Pénzes László
A TABKERSZ Kft Korlátlan Felelősségű Társaságot, amely 60 % -ban a tulajdonom, 40 % -ban a feleségem tulajdona volt 2010. január első felében Kata nevű lányunknak és vőlegényének / Nagy István Zoltán, 2010. június 11. –i Visegrádi esküvő után házastársak/ adtuk át. A TABKERSZ Kft keretén belül ingatlan forgalmazásával és értékbecslésével foglalkoztam. Sajnos 2009 évben az ingatlannal kapcsolatos munkám szinte megszűnt. Az átadott kft LANCONIT Kft néven működik tovább, az ingatlan szakma a tevékenységi körében benne van, de gyakorlatilag nincs ingatlannal kapcsolatos feladat. Ági lányunk három gyerekével / Réka 13 éves, Marcell 10 éves. Ábel 5 éves/ nálunk lakik. Erzsike a feleségem nyugdíj mellett dolgozik. A meglévő elfoglaltság mellett az időnkénti egyedüllét során fogalmazódott meg bennem, hogy a vadászattal-, vadgazdálkodással kapcsolatban megélt eseményeket, élményeket összefoglaljam.
A döntésemet alapvetően meghatározta a 2010 évi eredményes vadászataim, valamint a közeledő 70. –ik születésnapom. Az események összegyűjtése során törekszem a még élő vadásztársak, vendéglátók felkutatására, személyes felkeresésére, telefonon történő beszélgetésre. Egy – egy vadász esemény, közös rendezvény újbóli átélésével utólag is tiszteletem, köszönetem akarom kifejezni mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult a vadászataim, sikereihez, a vadgazdálkodásban elért eredményeimhez.
A vadászattal kapcsolatos személyes adatok:
A vadászvizsga Bizonyítványának kelte 1975. szeptember 24., sorszáma 1069., kiadója Borsod Abaúj Zemplén Megye VB Mezőgazdasági Osztálya Miskolc.
A rendszerváltást követően elméleti és gyakorlati vizsga után a Vizsgabizonyítványt a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság adta ki N 033283 sorszámmal, 1992.02.04. –i keltezéssel
Vadászjelölt Igazolvány kelte 1975. január 16.,sorszáma 005, kiadó Borsod Heves megyei ÁG Bérkilövő Vadásztársaság.
Vadászigazolvány kiadásának kelte 1976.04.05., sorszáma 35123, kiadó MAVOSZ BAZ megyei Intézőbizottság Miskolc, érvényes 1992. 06.24.-ig.
Fegyvertartási Engedély kiadásának kelte 1992. június 24., kiadta Igazgatásrendészet Budapest.
Vadásztársasági tagság:
1.BAZ-Heves megyei Állami Gazdaságok Bérkilövő Vadásztársaság Miskolc /1976.01.01.-1997.04.04./.
2.”Mohos Menti” Vadásztársaság Pócspetri /1997.04.04. –2019. 01.01./.
Vadász lőfegyverek:
- Szovjet Bock gyártmányú 12 öb nagyságú, 6254 gyári számú sörétes lőfegyver, Miskolc, 1976.05.03.
- Német 5,6x35 öb nagyságú, 00008 gyártási számú golyós lőfegyver, Miskolc, 1980.05.19-1988.04.05.
- ZASTAVA gyártmányú, 30-06 öb nagyságú golyós lőfegyver, Budapest, 1988.08.08- 2010.08.25.
- Japán BROWNING gyártmányú,30-06 kaliberű 8305792757 gyártási számú golyós lőfegyver, Budapest, 2009. 08.03.
A vaddal való kapcsolatom fejlődése
A mezei munkát korán, gyerekkoromban megismertem, rendszeresen részt vettem benne. A mezőn tartózkodás, a Nyírbogáti családi szőlőbe menet-jövet alkalmával láttunk nyulat, fácánt, őzet, rókát, foglyot. Előfordult, hogy a család valamelyik gyerek tagja kis nyulat, kis őzet megfogott.
