Őzbak vadászata a „Mohos” menti Vadásztársaság területén.
ELNÖK: TAMÁS GYÖRGY
HIVATÁSOS VADÁSZ: NAGY TIBOR
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: PÉNZES LÁSZLÓ, 20011.augusztus 18.
Mohosmenti" Vadásztársaság központi épülete, Pócspetri
Bevezetés
Az őzek párzási időszakában, az őzek nászának két-három nyári hetében az őzbak vadászataim véletlenül, lehet, hogy a vendéglátók tudatossága alapján történtek. Őzhívás nem fordult elő. Az első fiatal őzbakot a Sárospataki Kossuth Vadásztársaság területén, Sárospatakhoz közel, Vajdácska alatti Bodrog árterületén ejtettem el a vadásztársaság akkori titkárával, Hojdák Andrással. A kora reggeli órában itt láttam először két őzbak egymásnak feszülését, a sutáért való küzdelmet. A gyengébb a fejpárbajt követően hátat fordított és elballagott. Nyíracsádon a helyi szövetkezet elnökével, Madar Gáborral az egyik augusztus elejei, őzek párzási időszakában volt szerencsém őzbakra vadászni. Pénteken az esti órákban a nyáros erdő sarkán lévő magaslesre ültünk fel. A nap lemenőben volt, halkan beszélgettünk, közös témák vetődtek fel. Egyszer Gábor balra mutat a rétes, rekettyés rész felé, közbe mondja az első lőhető, a futásban lévő bakokra ráfütyölt, lövésre ekkor már készen álltam, az őzbakok előttünk megálltak, lőttem és helybemaradt, a nyaktőnél találtam el. A 2011. évi őzek párzása előtt a kapcsolódó irodalmat tanulmányoztam, készültem az őzhívásos őzbak vadászatára.
Az őzek viselkedése a párzás időszakában.
Az őzhíváshoz elengedetlen az őzek viselkedésének ismerete a párzási időszakban. Minden év július második és augusztus első felében két-három hétig változás tapasztalható az őzek életében. Az őzsuta és őzbak változtat a korábbi életmódján, az őzbak az addigi helyén is változtat. Az őzbakok az üzekedés idején a sutához csatlakoznak, velük járnak, a sutát ismert tartózkodási helyén találunk rájuk. A suták korábban kizárólag a gidáknak éltek, állandóan velük vannak, az üzekedés időszakában mind gyakrabban lelhetünk suta nélkül álló gidákra, amelyeknek a mamája a pásztorórák örömeit éli, és ez alatt nem sok gondot fordít a gidáira. A magányos gida láttán az üzekedés kezdetét jelentheti. Az üzekedés megkezdése utal az őzek nappali járás-kelésére is. A suták nyomán földre szegezett orral, vizslaként kereső őzbakok, helyenként szembetűnő kergetőzés, futkosás szintén a párzás megindulását jelenti. Legbiztosabb jelei a párzási idő elérkezésének és ezzel az üzekedés kezdetének az erdei tisztásokon, réteken, gabonában, esetleg egyéb mezőgazdasági kultúrákban is jól látható „boszorkánygyűrűk”, „ördöggyűrűk” a kergetőző őzpároknak erdő-mező talajában taposott nyomai.
Sutát kísérő őzbak
Siker előtti pillanat
A párzási idő elérkezését a júliusi erdő-mezőn felhangzó vágyakozó sutahangokból is következtethetünk. Az őzsutának vágyakozó, hívó hangjának főként a párzási idő kezdetén van hatása, amikor még a legtöbb őzbak magányosan, suta nélkül jár és vége felé, amikor a suták java része már megtermékenyült, nem veszi fel a bakot. Amikor javában tart az őzek násza és az őzbakok sutával vannak, a hívó hangokra már nemigen ugranak be, legfeljebb csak azok a fiatal bakok ugrálnak ezekre a hangokra, amelyeket az idősebbek nem engedték sutához vagy elverték a suta mellől.
A bajba került őzgida vészsírásának hallatára a párzási idő minden periódusában többnyire befut a gida anyja, néha egyszerre több, hallótávolságban és gidájától távol lévő suta. Ilyenkor szinte minden esetben a sutával tart a gavallérja is. Ahol a gőzgida sír odaigyekszik a róka, vadmacska, nagyobb szárnyas ragadozó, sőt az orvvadász is.
