta, próbalövést akarok e?, közöltem egy éve nagyon jól lőttem három vaddisznót és egy őzbakot, így a próbalövésre nem került sor. Ezek után sem a puskát okoltam, hanem magamat. Mentünk tovább több őzbakot láttunk, de lövési helyzet nem adódott. Jóska javaslatára próbalövést végeztünk, először László lőtt a kimért és elhelyezett célpontra, fölé ment. Ezt követően én is lőttem az is felé ment. Megállapodtunk, hogy a társaság belövő padján állítjuk be a puskával. Szerencsémre Laci vállalkozott a puska beállítására. A belövő paddal kimentünk egy lucernaföld mellé, az úton lerakott szerves trágyához elhelyeztük a célpontot. A céltávcső beállítása közben Laci észrevette, hogy a hátsó része elvált a szerelvénytől, nem volt megfelelően rögzítve, ezért lőttünk a célpont felé. Szebényi Laci igyekezett a céltávcsövet rögzíteni, két lövés sikerült, a harmadik újra felé ment. Megállapítottuk, ezt nem lehet ezzel a szerelvénnyel megfelelően rögzíteni. Novák Jóskához a könyvesboltba mentünk és elmeséltük a történteket. Megállapodtunk este Kerchner Jóskához megyek, elkérem tőle a puskáját, másnap reggel újból kimegyünk őzbakra és Szebényi László, hivatásos vadász puskájával fogok lőni, ha lesz rá lehetőség.
Bírálás, Novák József, Szebényi László
Bodrogközi terület
Pénteken a korábbi reggeli vadászatnak megfelelően indultunk a Bodrogközbe. A Bodrog töltésen megállva Laci bemutatta a puskát, majd megtöltötte, érzékeny gyorsítóval rendelkezik. A Bodrog töltésen haladva a tegnapi helyen őzek nem voltak, a töltésről később három őzbakot is láttunk, de nem voltak lőhetőek. A Vilma tanyáról a kisvasúti vonat nyomvonalán Kisbálványos irányában haladtunk, majd mellé mentünk és egy tisztásra befordultunk, távolabb a kukoricatáblához közel állt az őzbak, Laci megnézte, rögtön mondta, hogy lőhető, balra fordult a megfelelő lövés érdekében. Az őzbak megindult a kukorica irányában, Laci megszólaltatta a hívó hangot, visszafordult, ekkor lőttem. A célzás tökéletesnek éreztem, de az érzékeny gyorsító valamivel hamarabb működésbe hozta az elsütő szerkezetet. Jóska közli talált, a lábát lógatja, a kukoricába kisebb kanyar után ment be. Az is Javasolta Jóska, hogy most ne menjünk keresni, menyünk tovább és később nézzük meg. Tovább haladva több őzet láttunk, lövési helyzetben azonban nem kerültünk. Jóskának vissza kellett menni Sárospatak, a saját kocsijával indult vissza. Később visszamentünk a rálőtt őzbakot megnézni, a kukorica szélében vérnyomot találtunk, de a vérnyomon nem tudtunk haladni. A kukoricában több irányban megnéztük, de nem találtuk meg. A könyvesbolthoz mentünk Sárospatakon, ahol Novák Jóskának elmondtunk a történteket. Megállapodtunk, ha meg lesz, jelzik felém. Mindkettőjüknek megköszöntem az irányomban tanúsított figyelmességüket, kedvességüket, a segítőkészségüket, a közös visszaemlékezésünket, nosztalgiázásunkat, az őzbak vadászata során tapasztalt hozzáértésüket, az őzek üzekedésekor használt őzhívásos vadászati lehetőséget, az így megismert őzállományt, a közösen eltöltött órákat. Külön elnézést és bocsánatot kértem a lőfegyveremmel történtekért.
A nem várt, meglepetésként hatott Novák Jóska 2011. augusztus 29.-én a telefon hívásakor mondott története. Közölte, hogy megvan az általam lőtt őzbak. A véletlenek, a különös események közrejátszása révén éppen Szebényi László hivatásos vadász, aki lövette az őzbakot a lövés környékén járt meglátott egy idős, erős őzbakot, a különböző jelzésekre nem mozdult. Telefonon egyeztetett Novák Jóskával, hogy mit csináljon, mivel korábban egy vendégvadász már rálőtt. Megállapodtak meglövésében, mivel a gépkocsitól vagy 10 méterre lehetett, elment a gépkocsiban lévő fegyverért. Amikor elindult az őz irányában, már nem látta, de azért a helyszínre ment. A helyszínen és környékén a látott őzbak nem volt, de az általam jóval korábban meglőtt őzbak, romlásnak indulva, a rálövés helyétől, vagy 300 m-re ott volt. Számomra nagy megelégedés az őzbak megtalálása, így vált teljessé a találkozásunk, a sok pozitív megélt esemény csúcspontját jelenti.