A Bodrogközi Állai Gazdaságban eltöltött /1967.03.16.-1975.01.16./ főmérnöki tevékenységem alatt a különböző gépi munka végzése során többször találkoztunk különböző vaddal, egy-egy kaszáló gépre vadriasztót is felszereltünk. Az állami Gazdaság dolgozói közül voltak vadászok, Berei Ferenc gépkocsivezető, Fenyvesi Antal munkaügyes. Az egyik hétvégén, szombaton este nőtlen fiatalemberként szétnéztem Sárospatak szórakozó helyein. Így jutottam el az egyik kis étterembe, ahol vadászbált rendeztek. Az ott lévő Berei Ferenc és felesége Marika nagyon kedvesen fogadtak, de sokáig nem maradtam. Ezt követően az állami gazdaságban történt találkozásaink alakalmával gyakran felvetődött a vadászat. A lekerített gazdasági gyümölcsösben évente a bent lévő nyulak levadászására került sor.
Dr. Kis József igazgató meghívására Borsod-Heves megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságán termelési helyettesként 34 évesen kezdtem dolgozni /1975.01.16.-1979.01.31./. Az Igazgatósághoz tartozó Szerencsi- és Füzesabonyi Állami Gazdaságban vadgazdálkodási ágazat is működött. Elsősorban Nyerges Emil, aki a Borsod-Heves megyei Bérkilövő Vadásztársaság titkára, s egyben kolléga és lakószomszédom kezdeményezte, hogy a beosztásomhoz a vadgazdálkodás is hozzátartozik, ezért vadásznak is illik lenni. Először vadásztagjelölt lettem 1975. január 16.-án, amelyről 005. sorszámon Vadászjelölt Igazolványt kaptam. Később a vadász vizsga letétele után a BAZ Megyei VB Mezőgazdasági Osztályáról 1069 sorszámú Vizsgabizonyítványt 1975. szeptember 24.-én Szabó János aláírással kaptam meg, gyakorlatilag 34 éves koromban kezdtem vadászni. A rendszerváltást követően elméleti és gyakorlati vadászvizsgát kellett tenni. A Vizsgabizonyítványt 1992.02.04. keletezéssel a Bács-Kiskun Megyei Rendőr - főkapitányságon adták ki. A Vadászigazolványt 35123 sorszámon a MAVOSZ Borsod megyei Intézőbizottságától 1976.04.05.-i keltezéssel kaptam meg, amelybe a Szovjet Bock 12 öb nagyságú 6254 gyári számú sörétes vadász lőfegyvert 1976.05.03.-án hivatalosan bejegyezték. Békés Sándor „Az igazi vadász” című cikke alapján: „ A vadászengedély csak egy vízum, melynek birtokában elindulhat az ember a természet törvényeinek, a vadászati hagyományok, szokások és etikai elvárások, valamint a szakmai ismeretek megismerésének, elsajátításának és folyamatos fejlesztésének végtelen hosszú útján.” Az ember vadásszá a fáradhatatlan gyakorlás és tapasztalás próbatételei, sikerei és kudarcai által válik.
A fegyvertartási engedély birtokában, a kartonos sörétes puska átadása után a két állami gazdaságban rendezett apró vadászaton igyekeztem rész venni. Az első fácán és nyúl elejtése sokáig váratott magára. A vadászatok után a vállamon igen csak látszottak a puskatus nyomai. A vadászatok sikertelensége miatt kezdtem elkedvtelenedni, már a puska jóságát is megkérdőjeleztem. Erzsike a feleségem úgy igyekezett rajtam segíteni, hogy felajánlotta egy új puska vásárlását, de erre nem került sor. A mai napig ezzel a sörétes puskával vadászom, elégedett vagyok vele. Az egyik alkalommal a Füzesabonyi Állami Gazdaságban vadásztunk, ahol a nevelt fácánok esetében a fácán tyúkot is lehetett lőni. A sok gyakorlás, a vadásztársak, barátok jó tanácsai, segítőkészségük meghozta a sikert, hét darab fácánt lőttem, egyszer-kétszer ráéreztem a fácán lövés fortélyára. Igazi vadász sikerélményként meséltem el a vadászatot, a lövéseket, a vadászat végi avatást.
A család kapcsolata a vadászattal és a vadgazdálkodással
Az anyai nagybátyám HAJDU ANDRÁS /1903.05.27.-1975.02.26./, édesanyja Bencsik Mária, felesége Kalavér Mária, házasságkötés időpontja 1929. Kislétán. Gencsi Károly vadőre volt.