Előfordul, amikor már javában tart az őzek násza, hogy a suta „panaszhangjára”, vészsirámára fut be az őzbak, mivel a féltékenység a legtöbb őzbakot, leginkább az erejükben bízó középkorú és öregebb őzbakokat a hangok felé készteti.
Sutáért küzdő őzbakok
Győztes őzbak jutalma
Az őzek üzekedését különböző tényezők befolyásolják:
Az üzekedés időpontja évjáratoktól, területektől függően különbözhet. Az egyik területen augusztus 4-5. körül kezdődik és augusztus 20.-a táján ér véget. Légvonalban 10 km sem kell és július 24 25 –e körül kezdődik és augusztus hó első harmadában ér véget.
A melegebb éghajlatú sík vidéken általában hamarabb, hűvösebb, hegyes vidéken később kezdődik.
A hosszú, zimankós tél kitolhatja az üzekedés kezdetét, míg a korán beköszöntő tavasz általában pár nappal előbbre hozza a párzás megindulását.
A forró június és július eleje után a szokásosnál pár nappal korábban kezdődik, míg a hűvösebb, csapadékos június, július elejei időjárás késlelteti.
A jól fejlett, megfelelő erőben lévő sutákban hamarabb ébred fel a vágy, mint a telet rosszul átvészelt, gyengébb egyedekben.
Az idősebbek többnyire hamarabb kezdenek, mint a fiatalabbak.
Az erdős területeken gyakran előfordul, hogy az üzekedés az erdőszéli, mezőgazdasági földekkel határos részeken indul meg, és csak 1-2-3 nappal később terjed el a földektől távolabb eső erdőrészeken is.
Őzhívás a párzási időben.
Az őzhívásnak nevezi a szakirodalom az őzbak vadászatának a párzási időben gyakorolható különleges módját, amikor a vadász jól takart leshelyen ülve vagy állva, az őzsuta vágyakozó, hívó vagy panaszhangjának élethű utánzásával csalja magához a szerelemre vágyó vagy féltékeny őzbakot. Ha pedig a körülmények célszerűbbé teszik, az őzgida panaszhangjával hívja be az anyai ösztön sarkallta őzsutát, mellyel többnyire az ilyenkor vele lévő őzbak is befut.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy az őzsuta panaszhangjának és vészsírásának élethű utánzása alapvető fontosságú. E nélkül sok kihasználatlan lehetőséget hagyunk ki, és esetleg éppen azokkal az őzbakokkal nem tudunk összejönni, melyeknek megismerése, megtekintése és esetleg elejtése vadgazdálkodási szempontból a legfontosabb lenne. A szakemberek tapasztalatai szerint ahol javában tart az üzekedés és az ivararány is rossz –jóval több a suta, mint a bak-, ott a hívó hanggal egymagában nem sokat ér el a vadász. Ahol jóval több a suta, mint a bak, így valamennyi bak szinte állandóan foglalt, ha az egyik suta már végzett az új nemzedék biztosításával már többé nem érdekli a nász örömei, a leszerepelt bakja igen rövid időn belül másik sutánál talál meghallgatásra. Igen fontos, hogy az őzhívásra induló vadász táskájában a hívó, panasz-, vész-, és gidahangok élethű utánzására alkalmas sípok minden esetben kéznél legyenek. Hogy melyiket mikor használjuk, azt mindig a helyi körülmények szabják meg.
Suta hangjára figyelő őzbak
Suta hangjára rohanó őzbak
Az őz sajátos természetét, szokásait, párzásának időszakát a vadász nem szabályozhatja, azt csak minél jobban, alaposabban ismernie kell, hogy alkalmazkodhasson hozzá. Azt azonban, hogy mikor, hol, hogyan, milyen hangon, mennyi ideig hív, azt a vadász maga határozhatja meg ismeretei, tapasztalatai és tudása alapján.
Legtöbbet ronthat esélyeinken a túlságosan eltolódott ivararány. Ilyen esetben csak az üzekedési időnek első pár napjában van keletje a vágyakozó hívó hang utánzásának.
