A vadásszal szemben támasztott követelmények
„A vadászat barátja.” című könyv / készítette Kovásznai Kováts István, megjelent 1829 –ben/, amelyet az anyag összeállítása során felhasználtam. Foglalkozik a legrégebbi korban ismert vadászokkal. A Babiloniak Nimród királyukat nevezték a vadászat feltalálójának. A szabad enciklopédia alapján Nimród mezopotámiai /sumér/ király, aki Kézai Simon/ Kún László udvari papja/ Gesta Hungaroruma szerint a hunok és a magyarok ősatyja. Kézai szerint a vízözön után 201 évvel az óriás Nimród egész nemzetségével hozzáfogott a bábeli torony építéséhez. A nyelvzavar után Evila földjére költözött és ott felesége, Enéh két ikerfiút szült neki, Hunort és Magyart. Ettől a két fiútól és a szolgálatukban álló vitézektől származtak a hunok és a magyarok. A Biblia első könyve ezt írja róla: „Nimród volt az első uralkodó a földön. Hatalmas vadász volt az Úr előtt, innen a mondás, Akár csak Nimród, hatalmas vadász az Úr előtt.” A modern történettudomány vizsgálat nélkül szép mesének nyilvánította a magyar Nimród mondát.
A legenda szerint St. Hubertus volt Maastricht 31. püspöke, valamint Liege püspöke. Ennek ellenére fiatalon igen kicsapongó életet élt. Nagy Pénteken vadászni indult az erdőbe, amikor hirtelen egy szarvas jelent meg előtte, agancsai között egy keresztel. Közben egy hangot hallott: „Hubertus amennyiben nem változtatsz az életeden és nem térsz meg, akkor gyorsan a pokolba jutsz.” „ Mit kell tennem? „ – kérdezte. „Menj és keresd meg Lambertet, a továbbiakban ő fog téged vezetni.” St. Lambert ekkor Maastricht püspöke volt, ezért Hubertus arrafelé vette az útját. A felesége halála után Lambert hű szolgálója volt. St. Lambert halála után egy látomás hatására 720-ban Liege –beszállította a püspök maradványait. A következő évben székesegyházat alapítottak ugyan itt, később pedig az emlékhely hatására hatalmas fejlődésnek indult a város. Így vált St. Hubertus a város alapítójává és később első püspökévé. St. Hubertus 727-ben halt meg, útban egy templom avatására. Érezvén közelgő halálát, saját búcsúbeszédének mormolása közben hirtelen megbetegedett és 6 nap múlva meghalt. 825-ben szállították Amdainbe, amit az óta róla nevezték el. Koporsója a XVI. században eltűnt. A vadászok védőszentjeként él tovább emléke.
A St. Hubertus termék Magyarországi története 1901-be nyúlik vissza, amikor a Braun testvérek először palackozták le a majolikakorsóba ezt a kellemes, egyedi ízű gyógynövény likőrt. A palackon látható szarvas fej, mint márkaikon ötletét Braun Lajos egy, a francia világkiállításról magával hozott szarvas fejes üvegcséről szerezte. A Termék az óta is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A 40 % alkoholtartalma mellett tudni lehet, hogy a legfontosabb összetevői: finomszesz, víz, cukor, élelmiszer-színezék, karamell, citromsav, több féle gyógynövény kivonat, szárított narancskivonat. A tölgyfahordós érlelés is ad egyfajta különleges íz világot az italnak.
A görögök a vadászat feltalálását Apolló Istennek és Dianának tulajdonították, az utóbbit a vadászat Istennőjévé tették. Diana a rómaiaknál a vadászat, a természet istennője. Délosz szigetén született, szűzi életet élt, fegyvere a nyíl, szent állata a szarvas, ezért sokan a csodaszarvast űző Hunor és Magor pártfogójának vélik. A rómaiak és más nemzetek a vadászatot nemes időtöltésnek tartották, vadászat gyönyörűségeiről beszéltek.
„A vadászat által az ország vagy valamely tájék megszabadul a ragadozóktól és az ártalmas vadaktól. Az emberek által használható vadak elejtése az igényeket elégítek ki. Ezeken túlmenően a vadászat haszna a vadász és vadászat barátja a vadászaton hozzá szokik az éhség és szomjúság, fáradság és munka, meleg és hideg, eső és fergeteg, éjszakázás és más egyéb alkalmatlanságok eltűréséhez. A részvevők teste elkeményedik, megerősödik és ügyes lesz. A vadász megtanulja elméje jelenlétét minden ellenkező esetekben megtartani, a szertelenséget erős lélekkel és békességes tűréssel viselni és magát minden megtámadás ellen állhatatosan védelmezni.”
Az emberek gyakran kikelnek a vadászat ellen, mintha az a finomabb érzéseket eltompítaná, az embert érzéketlenné és durvává tenné. Ezt csak akkor lehet állítani, ha a rendes korlátait nem tartják be, ha a vadászat kedvtelése egész indulatosságig terjed. Ismeretes, hogy a fejedelmek, kormányzó férfiak, egy-egy ország különböző jó szándékú vezetői a megújulásokat a vadászatban keresték, amelyet Platón a nagy filozófus isteni gyönyörűségnek nevezett. A vadászat nem áll kegyetlenségből, megöli ugyan az ember az állatot, de nem kínozza.