Egy ideig Kislétához tartozó Kistanyán a családunk együtt lakot a Nagybátyám családjával egy ikerházban / közös pitvaros ház/. A Nagybátyám által mesélt vadász élményekről áttételesen az idősebb testvéreimtől hallottam. A nagybátyám Gencsy Károlyt és fiát Gencsy Tibort a saját földbirtokokon tartott és meghívott vendégként vadászatok jelentős részére elkísérte. A II. világháború után Kislétára a Debreceni utcára költöztek. Három gyerek született Piroska, Bandi, Karcsi. Bandi Gyurka bátyámmal barátkozott, mindketten Budapestre kerültek szakmát tanulni. Karcsival Kislétán együtt jártunk Általános Iskolában, iskolán kívül is sokat voltunk együtt. A disznóvágásukon édesapám volt a hentes. Piroska, Karcsi Nyíregyházán laknak. A nyíregyházán lakó testvéreimmel gyakrabban találkoztak. Piroska a Kata születésekor Jóskánkkal meglátogatott bennünket Sárospatakon. Az unokatestvérek idősebb korban kevesebbet találkoznak.
Testvérbátyám, Dr. PÉNZES JÁNOS ötödik fiú gyerekként Kislétához tartozó Kistanyán 1931.március 8.-án született.
Királyréten
Az iskola első négy osztályát Kislétán közös osztályban végezte. A Polgári Iskolát a Kistanyához 13 km-re lévő Nyírbátorban 1946-ban fejezte be, közbe a II. Világháborúnak vége lett. A Nyíregyházi Kertészeti Gimnázium elvégzése után az Agrártudományi Egyetemen Agrár közgazdasági Karát Budapesten kezdte, majd Gödöllőn fejezte be. Az egyetemi évei után, 1955-ben a Vencsellői Gépállomásra igazgatónak nevezték ki. A testvérbátyámon keresztül engemet is szép emlékek fűznek Vencsellőhöz. A középiskolai tanulmányaim alatt osztálytársaimmal többször voltunk a gépállomáson gyakorlaton, a nyári szabadság ideje alatt kalákában dolgozó cséplőgépnél voltam ellenőr, Lanz-Bulldog traktorral kévekötő aratógépet üzemeltettünk. A Vencsellői Gépállomásról Budapestre került, ahol Pest megyében különböző beosztásokban dolgozott, végül megyei elnökhelyettesi munkakörből került Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elnöki munkakörbe. A nyolcvanas évekbe lett Budapest, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, innen 1989-ben ment nyugdíjba. Eredményes, következetes, kiemelkedő munkájáért, erkölcsileg tiszta, példaértékű magaviseletéért több magas kitüntetésben részesült. A családon belül, mint vadász a legtöbb vadász élménnyel és trófeával rendelkezik. A vadászatot a Dánszentmiklósi Nimród Vadásztársaságban 1964-ben kezdte. 1972-ben a Vencsellői Nimród Vadásztársaság tagja lett, majd 1982-től FT Börzsönyi Nagyvad Vadásztársaság tagja, 1994-től a „Mohos” Menti Vadásztársaság tagja, jelenleg is ennek a vadásztársaság Tiszteletbeli Örökös Tagja. A betöltött munkakörei meghatározták a területeket, ahol vadászott.
Dr. Pénzes János trófeái között, 2010.
Börzsöny, Dr. Pénzes János, László, 1990.
A vadászfegyvereitől 2008-ban megvált. Igazi pihenés, kikapcsolódás volt számára, ha magaslesre kiülhetett, a szabad természetben hallgathatta a növények, fák szél által kiváltott mozgásokat, a különböző állatok, madarak hangját, a különböző vadak megjelenését kitüntetésnek vette. A vaddisznóval történt találkozásait izgalmas, mindent feledtető érzésnek tekintette. A vadászatai, a vadgazdálkodási munka során több száz vaddisznóval találkozott. Az általa elejtett vaddisznóból, szarvasbikából, őzből, muflon kosból több érmes trófeát is mondhat magáénak.