Üzekedéskor az őzet ott keressük, tehát ott hívjuk, ahol a közelben takarást adó növényzet van. Legyen az erdő, bokros rész, vetés vagy nádas, de a növényzetet megkívánja az üzekedő őz. Kivált ugyan a lucernára, herére, egyéb csemegére, de a védelmet, rejteket nyújtó takarást feltétlenül megkívánja. Erdőben a térdig érő aljnövényzettel borított részek alkalmas a hívásra.
A különböző vélemények ellenére Dr. Bertóti István szakíró, vadász meg van győződve arról, hogy üzekedési időben látástól vakulásig mindig be lehet hívni az őzbakot, csak a legmegfelelőbb hangot kell használni, és minden egyéb, eddig már említett körülményeknek egyeznie kell.
Az őzhívással is a vadgazdálkodási előírásokkal összhangban lőhetünk őzbakot. Lőhetünk selejt őzbakot, és ha az állomány minőségi helyzete megengedi, golyó érett, korosat is, de semmiképp sem lőhetünk olyan őzbakot, melynek örökítő szerepére, jó tenyészértékére az őzállománynak még szüksége van.
Őzbak vadászata őzhívással 2010-ben.
A „Mohos” Menti Vadásztársaság Pócspetri székhellyel, Pócspetri, Magy, Máriapócs területekkel 1997-ben alakult, amelynek alapító tagja vagyok. Gyakorlatilag a Vadásztársaság az őzek bérvadásztatással tartja el magát. A vadásztársasági közgyűlés határozata alapján 2010 évtől az éves tagdíj 24.000,-Ft-ról 50.000,-Ft-ra emelkedett. Az éves tagdíjjal együtt, ha 120.000,-Ft –t a tag befizet jogosultságot szerez egy 350 grammos selejt őzbak és egy gida kilövésére. A lehetőségemet, a koromat mérlegelve úgy döntöttem, hogy jogot szerzek egy őzbak kilövésére. 2010. augusztus elején, az aratást követően, a takarás csökkenése után telefonon megkerestem a vadásztársaság elnökét, Tamás Györgyöt és kértem az őzbak kilövését, az időpontban, 2010. augusztus 6.-ban megegyeztünk. Nagy Tibor hivatásos vadásszal Péntek este 18 órakor a testvérhúgom Piroskánknál, Máriapócson volt a találkozás. A Máriapócsi szennyvíz tisztítónál mentük be vadászterületre. Az út baloldalán erdő, jobboldalán kalászos gabona tarló volt, a bálák hordása akkor is tartott. A tábla szélén lévő magaslesre felmentünk és közölte a hivatásos vadász, hogy megpróbáljuk hívni a bakot, mivel az üzekedés zajlott. Egy pár hívás után az erdőben megmozdult valami, de nem jött ki. A nagybálák pakolása, a traktor mozgása biztos befolyásolta. Tibor úgy döntött, megyünk a Nyíresre, ahol egy csatorna megy keresztül, mély fekvésű, vizes részhez csatlakozik a művelt terület. A csatorna partján mentünk, a csatornán keresztülmenő autópálya alapozása már folyamatban volt. Az építkezéstől körülbelül 300 métere, a csatornapartján lévő magaslesre ültünk fel. Tibor mutatta, hogy honnan várható az őz, a rét és a kukorica csatlakozását jelölte meg. Elhelyezkedtem, ülve lehetett célozni, a puska alá tettem egy pulóvert. Három hívás, suta hang utánzása után a suta bakjával megjelent és jöttek a hang irányában. Ez az, lőhető mondta Tibor, ekkor befordult a kukorica irányába, keresztbe ált és lőttem, gyakorlatilag helyben maradt. A cigaretta elszívása után a helyszínre mentünk, a nyaktájékán kapta a lövést. A csatornához vittük és a végtisztességet megadva gratulált a hivatásos vadász. Ez alkalommal megfogadtam, ha lehetőségem engedi őzbakra, csak párzási időben megyek vadászni. Sajnos csak egy fényképfelvételt tudunk készíteni, mivel az elem lemerült, de szerencsére, azaz egy sikerült.
