Nyíracsád és környéke
Nyíracsád Hajdú-Bihar megyében, Dél-Nyírség északi részén, Ligetalján található, Debrecen központjától 35 km-re, a Román határtól néhány km-re, a Gúthi erdőtől körülvéve helyezkedik el. A Nyírábrány nemzetközi határátkelő 9 km-re található. Debrecenből rendszeres autóbusz járattal lehet megközelíteni, Nyíregyháza, Nyírbátor, Mátészalka felől is könnyen megközelíthető. A Ligetalja települések vonatkozásában központi helyet foglal el. 1920-ban a Szabolcs megye nagykállói járásnak egy részéből alakították ki a ligetfalvi járást, amelynek székhelye Nyíracsád lett. Pár évvel később, amikor Nyíradonyt a ligetfalvi járáshoz csatolták, megváltoztatták a járás nevét ligetaljaira, a járás székhelye pedig Nyíradony lett. A Nyírségnek táji jellegzetessége a liget, a ligetes erdő. A liget szavunk tájnévként önmagában is előfordul, de összetételben gyakoribb. A térszemléletünkre jellemzően az –alj, -alja képzők azt fejezik ki, hogy a kérdéses terület valamihez képest alul, azaz a valamihez képest délre található. A Ligetalja tájnév jelentése ezek szerint az, hogy területünk a tőle északra lévő ligetek alján, azaz tőlük délre van.
Nyíracsád mezőgazdasági jellegű település. Hagyományosan termesztett növények: kukorica, gabona, burgonya, dohány, bab, zöldség, gyümölcs. Nyíracsád népessége 4172 fő, közigazgatási területe 7500 ha, ebből belterület 540 ha, erdő 3500 ha, szántóföld 2800 ha. Lakások száma 1200 db. A rendszerváltozás után a vállalkozók kerültek többségbe. A munkanélküli gondokkal itt is lehet találkozni.
A Nyíracsádi Élet XVII. évfolyam 2008. májusi számában „A téeszek Nyíracsádon” című cikket Illés Gabriella állította össze az általános iskolások gyűjtő munkája, dolgozataik alapján. Az egyik tanuló a következőket írta: „A szomszéd néni dohánytermesztéssel foglalkozott. Március 15-e körül megrakták a melegágyat, palántát neveltek, majd májusban kipalántázták. Ezután kétszer kapálták, majd megpermetezték. Lealjazták, felfűzték, kiegyengették, letetőzték, elkacsozták, végül következett a dohánytörés. Amikor megszáradtak a levelek, kiválogatták, osztályozták, csomóba kötötték, bebálázták és vitték a felvásárló helyre, ahol két hét múlva fizettek.” A dolgozatokban a „Dózsa” Szakszövetkezet vonatkozásában is több pozitív véleményt lehetett olvasni, a realitásokkal összhangban. „A téesz tagjai összetartóak voltak, mert a sok munka összekovácsolta őket. a téesz megszűnésével sokan munkanélkülivé váltak.”
Madar Gábor Nyíracsádi „Dózsa” Szakszövetkezet Elnöke.
A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat és a Nyíracsádi „Dózsa” Szakszövetkezet között az igazgatói tevékenységem /1987-1992/ során alakult ki szoros szakmai és emberi kapcsolat. Az első dohánytermeltetési szerződés megkötését követően a kapcsolatunk fokozatosan fejlődött. A vállalat támogatásával a szövetkezet telephelyén a térség dohányfelvásárlására alkalmas hely alakult ki. A rendkívüli időjárás, vírusfertőzéses években a jelentkező kárt a dohányfermentáló vállalat igyekezett mérsékelni. A későbbiek során a termelők és a vállalat közös kockázatviselés elveit a kapcsolatunkra alapozva munkáltuk ki. A dohánytermesztéssel kapcsolatos szakmai tanácskozásokon, nemzetközi konferenciákon, különböző tapasztalatcseréken, a dohánytermesztéssel kapcsolatos helyszíni szemlék során a szövetkezetek vezetőivel, a dohánytermesztőkkel rendszeresen találkoztunk. Madar Gáborral a kölcsönös előnyök-, bizalom, a közös érdeklődésünk alapján szoros szakmai és emberi kapcsolat alakult ki. A vadászat, a vadgazdálkodás is a közös érdeklődési körünkhöz tartozott. Madar Gábor a Nyírábrányi Vadásztársaság tagja volt, a területe 10.000 Ha, amely Nyírábrány, Fülöp, Nyíracsád területén helyezkedett el. Az első őzbak vadászatra történő meghívását később több is követte. Közös apróvad vadászaton is részt vettünk.
Madar Gábor, dohánytermelő, 1990.
Madar Gábor, vadász, 1990.