A vadakkal történt találkozásai mind maradandó élmény, a részletekre napjainkban is a kiválóan emlékszik. Az érdekességek és a szerencse közzé sorolta a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lőtt szarvasbikát, amelyet a fáról kellett levenni, ahol jelen volt Debreceni Imre, Zán József. A Börzsönyi Nagyvadas Vadászterületén 1989-ben szervezett téli vaddisznó hajtóvadászaton, a vadászatvezető Tóth Gábor a visszatörő disznóra állította, ahol egy helyben 5 darab visszatörő disznót, 1 darab szarvas borjút ejtett el. A vadászattal, a vadgazdálkodással több írásos anyagot állított össze. A vadgazdálkodásért, az eredményes vadászatokért kifejtett munkájáért az Országos Nimród Aranyérem kitüntetésben részesült. A vadászati élmény beszámolói nagymértékben meghatározták, hogy Jóska bátyám szintén vadász lett.
A munkaköröm változása miatt 1987.04.15.-vel Budapestre a Dohányfermentáló Vállalathoz kerültem, az első időszakban János bátyáméknál laktam. A vadászatról, ha az idő engedte mindég szó volt. Szerencsésnek mondhatom magam, amikor meghívott a Fővárosi Tanács Börzsönyi Nagyvadas Vadásztársaság Királyréten lévő vadászterületére. Az általam történ vadászati meghívások száma elenyésző volt. Mivel tudtam, hogy a vaddisznó vadászatot előtérbe helyezi, ha lehetett erre hívtam meg. A Gyöngyös –Domoszlói Állami Gazdaság vezetőinek segítségével 1977. júliusban a Mátrába a Nagyparlagi Vadászház közeli területre, vadkárelhárításon vettünk részt, egész éjszaka kint voltunk. János bátyám Nyíregyházáról jött, Miskolcon Nyerges Emillel csatlakoztunk hozzá. Sajnos az éjszakai 2 órás vadkannal nem találkoztunk. A Jóska bátyám meghívása révén többször hármasban a Szalonnai vadászterületen vadásztunk. A „Mohos” Menti Vadásztársasági közös tagságunk révén többször együtt vadásztunk.
Testvérbátyám, Pénzes József /született 1938.07.27. - / nyolcadik gyerekként Kislétán született.
Pénzes József
A három év korkülönbség lehetővé tette, hogy együtt gyerekeskedjünk, közös emlékeink legyenek. A középiskolai tanulmányait a Nyíregyházi „Széchenyi István” Közgazdasági Technikumban végezte. A középiskolában megszerette a szertornát, ami az életét meghatározta. A Testnevelési Főiskolát levelező úton végezte el. Ez az egyetemi éveimmel megegyezett. A II. kerületi Szemlőhegyi u. 29/B cím alatt lévő Kollégiumban gyakran biztosítottam szállást részére. A Testnevelési Főiskolát a katonai évei alatt kezdte meg. A katona évei alatt is jelentkeztek a sikerélményei: „Néphadsereg Kiváló Katona”, a vezetésével a torna csapata Tüzér és Hadsereg Bajnokságot nyert, kiképzőként tevékenykedett, a főiskolát sikeresen folytatta. 1964 júliusában a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolára került kollégium vezetőnek, majd testnevelő tanárként a kitartó munkájaként az eredmények egy életre szólóak voltak. Létrehozta a Főiskolai Sport Clubot, ahol több sportágban hazai és nemzetközi sikereket értek el. A főiskolai hallgatóknak lehetősége volt a vízi-, és a téli sportokat megtanulni és megszeretni. A Megyei Kosárlabda és Sí Szövetség Elnöki munkáját is ellátta. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Szövetség Elnökségének több cikluson keresztül tagja volt. Az eredményes és kitartó sport munkája hatással volt rám, nehezen kitartó munkával 40 éves koromban meg tanultam síelni, a főiskolásokkal többször voltam a Magas Tátrába síelni, ami igazi kikapcsolódást jelentett. A Sárospataki Bodrogközi Állami Gazdaságban főmérnöki-, termelési igazgatóhelyettesi beosztásomban a Főiskolával, a régi tanáraimmal szakmai kapcsolat alakult ki. A hallgatókat gyakorlatra rendszeresen fogadtuk. A főiskolai tanárok-, az állami gazdaság dolgozói és családtagjai részére a Testvérbátyámmal oda-vissza vágó sportnapokat szerveztünk. A személyes és családi kapcsolatunk folyamatos volt, a személyes, szakmai témákat gyakran megbeszéltük, véleményt cseréltünk számtalan témában, tiszteltük és megértettük egymás véleményét.