Nyíres, őzhívás területe
Nyíres, 2010.augusztus 6., Hívás után elejtett őzbak
Dr. Pénzes Jánostól, testvérbátyámtól 2009 augusztusában átvett Japán Browning gyártmányú, 30-06-os kaliberű golyós lőfegyver, Molnár Sándor Gyöngyösi fegyvermester által felszerelt új célzó távcső, közös belövése után második alkalommal is sikeresen használtam, elejtettem az őzbakot. Az első alkalom Varga Barna vadásztársasági elnök meghívására Szalonnai-hegy aljában lévő búzatáblán 2010. július 8.-án éjszakai vadkár elhárítási vadászaton a magaslesről három vaddisznót lőttem jó találattal.
Apagyi lapos-, Csikókarám-, Csikós területen 2011.-évben.
A tervem szerint 2011. augusztus 3.-án utaztam Sárospatakra. Novák József, a Sárospataki Kossuth Vadásztársaság fővadászával telefonon egyeztettem az időpontot a visszaemlékezésem összeállításához újabb adatokat gyűjteni, a régieket pontosítani és egy selejt őzbak elejtését terveztük. A körülmények úgy hozták, hogy egy nappal meghosszabbítottam a Sárospataki tartózkodásomat. A golyós fegyverem elromlott, az őzbak elejtést sikertelenné tette, újabb kimenetelre volt szükség. Valamint Kerthner József a Zempléni Hubertus Vadásztársaság elnöke, korábbi állami gazdasági munkatársam meghívott egy esti vaddisznó lesre. A „Mohos” Menti Vadásztársaság elnökével, Tamás Györggyel, korábban egyeztetett 2011. augusztus 4.-e helyett 5.-ére, Péntek estére tettük át az őzbak vadászat időpontját. Sárospatakról 11 óra után indultam, Tokajban megálltam egy halászlé elfogyasztására, a régi emlékek felidézésével. Pócspetriben Tamás György elnök lakása előtt majdnem megálltam, mikor telefonon hívott a program egyeztetése miatt. A hivatásos vadász Nagy Tibor is a helyszínen volt. Megállapodtunk, hogy 18 órakor az elnök úr lakásán találkozunk.
Az őzbak vadászatára az elnök, Tamás György is elkísért, ami nagy megtiszteltetés volt számomra. A társaság vadászházához közeli, Nyíres irányában, ahol az akácos erdők és művelt szakaszok váltották egymást, az egyik keskeny akácerdőben helyezkedtünk el, a jobboldalán keskenyebb, a baloldalán szélesebb tarló volt, két végében szintén erdő helyezkedett el. A hivatásos vadász guggolva, középen az elnök úr, én előbbre az erdő széléhez közelebb helyezkedtem el, a szélesebb tarlón várva az őzeket. A suta hangjának utánzását Tibor megkezdte, egymás után többször ismételte, mind a hárman a tartó felé néztünk, amikor Tamás György egy reccsenést okozott, ekkor a hívóhang mögött körülbelül 30 m-re az erdőben megugrott egy őz, mivel háttal helyezkedtünk neki nem tudtuk eldönteni suta, vagy őzbak volt e.
Ezt követően kocsiba szállva az Apagyi lapos környékére mentünk, ahol az út baloldalán akácerdő, jobboldalán akácfasor, beljebb kukorica volt. Tibor szerint korábban a kukorica szélében látta a lőhető bakot, az akácerdő szélén a bak tisztításait jól lehetett látni, az őzbakot nem láttuk.
A Csikókarám volt a következő állomásunk, az 5-ös magaslesre mentünk fel, ezt neveztük ki a hívás helyéül. A magasles közelében egy vizes árok helyezkedik el, közel hozzá a vadásztársaság itatót alakított ki fúrt kúttal, az itató környékén lekaszált rét, jobbra kukorica, balra nagy területen gazos mély fekvésű rétszerű terület, a vizes árok túloldalán balra kukorica, jobbra tölgyes erdő, köztük tarlószerű terület volt. A használt őzhívó hely többnyire jónak ítélhető meg. A többszöri őzsuta hangjának ismétlésre a vizes árok túloldalán a kukoricából kijött egy suta, őt nem sokára egy fiatal őzbak követe, amely nem volt lőhető.
