Vaddisznó vadászat az Aggteleki-hegységben /1999. július 6-7./
VENDÉGLÁTÓK: DEMETER LAJOS, VARGA BARNA
VENDÉGEK: PÉNZES JÓZSEF, Dr. PÉNZES JÁNOS, PÉNZES LÁSZLÓ
A testvérek közül hárman vagyunk vadászok. A vadgazdálkodással, vadászattal János 40 éve, Jóska 30 éve, én 25 éve vagyok vadász. A vaddisznó, vadászata, szokásainak megfigyelése, a vaddisznóval történt találkozásunk, egy-egy sikeres elejtés kiemelt vadászati élményeink közé tartoznak. A vaddisznó vadászati lehetőségeinket, csak indokolt esetben hagytuk ki. A lehetőségeinktől függően vaddisznó vadászati lehetőséget biztosítottunk egymásnak. A Jóska Bátyám kapcsolata révén az Aggteleki-hegység vonulatának Bódva folyó szép völgye által történő áttörése környékén elhelyezkedő három vadásztársaság területén 1999. július 6-án és 7-én nyári kárelhárítási vaddisznó vadászaton vettünk részt.
Az Aggteleki-hegység természeti adottságai.
Az Aggteleki-hegység a Cserhát, a Bükk hegységtől és a Sajó völgyétől északra a Zempléni hegységig terjed. A vidéket a nemzetközi hírű barlangok, a falvaiban megtalálható változatos történelmi, kultúrtörténeti, népművészeti emlékek teszik nevezetessé. A környék kirándulási lehetőségekben gazdag, vadban bővelkedik, a hegységben természetvédelmi terület helyezkedik el. Az Aggteleki-hegység fő közlekedési tengelye a hegyvidéket kettévágó Bódva folyó völgye. A Bódva folyó két oldalán változatos felépítésű alacsony hegység és dombvidék, gyűjtőnéven az Aggteleki-hegység terül el. Legnagyobb pontja a Jósvafőtől északra elterülő Nagyoldal /604 m/. A Bódva folyó völgyétől keletre, nyugatra kiszögelő mellék völgyekben egész sor figyelmet érdemlő tájak, erdők, művelt területek, községek vannak. A Bódva völgy jellemzőbb lakott települései: Boldva, Edelény, Hegymeg, Tomor, Ládbesenyő, Szendrő, Abod, Szendrőlád, Szuhogy, Szalonna, Martonyi, Perkupa, Tornanádaska, Tornaszentandrás.
A terület fő folyója a Bódva Szlovákiában, Kassától nyugatra, a Csükerész-tető alatt ered, hossza 111 km, amiből 64 km jut magyar területre, az 1.727 km2-es vízgyűjtő területből 851 km2 esik hazánkra. A Bódva folyónak a Rakacai-patak keletről jelentősebb mellék vize, ennek torkolata fölött völgyzáró gáttal zárják el a lefolyást és így természetes tavat kaptak, amely az aszályos nyári időben is állandó mennyiségű vízzel táplálhatja a Bódvát. Az 1,5 km2-es, 3 km hosszú tó tájszépségi, idegenforgalmi tekintetben is nevezetes. A terület éghajlatán érezhető, hogy az ország legészakibb fekvésű tája. Az országos átlagnál különösen a tél hidegebb, az évi középhőmérséklet 8 C fok, az átlagos csapadék 650 mm. A természeti látványosságokban gazdag hegyvidéket szép erdők díszítik, összetételére az elegyes karszterdő / tölgy, hárs, kőris/, valamint a karszt bokorerdő jellemző. A mezőgazdaságilag művelt területeken őszi búzát, őszi káposztarepcét, napraforgót, kukoricát, lucernát, vörös herét, lenolajat termesztenek.
Az Aggteleki-hegységben, a Boldva völgyében a Magyarországon vadászható vadfajok megtalálhatók /vaddisznó, szarvas, őz, muflon, nyúl, fácán, stb./. A vadásztársaságok vezetőinek, vadászainak vadgazdálkodási munkájának köszönhetően, a terület vadeltartó képességével összhangban a vadállomány jónak mondható.
Jóska, aki Leányfaluból indult, először engem vett fel Budapesten, majd János bátyámat Veresegyházán, s így együtt indultunk Szendrőre vendéglátóinkhoz, Lajoshoz és kedves családjához. Útközben a mozgásban, futásban lévő vaddisznó célzásáról és lövéséről beszélgettünk, azaz, hogy távolságtól függően mennyit kell előre tartani. Szendrőre délután 5 óra után érkeztünk meg, ahol Lajos és kedves felesége, Edit nagy szeretettel fogadott bennünket. Az érkezést követően minden esetben meleg étellel fogadtak, az étkezés közben a legújabb eseményekről kölcsönösen beszámoltunk.