A testvérbátyám Dr. Pénzes János alapvetően meghatározta, hogy Jóska bátyám vadász lett. A közös találkozások, a vadászaton történő részvétele, az élménybeszámolók kedvezően hatottak a vadászat iránti érdeklődésére. A Baktalórántházai „Erdészeti” Vadásztársaság tagja 1979 októberében lett. Az akkor megvásárolt vadászfegyverekkel ma is rendelkezik, sörétes IZS Boch 12-es, golyós Cseh mauser 7,64-es. A vadásztársaságnak ma is tagja, az apróvadászatokon hetven év felett, 72 évesen is rendszeresen hajtásban vesz részt. A vadászat iránti lelkesedése kitartó.
Az első időszakban az apróvad vadászat határozta meg a vadászati élményeket, később jelentkeztek a nagyvad vadászati lehetőségei, elsősorban János Bátyám és a főiskolán végzett hallgatók munkaköreik révén. Az első vaddisznó elejtésének sikerélménye Sátoraljaújhely felett lévő Pálházán volt. Egy nyári, búzaérés időszakában volt a Pálházai Tanács Titkárának vendégeként. A búzatáblához közel egy széken ült, amikor este és reggel is lőtt egy-egy süldőt. Első alkalommal két disznót lőni nagy öröm volt. Sárospatakon laktunk, amikor a délelőtti órában becsengetett, nagy mosollyal köszöntött bennünket, nagy lelkesedéssel mutatta meg a kocsiban lévő két disznót. Anyósom, Herczku Pálné nálunk volt és őt is kihívta az elejtett vaddisznók megtekintésére. A lelkesedést és örömet, amit a Bátyám érzett és kimutatott nehezen lehet leírni.
Pénzes József, Pálháza
Pénzes József, János, Szalonna
Az apróvad vadászaton még anyag összeállításának időszakában is szívesen részt vesz, inkább a hajtó vonalban gyalogol, mint hogy elálljon. A saját vadásztársaságán kívül apróvad vadászaton ritkán vesz rész. A „Mohos” Menti Vadásztársaságnál többször együtt vettünk részt a fácán és nyúl vadászaton. A nagy vad vadászatokon elért sikerélményei a saját vadásztársaságához, a János testvérbátyám részéről biztosított Börzsönyi területhez, NÓGRÁD BERCELI területhez, a Szendrői „Béke” Vadásztársasághoz, Demeter Lajos volt hallgató által biztosított Szalonna környéki területhez, Nyírlugosi területhez köthető. A saját vadászterületén hét darab vaddisznót ejtett el, ebből egy 23 cm-es agyarú kan. A Börzsönyben négy darab vaddisznót ejtett el, ebből búzaéréskor egy félóra alatt két darabot, 100 kg felettiek volt. Egy őszi vadászaton Pali Bátyám is részt vett, aki nem vadászott, de a testvérekkel szívesen részt vett a vadászaton. János ellőtte az egyik disznó száját, a kegyelemlövést Jóska adta meg, amit Pali Bátyám látott. A Szendrői „Béke” Vadászterületén négy vaddisznót lőtt, ebből kukoricavágás után, határ menti területen, magas fűben három süldőt ejtett el. A Nyírlugosi területen ősszel lesről egy kocát lőtt. A NÓGRÁD BERCELI, területen, nyáron, búzában egy nagy testű süldőt lőtt. Szalonnai, területen, nyáron a búzában egy süldőt, egy másik alaklommal szórón egy fiatal kocát ejtett el. A búzán János Bátyámmal együtt vadásztak, egész éjszaka kint voltak. A leszállás előtt, 6 óra tájban Jóska meglátta a süldőt, amely ment felé, közben János fütyölt egyet / a leszállást jelezve/, a süldő megállt és ekkor lőtt Jóska, ami talált. A vaddisznó vadászaton összesen 19 darab, különböző korú vaddisznót ejtett el, amiről nagyon sokat tud beszélni, alkalomadtán beszélünk is. A különböző területeken 8 darab őzbakot, 19 darab tar vadat ejtett el, ebből egy muflon. A Börzsönyben János Bátyám biztosított lehetőséget kihasználva egy darab ezüstérmes szarvas bikát ejtett el, Királyréten a vadőr leguggolt válláról.