Magasles melletti mély fekvésű gazos
Vadászat imitálása,Nagy Tibor,Tamás György
A hivatásos vadász döntése alapján Pócspetri Csikós területre mentünk, a Szövetkezet fóliatelepe mellett mentünk el, és az út végéhez közel álltunk meg. Az út jobboldalán fasor volt, ahol elhelyezkedtünk Tiborral, a fasorral szemben lekaszált rét, a rét jobboldalán kukorica. Egy fa mellett állva helyezkedtem el, a magas gazt és a takaró gallyakat letörtük, ellenőrzés után a gazokból még kellett letörni. Tibor közölte, hogy mögöttem ülve hívja az őzet. A többszöri hívás után a kukorica szélében velünk szemben megállt egy nagytestű őzbak, magas gyilkos agancsokkal. A kijelölt fa nem volt alkalmas, a jobbra lévő fához kellet támaszkodnom és úgy tudtam megnézni, igazi gyilkos agancsai voltak, Tibor megjegyezte eddig még nem látta. Tibor értékelése után közölte, lőjük meg, hívóhangot adott, ekkor oldalra fordult, szépen beállt, a gyorsítót nem húztam fel, a célzó fa nem volt tökéletes, céloztam, majd lőttem, de nem talált, amit nagyon sajnálok.
Az Apagyi laposhoz visszamentünk a hivatásos vadász által korábban látott, és ismert őzbak területére. Az ismert őzbakkal nem találkoztunk, közben egy kisebb tarlón állt őzbakot Nagy Tibor megvizsgálta és megállapította, hogy egy öreg bak, fél aganccsal, amely minden körülmény között ki kell lőni. A Tibor és az Elnök úr is közölte, hogy lőjem. A gépkocsival többször kellett mozogni a megfelelő lövési lehetőség érdekében, közben az őzbak megindult az erdő felé, tőlünk eltávolodva, ekkor Tibor hívóhangja megszólalt, visszanézett és én ekkor lőttem, helyben maradt. A helyszínen a végtisztességet megadva, a töretet átvettem, fényképezés után a vadászatot befejeztük, besötétedett.
Apagyi lapos, Pénzes László
Tamás György, Pénzes László, 2011.08.05.
Másnap, Szombaton 2011. augusztus 6.-án, reggel 5 órakor a vadászháznál Nagy Tibor hivatásos vadásszal találkoztam. Tibor döntése alapján Pócspetri Csikós területre mentünk. A vízlevezető árok egyik hídján átmentünk, majd az árok mentén haladtunk, megjegyeztem a víz az árokban szépen folyik. Vagy 100 méter utána bokros, fás terület előtt megálltunk, csendben haladtunk előre a 2-es magasleshez érve megvártam, hogy Tibi felérjen és ekkor indultam a lépcsőn felfelé, Tibor lehajol, mondja, az őzbak ott van, csendesen menjek. A magaslesen látom az őzbak az elmenő árok jobboldalán, tőlünk elfelé nézve áll. Elhelyezkedem, széles ülőke van, dupla a szokásosnak, csak állva lehet lőni, közben Tibor egy pulóvert ad a kezem alá. A magasles jobboldali sarkáról tudok lőni, erősen jobbra húzódva, mivel középen egy faág belóg. Amikor a puska távcsövében meglátom az őzbak trófeáját meglepve tapasztaltam a számomra igen értékes, lőhető, selejtes, visszarakott voltát. Stabilan a kezemet nem tudtam elhelyezni, a jobb lábam nem tudtam megfelelően kitámasztani, reszketett, ezért átettem az ülőkén, ekkor stabilan meg tudtam támasztani. A baloldali kezem a szokásomtól eltérően a könyök előtt tudtam megtámasztani. Ezt követően szóltam Tibornak rendben, ő a suta hívó hangját megszólaltatta, az őzbak balra fordult én lőttem, de nem találtam, ezt követően megugrott. A lőtávolságot másnap megmértem 160 m volt. Nagyon bosszantott a kialakult helyzet. A hivatásos vadásszal egy pár helyet megnéztünk, de siker nem volt, a reggeli őzvadászatot abbahagytuk. Az esti vadászat céljából, megállapodásunk szerint este 19 órakor találkozunk a vadászháznál és kiemelt feladatként jelöltük meg a reggeli őzbak helyének a felkeresését.