Az őz üzekedési időszakában, augusztus elején, Péntek délután az első őzbak vadászatára érkeztem Nyíracsádra. A volt iskola egyik részében kialakított vendégszobát foglaltam el. A korai érkezés lehetőséget adott, hogy Gáborral az aktuális témákban véleményt cseréljünk. A vadászati felszerelések NIVA-ba történő berakása után elindultunk a vadászterületre. Az egyik nyárerdő szélén, közzel a tábla sarkához a magaslesre közösen ültünk fel, a jobb oldalon elhelyezkedve, a puskát előkészítve, halkan beszélgettünk. Előttünk lucerna tábla, balra rét bokrokkal, fákkal ligetes formában elhelyezkedve. Egy cigaretta meggyújtása után megállapítható volt, hogy a légmozgás kedvező, velünk szemben mozgott. A nap az ég alján járt, mikor a ligetes részről zajt vettünk észre, odanéztünk, amikor két őzbak egymás után futott. A lucernatáblán jártak, már velünk szembe voltak, Gábor közölte a második lőhető, ekkor fütyült egyet az őzbakok megálltak, abban a pillanatban lőttem. A lövés után a második őzbak összeesett, rövid idő elteltével, az őzbak mozdulatlanságát megvárva lementünk, a végtisztességet megadva, a töret átnyújtása közbeni gratulációt fogadva, boldog voltam a jó sikerült nyaklövésnek. A zsigerelést Gábor a segítségemmel végezte, majd a gépkocsira felrakva hazamentünk. A vacsora közben a vadászélményt elbeszélve tovább folytattuk a beszélgetést.
Több őzbak elejtése Madar Gáborral.
Az őzbak vadászati időpont Madar Gáborral történő egyeztetés után 1989 augusztusában, a dohánytörési szezon kellős közepén egy hétvégére utaztam Nyíracsádra. A péntek reggeli érkezést követően dohány területeket, szárítókat néztünk meg. A községben a dohánytermesztés jelentős részét a szakszövetkezet integrálta. Érdekük volt a szövetkezeten keresztül történő dohány értékesítésében. A szántóföld aranykorona értéke 8 körül mozgott, kedvezőtlen adottságú üzemnek számított. A támogatási rendszer szerint minél kisebb volt az AK értéke, annál több támogatást kapott. Az aszályos évben, a vírusfertőzés következtében a jelentkező hozam és árkiesés nemcsak a termelőket, hanem a szövetkezetet is sújtotta. Ebben az évben jelentős kárt okozott a vírusfertőzés, közösen kerestük a kár mérséklésének lehetőségét.
A szükséges vadászati előkészület után az esti órákban elindultunk a vadászterületre. A NIVA terepjáró gépkocsival az egyik akácos erdő baloldalán haladtunk, amikor Gábor baloldalt egy mély fekvésű réten meglátott egy őzbakot, megálltunk kereső távcsővel megnézte, közli, hogy az egyik agancsa hiányzik, nem tudja, mi lehet vele, javasolta lőjem meg. A puskát előkészítettem, jobb oldalt ültem, rajta keresztül hajolva, a lehúzott ablakon keresztül céloztam, amikor keresztben állt lőttem. Az őzbak megugrott, de később elesett. Rövid várakozás után a helyszínre mentünk, a végtiszteletet megadva, a töretet átvéve, megvizsgáltuk az őz agancsát. Megállapítható volt, hogy az egyik ága korábban letört. Az őz zsigerelése után a kocsiba tettük és elindultunk tovább. Az akácos erdőt elhagyva egy ligetes, mélyebb rész következet, majd jobb oldalt lévő akácos fasor mellett haladtunk. A Fasoron túl őzeket vettünk észre, állóhelyezettben megállapításra került, hogy egy lőhető őzbak van köztük. Jobb oldalt ülve, az ablak le volt húzva, egy kicsit hátrább húzódva a Zastava 30 06-os puskával a céltávcsövön keresztül megkerestem a lőhető őzbakot, közben mozogtak, többszöri célzás után tudtam lőni. A kocsiból kiszállva elmentünk keresni, Gábor mondta, hogy szerinte az őzbak jelezte a lövést, biztos érte, én nem voltam biztos benne. Mélyebb, gazos részen kerestük, amikor Gábor rátalált. Megürültem a közlésnek, nem hibáztam. A végtisztesség megadása, a gratuláció után a trófeát vizsgálva, megállapítottuk, hogy páratlan nyolcas az agancs, az egyik ágon negyedik ág is van. A zsigerelés után a gépkocsiba berakva mentünk tovább. Egyik útelágazásnál, ahol mind két útmentén, az egyik oldalon akác fasor húzódik, az egyik mellett árok is volt. Gábor észrevett egy őzbakot, kereső távcsővel megnézte és közölte, hogy egy öreg, erősen visszarakott, jó lenne meglőni. Közben az őzbak arrébb ment. Mindketten kiszálltunk, a jobbra vezető úton bementünk és láttuk a gazos részben állni. Felkészültem és szabad kézből célozva lőttem, az őzbak összeesett. Közelebb mentünk és láttuk, hogy az agancson ágak nincsenek, teljesen visszarakott. Gábor közölte ezt ki kellett lőni, igazi selejt. A végtisztesség megadása, a gratuláció után zsigereltük és beraktuk a gépkocsiba.