Pénzes József, Leányfalú, 2010.
A többszöri kölcsönös meghívások révén többször vadásztunk együtt. Az „Erdészeti” Baktalórántházai Vadásztársaságban apróvadra, vaddisznóra vendégként többször vadásztam. A BAZ megyei tanítványa Demeter Lajos Szalonnai Mgtsz elnöke meghívásai révén búza, zab érés időszakában vadkárelhárító vadászaton minden évben részt vettünk, amely egy-egy alkalommal 2-3 napig tartott. A vadászaton kívül a családi, baráti beszélgetések örök emlék számomra.
Piroska Húgom férje PASZTERNÁK JÓZSEF ősei a Nyírségben éltek és dolgoztak. Édesanyja családja Máriapócsi, édesapja családja Nyírcsaholyi származású. Első, élő fiú gyermekként 1936. február 7.-én Máriapócson született. Az első korosztályként már 8. általános iskolát végzett, ezt követően Nagykállóban járt gimnáziumban. A Balatonfüredi Szőlész- Borász Szakiskola 1955-57-ben történt elvégzése után dolgozott a Gyulaji Termelőszövetkezetben kertészként, Nyírbátori Gépállomáson brigádvezetőként, Körzeti Földműves Szövetkezetnél felvásárlási üzemág vezetőként Máriapócs, Pócspetri, Kisléta területen. A Pócspetri „Béke” Termelőszövetkezetben 1963. évtől kertész, 1966. évtől elnöki munkakört lát el. A Máriapócs, Pócspetri, Kisléta községekben működő termelőszövetkezetek 1975. évi egyesülése után a Máriapócsi „Rákóczi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet közös néven működő gazdaságnak 1990. évig elnöki munkakörét látta el. A termelőszövetkezet irányítása alatt magas szinten szolgálta a tagok és alkalmazottak érdekei. Az egyéni kitüntetései, legmagasabb az Állami Díj mellett a termelőszövetkezetben elért gazdasági eredményekért a közösség több erkölcsi elismerésben részesült: kilenc évben Kiváló Termelőszövetkezet, MÉM Termelési Nagydíj, Minisztertanács Vörös Zászló. A termelőszövetkezeti tag 1400 fő, a foglalkoztatott tag és alkalmazott összesen 980 fő. Gyenge minőségű 10,7 aranykoronás 5658 ha földterületen gazdálkodtak. A gabona termesztését világszínvonalú gépekkel, termesztési technológiákkal, magas genetikai értékű növényekkel világszínvonalon végezték. A búza hozama 2,46 t/ha-ról 6 t/ha fölé, a kukorica 4 t/ha-ról 10 t/ha fölé emelkedett. A 150-200 ha-on termelt dohány a háztáji termelést jól kiegészítette, a háztáji összese termelési értéke 28-32 millió Ft. A téli alma termesztés, állattenyésztés jelentős árbevételeket hozott. A létrehozott ipari üzemek a dohánytermesztési rendszer növelte a munkahelyek számát, az integrátori feladatokat. A termelőszövetkezet az emberek százainak biztosított megélhetést, munkaalkalmat. A dolgozók szociális ellátta magas színvonalú volt, a munkába járást több autóbusz biztosította. A szorgalmas, tisztességes fizikai dolgozókat jól szolgálta a 56 fő felsőfokú végzettségű, több középfokú végzettségű szakember.
Paszternák József, otthonában, 2010.