Pócspetri, Csikós terület, 2011.08.07. 5ó. 30p.
Pócspetri, Csikós terület, 2011.08.07. 20 ó.
Augusztus 6.-án este 19 órakor történő találkozás után az előző esti első hívó helyre mentünk, most az akácerdősáv középső szakaszában álltunk meg. Nagy Tibor hivatásos vadász ülve hívta az őzeket, én állva vártam a lehetőséget. Többszöri hívás után sem jelentkezett őz. Az őzhívás helyét, körülményét, a hívás módját, eszközét, időpontját érdemes értékelni. Az Apagyi lapos irányában mentünk, már többször keresett őzbak tartózkodási helyére. A menetirány jobboldalán a fasoron túl lévő kukorica szélében nem láttuk, balra az akácerdőben 30 m-re a sutával Tibor észrevette a keresett őzbakot, a gépkocsival megálltunk, visszatolattunk, de már elmentek.
Ezt követően reggel megállapodott célnak megfelelően Pócspetri Csikós terület irányában a Rákóczi úton keresztül mentünk. A reggeli megállóhelyhez érkezve, Tibor úgy döntött, hogy beljebb állunk meg. Csendben kiszálltuk, a hivatásos vadásztól kölcsön kapott puskát biztosítva magamhoz vettem, a gépkocsi ajtót óvatosan benyomtam. A magasleshez érve Tibor óvatosan elindult a magasles létráján és közben nézte a reggeli őzbak helyét, a csatornapartot. A gazoson túl a kukorica sarkához közzel láttam a kukoricaszár mozgását, jeleztem Tibornak és közli ott a keresett őzbak. A magasles létrájáról óvatosan lemászott, oldalra állt, megnézte és egyértelműen megállapította, hogy a reggeli őzbak van a kukorica sarkában. Közli, menjek a magasles tartó oszlopához és lőjem, odamentem, de nem láttam az őzbakot, magához hívott, felajánlotta a vállát, azonban így sem láttam. Észrevettük, hogy az őzsuta a bak előtt van. Ekkor felmentünk a magaslesre, a puska alátettem egy puha ruhadarabot, kerestem az őzbakot, de nem találtam. Az őzbak feje és agancsa is sötét volt, a gazban állt, mögötte a kukorica szintén sötét barna volt. Végre megláttam a fejét, nyakát, hátgerincét, céloztam, a gyorsítót előre toltam és lőttem. Az őzbak megugrott, Tibor közli, benne van. A kukoricában hallatszott, hogy először távolodott, majd megfordult és visszafelé tart, a kukorica széle előtt vagy 6 m-re a zaj megszűnt. Ezt követően a gazterület baloldalán, a bokros rész jobboldalán hallottuk a hangját, a gazban távolodott tőlünk, majd a kukoricában folytatta és ott is megszűnt a zaj egy bizonyos idő után. A lövést 20 óra után pár perccel adtam le. A zajok megszűnése után Tibor cigarettára gyújtott és mérlegeltük a kialakult helyeztet. Véleménye szerint olyat ugrott, minta, ha szívlövést kapott volna, a gazban-, majd a kukoricában lévő hang egy másik őzé lehetett. A cigaretta elszívása után lementünk a nyomot megnézni. Az őzbak ugrása után két kukoricaszárat is kitört és a száron megtaláltuk a vérnyomot, de utána nem tudtunk a vérnyomon menni, mert egyre sötétebb volt. Először én, majd Tibor is az először megszűnt hang környékén kerestük az őzbakot, sajnos nem találtuk. Végül olyan döntést hoztunk, hogy reggel 6 órakor, világosan folytatjuk a keresést.
Csikós terület, 2011.08.08. 6 óra után, vérnyomon haladva, Nagy Tibor.