Demeter Lajos családi házában
Vadászház előtt
A Perkupához közeli vadászházban szálltunk meg. Az előkészületek után rögtön a Rakacai-tó fölött elterülő vadászterületre indultunk. Útközben elvégeztük a szükséges adminisztrációt, a vadászkönyvbe történő beiratkozást, majd Rakacán átszálltunk kísérőnk, Laci Trabantjába, és azzal mentünk ki a lesekhez. 9 óra után néhány perccel Jóska és János felültek a két erdővel határolt búzatábla szélén lévő lesekre. Mi Lacival a műút másik oldalán lévő, erdővel határos zabtáblához mentünk. Miután a lesen elhelyezkedtünk, az erdő szélén lévő patak felől vaddisznó röfögésre lettünk figyelmesek. 10 órától egészen hajnal 3 óráig hallgattuk, ahogyan a disznó csámcsogott, szaggatta a még nem teljesen érett zöldes zabot. A csámcsogás irányában többször világítottam, de a vaddisznót a magas zab miatt nem láttam. Utólag megállapítottuk, hogy helyünket 8 óra körül kellett volna elfoglalni, így talán a beváltó disznókat jobban észrevettük volna. A bátyáimhoz hajnali 5 óra körül mentünk vissza. Ők a búzatáblán disznómozgást nem észleltek, János bátyám a közeli erdőben lévő dagonya felől hallott disznómozgást. A kísérőnk Trabantjából átpakolva a faházhoz indultunk. Útközben a történteket felidézve könnyes szemmel nevetgéltünk. A kárelhárítás sikertelenségét a korábbi esetekből kiindulva természetesnek vettük, szellemes magyarázkodásokkal vigasztaltuk magunkat.
Egy rövid pihenő után a vadászházba megérkeztek vendéglátóink. Nekiláttak a speciális „Csordás” féle vaddisznópörkölt készítésének, amelyben mi is segédkeztünk. A délutáni órákban elfogyasztottuk az egyedi és rendkívül finom pörköltet burgonyával és savanyúsággal. Evés után vadászélményeinket idézgettük fel, s a tervezett esti vadászat esélyeit latolgattuk egészen indulásig.
Jóska és János a sikeres vadelhárítások helyszínére, az egyik zabtáblához mentek, ahol az elmúlt napokban a vaddisznók rendszeresen megfordultak. Nekem a Szín község feletti erdő melletti zabtábla jutott, ahová a helyi vadásztársaság vadászmesterének, Némedi Zolinak a társaságában mentem. Még a délutáni beszélgetés közben János megjegyezte, hogy ő bízik bennem, Lajos a vendéglátónk hozzátette, hogy ő is bízik bennem, csak Zoliban nem bízik. Zoli a következőket jegyezte meg: „A területre járnak a disznók, 10-11 óráig bejönnek a süldők, 1 óra körül a nagy kan.” Erre hangos mosoly volt a válasz. Varga Barna a vadásztársaság elnöke alátámasztotta Zoli állítását, s nekem drukkolt, megjegyzéseivel esélyemet favorizálta. Lajos többször elmondta, hogy bátyáim esélyei kiválóak, a legjobb helyre mennek. Megkezdődött a csomagolás, Jóska és János bátyáim előbb indultak. Köszönéskor megkérdeztem, hogy mire megjönnek, készítsem e el a májat. Barna, az elnök úr még tanácsot is adott a máj elkészítéséhez.
Zoltánnal útközben beszaladtunk édesanyához, aki Szín községben lakott, ahol néhai édesapja különleges vadászélményeit tanúsító trófeáit láthattam, ami az esti vadászat előtt csodálatos élménynek számított.
A községet elhagyva dombos, művelt területre értünk, s a hosszú lenolaj táblát elhagyva a zabtáblához értünk, amely szélén, az erdő közelében helyezkedett el a magasles. Amint felültem a számomra kijelölt új magaslesre letettem a hátizsákot, kivettem belőle a távcsövet, a puska lámpát, a szúnyogriasztót, a kézi lámpát, a cigarettát a gyújtóval, valamint egy kristályvizet. Megtöltöttem a Zastava 30-06-os golyós puskámat, majd több irányban kipróbáltam, megállapítottam, hogy ülve nem lehet célozni, csak állva és kissé meghajolva, illetve a les magas párkányára könyökölve oldható meg. A kereső távcsővel körbenéztem, igyekeztem megjegyezni a sötét foltokat, és ahol a vadat a legjobban észre lehet venni. A lestől balra az erdőig lejtős, füves terület kevés bokorral, előttem, mögöttem és jobb oldalt pedig zabtábla húzódott. A már-már szertartásszerű elhelyezkedésem után az órám este ½ 9-et mutatott. Szokásom szerint – annak ellenére, hogy nem dohányzom – egy cigarettát meggyújtottam, hogy megállapítsam a szél, légmozgás irányát. A füst balról jobbra mozgott, ezt viszonylag jónak találtam. Jövetelünkkor Perkupa irányából felhő látszott, villámlott is, mindez a lesen ülve a hátam mögött erősebben volt észlelhető. A vaddisznóval való találkozásnak nem sok esélyt adtam.