A vad iráni vonzódását édesapjától örökölte. A Nyírbátori Vadásztársaság tagja 1985-ben lett, 1994-től a Mohos Menti Vadásztársaság tagja, a társaság elnöke 1999 – 2004 között volt. Az aktív vadászat 2008-ban szűnt meg, a társaságban mai is tag, a társaság énekkarának tagja, a társaság rendezvényein rendszeresen részt vesz. Az első közös vadászélményünk a tsz és a Nyírbátori Vadásztársaság által közösen szervezett nyúl és fácán apróvad vendégvadászaton volt. A „Mohos Menti” Vadásztársaság tagja sógorom segítségével lettem. A közös vadásztársasági tagságunkból, az emberi és szakmai közelségből eredően a közös vadászatok, a vadgazdálkodás természetes volt számunkra. A „Mohos Menti” Vadásztársaság elnökeként a közösségért, az egyre eredményes társasági működésért példamutatóan dolgozott. A Kovászsziget melletti vadföldet közösen alakítottuk ki, a bokrokat kihúzgáltuk, a csicsóka felszaporítását a kukorica szélében kezdtük, őszi búza, zab termesztésének feltételeit megteremtettük. A Kovászsziget délnyugati sarkán lévő-, a délkeleti sarkán lévő magaslesre gyakran mentünk ki. A vadgazdálkodásban jelentkező feladatokról, a vadászélményekről rendszeresen beszélgettünk. Az elejtett vadak közül trófeás őzbak 15 darab, szarvasbika 1 darab, amelyet János bátyám vendégeként a Börzsönyben lőtt.
Testvér Húgom Piroska fia TAMÁS GYÖRGY – első gyerekként született 1963. december 10.-én Nyíregyházán –az iskola elvégzése után a helyi termelőszövetkezetben gépesítési ágazat területén dolgozott. A sport, a lovas sport iránti fogékonysága mindég élő volt. A Máriapócsi „Rákóczi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Lovas Szakosztályában, a fogathajtó bajnokságokban rendszeresen részt vett, aktív szervező munkát végzett. 23 évesen családot alapított, felesége Tamás Erika. Enikő nevű, első gyerekük 1988.03.29.-én, Balázs nevű gyerekük 1991.02. Nyíregyházán születtek. A helyi, Pócspetri emberek tisztelik, értékelik a közösségért végzett munkáját, a gyakori kérések teljesítését, az emberséges, tisztelettudó magaviseletét. A szűkebb és tágabb család, az édesanyja-, testvér-, rokonok tiszteletét, szeretetét mindenki elismeri. A Pócspetri községben sok éveken keresztül alpolgármesternek választották. Az őstermelői tevékenységem gépi munkájának elvállalását követően folyamatosan végzi. A szakmai egyeztetések rendszeresek. Az eddig szerzett ismereteimet, tapasztalataimat igyekszem naprakészen frissíteni és alkalmazni. Az új iránti fogékonysága megalapozza az együttműködésünket.
Tamás György, Pócspetri, 2008.
A vadászati-, a vadgazdálkodási tevékenysége a Nyírbátori Vadásztársaságban 1992 évben tagságával kezdődött. A „Mohos menti” Vadásztársaság Pócspetri székhellyel 1997-ben alakult meg, ahol alapító tagként szerepel. Az első VT elnök Somos József, őt követte Paszternák József 2000 évben. Tamás György 2003. január 15.-től a Vadásztársaság Elnöki feladatot látja el. Az elnöki munkakör átadás-átvételhez a szemlejegyzőkönyv összeállításában aktívan részt vette. A szemle során 30 darab magaslest, 26 darab fácánetetőt, 11 darab őzetetőt vettünk nyilvántartásba. A „Mohos menti” Vadásztársaság éves eseménynaptárra először 2003 évre készült, amelynek fejezetei; I. Társasági taggyűlések, II. Intézőbizottsági ülések, III: Közös rendezvények, IV. Társadalmi munka, V. Társasági vadászati ütemterv. 2005-ben megalakult a „Mohos menti VT Dalárdája”. Először énekelte CD-re a Vadászhimnuszt, rendszeres részvevője a megyei, országos vadászati napok rendezvényeinek, a helyi különböző ünnepségeken részt vesznek. A vadásztársaságban a vadászaton kívül mintaszerűnek mondható a közösségi élet; a társadalmi munka mellett a disznótorok, vadászbál, májusi szerenád, vadász juniális családi hangulatot teremtenek. A Vadásztársaság jelenlegi létszáma 36 fő, területe Az apróvadak vadászata mellett évente 40-50 darab trófeás őzet, kb. 30 darab sutát, kb. 40 darab gidát ejtenek el.