A Nemzetközi Vadászati Tanács alapelvei közül: „ A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel, elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének kialakulását. Olyan etikai érzéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna. ”
A fejezet összeállításakor használtam Kékessy László által 1925-ben összeállított „ A magyar vadász kézikönyve” –t. Ezt a régi kiadványt a Budapesti Dohányfermentáló Vállalatnál Dr. Bezsilla Borbála ajándékozta 1988. július 22.-én „Emlékül a „vakációra” biztatásul és hasznos pihenésre.” A kiadványhoz Bársony István írt ajánlást, amelyben részletezi, hogy a vadásznak, a tisztességes vadásznak sokoldalúnak, rátermettnek, mély erkölcsi érzékkel kell rendelkeznie. Akiknek egyetlen célja az öldöklés, azoknak még csak fogalmuk sincs arról, hogy mennyire kimagaslik ez a legférfiasabb szórakozás minden más úgynevezett sporttól, hogy minden tekintetben testileg-lelkileg egész embert kíván és ilyet nevel.
A vadászat – Bársony István szerint is – egyike a legteljesebb kiforrottságot, sok tudást, még több önuralmat, megbízható erkölcsi érzületet, és a vadászati szabályok, a törvények ismeretén és követelésén kívül szigorú magatartást követel, amelyben a minden irányú teljes jártasság megszerzése a leghosszabb emberélet is kevés. Az igazi, tisztességes vadászembernek nemcsak a vadászat írott és íratlan előírásait, a különféle vadállatokat kell természetrajzi és biológiai vonatkozásokban alaposan ismernie, hanem magát a nagy természetet is, legyen az erdő, vagy pusztaság, tó vagy nádas, síkság, vagy hegy és legyen bármely szaka az esztendőnek, s napnak. Egyetlen más sport sincs, amely annyiféle tudást követelne, mint a vadászat.
Kékessy László által írt és 1925-ben megjelent „ A magyar vadász kézikönyve”. A könyvben került rögzítésre és a mai napig érvényes:
„ A vadász –tízparancsolata:
1.Ha az ember közelében vagy, puskád csövét tartsd felfelé. 2. Hajtás után, vagy állásod elhagyása előtt a töltényt szedd ki a puskából. 3.Töltött fegyverrel kocsira ne ülj! 4. Puskádat csak akkor töltsd meg, ha állásodat elfoglaltad. 5. Állásodat el ne hagyd. 6. Archoz kapott puskádat a hajtó-, vagy puskásvonalon át ne húzd / ne vonalaz/. 7. Körvadászaton ne csinálj zsákot. 8. Golyós fegyveren a rögtönzőt idő előtt ne feszítsd meg / ne schnellerez/, 9. Állásodra érve, szomszédjaidat értesítsd! 10. Jel után a körbe ne lőj. ”
Aki fegyvert fog a kezébe, aki élhet azzal a nagyszerű lehetőséggel, hogy vadászhat, annak egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy a vadászfegyver használata, a vadászat gyakorlása mélyreható erkölcsi, anyagi és bűnvádi felelősséggel is jár. A vadászat ösztöne, ha emberi gyarlósággal, kapzsisággal párosul, akkor csak idő és alkalom kérdése, hogy a vadászat gyakorlásából fakadó tiszta emberi örömök, a nemes szórakozás helyébe a keserűség, a bűnhődés és az önvád cseppjei hulljanak. Az eshetőség kikapcsolása éppen a vadászhagyományokon alapuló vadászati módok elsajátítása, a korrekt, fegyelmezett és pallérozott vadászegyéniség kialakulása útján lehetséges. A vadász a vadban még a vadászat alkalmával is ne csak a célpontot, a zsákmányt lássa, hanem egyben eszmei értéket és érző, szenvedő élőlényt is, amelyre nem lövöldöz oktalanul. Ne törekedjünk a vad minden áron való elejtésére, ne pusztítsunk el indokolatlanul és meggondolatlanul egyetlen állatot sem. Elégedjünk meg azzal, amit a természet és az emberi törekvés a természet sokoldalú hasznosításán belül nyújtani tud. A vadászatot a felsorolt és meglévő formaságok, szabályok, íratlan törvények emelik olyan kulturált szórakozássá, amelyhez hasonlóban alig lehet részünk, és általában ezek betartása biztosítja a vadászat sikerét is.
A vadászerkölcs, a vadászetika nem más, mint egy szakmai erkölcs, ugyanakkor mégis kitüntetett helye és felelőssége van a szakmai erkölcsök sorában, hisz rendkívül bonyolult viszonyrendszerek keretei között érvényesül. A vadászerkölcs a természethez való viszonyt, a vadászhoz való viszonyt, a vadásztársakhoz való viszonyt és a társadalom nem vadászó többségéhez való viszonyt szabályozza.