Az órám 8 óra 50 percet mutatott, amikor ittam a kristályvízből, a flakon letételekor, balra mögöttem, a magas fű irányából zajra lettem figyelmes. A zaj irányába fordulva egy disznót láttam közeledni. A puskát azonnal felvettem, felálltam, a párkányra könyököltem, a céltávcsövön néztem a disznót és felkészültem az esetleges lövésre. A disznó lassan közeledett, a fejét lefelé hajtva, s egyszer megállt, a földön keresett valamit. Kopott, világos szőre egy jól fejlett kansüldőre utalt. Eldöntöttem, hogy szemben nem lövöm, amikor megemelte a fejét – talán a les felé nézett – majd gyors mozdulattal megugrott és keresztben áll meg. Ebben a pillanatban lőttem. A lövés után megugrott, és az erdő irányában rohant. A lövés utáni láttam, hogy a jobb első lábra erősen sántít. Az erőben zaj hallatszott, majd egy nagy reccsenés után hirtelen csend lett. Kicsit bizonytalan voltam ugyan, de bíztam a sikerben.
Demeter Lajossal a testvérek
Némedi Zoltán, fővadásszal
Még össze sem pakoltam, amikor jött Zoli, és kérdezte, hogy mi van. „ Egyedüli süldő volt, úgy éreztem talált” –feleltem. Zoli kezdeményezte, hogy nézzük meg. A lövés helyéhez mentünk, pár lépés után vért találtunk. A vérnyomon haladtunk tovább, amely egyre erősebb lett. Az egyik bokornál a gallyak magasan voltak véresek, Zoli megjegyezte biztosan mély lövés. Az erdőbe érve 25-30 méterre megtaláltuk a vaddisznót, a látottaktól mindketten meglepődtünk, egy nagy kan disznó feküdt előttünk. A tiszteletadás és egyéb formaságok után a zsigereléshez készülődtünk, de a lejtős terület miatt nehézségekben ütközött. A nehézségeket leküzdve a zsigerelést végrehajtva, közben megállapítottuk, hogy a lövés a disznó szívét találta. Ezt követően Zoli javaslatára segítségért, utánfutóért Szín községbe mentünk. A helyszínre visszaérkezve a disznót felültettük és így nagy nehezen sikerült rábillenteni a kiskocsira. A kis kocsin lévő disznót egyikünk kötéllel, kettő segítség a kocsi rúdját fogva húzták, én a disznón keresztül toltam a kocsit. Így a kis kocsit a disznóval együtt közös erőfeszítés árán sikerült a lejtős, erdőn keresztül a tisztáson lévő utánfutóhoz húzni. Az utánfutóra szintén ültetéses módszerrel tettük fel. A rakománnyal együtt a vadászházhoz 11 órára érkeztünk meg.
Jóska és János bátyám 12 óra után érkeztek. A kölcsönös élménybeszámoló alapján kiderült, hogy Jóskának bejött egy nagy disznó, csak a feje és a nyaka látszott. Jobb lehetőségre várva a disznó közben elment, újabb lehetősége nem volt. A jelen lévő vadász kolléga megjegyezte: „Jóska barátom nem mozi ez, hogy csak nézzük.”János lőtávolságon kívül látott egy nagy disznó. A zab táblán rajtuk kívül még voltak vadászok, ők vadászszerencsével távozhattak, több disznó esett.
Az éjszakai pihenés után - amikor kiadós eső is volt – a vendéglátókkal együtt fényképeket csináltunk, majd rendbe tettük a környezetünket, becsomagoltunk, bepakoltunk a kocsiba. A vendéglátóinknak megköszöntük az Aggteleki-hegységben eltöltött időt, a kárelhárítással egybekötött disznóvadászati lehetőségeinket, a kölcsönösen hasznos beszélgetéseket, tapasztalatcserét, az eredményes vadászatot, a magas színvonalú vendéglátást.