Vasárnap reggel 6 órakor folytattuk a keresést, először Tibor a vérnyomon próbált tovább menni, ami sikerült is, egy re nagyobb vérzést találtunk, de elfekvésre utaló helyet nem láttunk. Az őzbak visszafordulását tudtuk követni, egy idő után a vérzés nyomai csökkentek, majd a kukorica szélétől 11 sor környékén megszűnt a vér. A közös megállapodás szerint a vérzést követő kukoricát soronként ellenőrizzük, az őzbakra nem leltünk rá. A konzultációt követően a másodszori feltételezett hangmegszűnés környékét is soronként ellenőrizzük, ez sem jár sikerrel. A sikertelenség után olyan döntés született, hogy abba hagyjuk a keresést és bementünk a vadászházhoz.
A vadászháznál Nagy Tibor hivatásos vadásszal értékeltük, mérlegeltük a helyzetet. Kölcsönösen korábban tapasztalt hasonló helyzeteket felidéztük egy pezsgő elfogyasztása közben, az estünk lehetséges alakulását is mérlegeltük. Egyértelműen megfogalmaztam, hogy rendkívüli nagy élmény a háromszori kimenetel, az őzhívás gyakorlása, sikerei, az öreg selejt őzbak elejtése. A kétszer rálőtt őzbak hatása, a keresés, a vérnyomok hatása szinte teljes sikerélmény számomra.
A „Mohos” Menti Vadásztársaság elnökét, Tamás Györgyöt felkerestük és közöltük a történteket. Részemről köszönetemet fejeztem ki az őzbak vadászat körülményeiért, a siker érdekében kifejtett szervező munkáért, a bekövetkezett sikerélményeimért, az őzhívásos őzbak vadászat sikeres gyakorlásáért. Megállapodtunk, hogy a sebzett őzbak trófeájára igényt tartok, ha elhullva megtalálják, vagy ha túlélte a sebzést, akkor a hivatásos vadász elejtésével, vagy a legközelebbi vadászatom alkalmával a lelövésére.
A lelkiismeretem furdalása miatt hétfőn augusztus 9.-én kimentem a helyszínre a gazos terület és mellette lévő bokros rész átvizsgálására. A közel 2 órai keresés sem járt sikerrel.
Apagyi lapos, Nagy Tibor, Pénzes László
Vadászház, Nagy Tibor, 2011.
Őzhívásos őzbak vadászat tanulságai. /2012.07.30. – 31. -08.01./
A „Mohos menti” Vadásztársaság tagságával és megemelt éves tagdíjjal járó őzbak vadászati lehetőséget az elmúlt években az őzek üzekedésének időszakában használtam ki. Nagy Tibor társasági vadőrrel megállapodtunk, hogy az ez évben esedékes őzbak vadászatot hasonlóan időszakban oldjuk meg. Nagy Tibor az év Július 26.-án telefonon közölte, hogy az őzek párzása beindult, a jövő héten tud vadásztatni. A másodszori beszélgetésünkkor megállapodtunk a Július 30.-ai, Hétfő esti időszakban 18 órakor. Az elmúlt évi fegyverprobléma miatt kértem a próbalövés beiktatását. Sajnos mindkettőnk lövései alapján megállapítható volt a hét óra irányában 20-30 cm-el történő eltérés, a vadászpuska nincs jól beállítva. A próbalövési eredmény ellenére ezzel mentünk ki vadászni.
A vadásztatást végző vadőr az hívásos vadászatra a szokáshoz eltérően alaposabban felkészült. A korábbi NIVA terepjáró mellett a lehúzott ablakra felhelyezett szivacs mellett háromlábú célzó botot is hozott. Természetesen a kereső távcső mellett a suta, gida hangját utánzó sípok is rendelkezésre álltak. Az őzek párosodáskori viselkedését, a hívás lehetőségeit is tartalmazó irodalmat összegyűjtő anyagot, kiegészítve a vadászati élményekkel egy példányt a vadőr rendelkezésére bocsátottam. A vadászat előtt újból áttanulmányoztam. Kérdeztem, hogy neki meg van e? Igen válaszolta, ő is megnézte. A vadőr Nagy Tibor a megismerésem óta úgy ítélem meg, hogy szakmai szempontból sokat fejlődött, szívesen csinálja a szakmáját.
Szakirodalom:
- Bertóti István: Őzhívás, Mezőgazdasági Kiadó, 1976.
- Nimród, 2011. augusztus: Balogh János Az őzek násza.
