Vadászat, vadgazdálkodás egy élettörténetben

VADKÁRELHÁRÍTÁS CSEREHÁTON

/2011. JÚNIUS 16,17,18,19./

VENDÉGLÁTÓ: VARGA BARNA

VENDÉGEK: PÉNZES JÓZSEF, PÉNZES LÁSZLÓ

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: PÉNZES LÁSZLÓ

BUDAPEST, 2011. július 27.

BEVEZETÉS

A vendéglátónk Varga Barna a különös-, kiemelkedő-, sokoldalú, kiváló vezetői tulajdonságai mellett a környék, Cserehát, az ősei története iránti pozitív fogékonysága, tisztelete tette lehetővé számunkra a több mint három nap alatt - a két teljes éjszaka és egy fél éjszaka - a vadkárelhárítás során tapasztalt különös élmények mellett a környék nevezetességeivel a helyszínen megismerkedhessünk, a környék iránt további érdeklődést váltson ki. Varga Barna kedves felesége, Juliska jóvoltából ízelítőt kaphattunk a helyi ízekből. Az általunk ismert, megszokott, szeretett szabolcsi töltött káposztát felülmúlta, nemcsak nagyságával – szerintem a testvérhúgom Piroska által készített legjobb szabolcsi káposzta nagyságát többszörösen felülmúlta - , hanem az íze is különös, nagyon harmonikus, egyedi. Nem volt meglepő, hogy a töltött káposztát szeretők körében gyorsan elfogyott. A harmadik nap, június 18.-án, szombaton, a szálláshelyünkön, az üdülőben ebédre vártuk Barnáékat, az előzőnapi egyeztetés alapján 13 óra harminc perc környékén. A családunkban a feleségem, Erzsike gyakran főz halászlevet, az alapanyagot én szoktam beszerezni. Június 15.-én az unokánk, Réka általános iskolai ballagása volt és ekkor is volt halászlé. Úgy készült, hogy a vendéglátóim is megkóstolhassák. Először a törésmentesség érdekében fazékban fagyasztottuk le, majd hűtőtáskában szállítottuk. Az alapanyag 2,8 kg szeletelt ponty, 1,3 kg magyar harcsa, két-két ponty fej és farok, 35 dkg haltej volt. A halászlé felmelegítése a Barna megérkezése előtt párperccel fejeződött be. A kaput kinyitva, Barnát fogadva meglepett, hogy edényekben kaját hozott, mondván a halászlé után elfogyasztjuk. A halászlé valamennyinknek ízlett, a második fogást másnapra hagytuk. Ekkor tudtuk meg, hogy Juliska vaddisznópörköltje milyen. Már korábban is fogyasztottam az általa készített pörköltből, most is megfelelő nagyságú darabok, harmonikusan ízesített, nem túlfűszerezett, kiváló minőségű volt, az evést alig tudtam abbahagyni. Barna felesége, Juliska nemcsak kiváló édesanya, nagymama, háziasszony, de számomra példaértékű a természet, a vad megfigyelése iránti érdeklődése, a férjével a magaslesen tapasztaltakról lelkesedve, szívesen beszélt. Kívánom, hogy a közös sikerélmények tartósak legyenek.

Pénzes József, Edit, Demeter Lajos

Demeter Lajosnak – sajnos 2006 évben meghalt – Jóska bátyám tanítványának köszönhetjük, hogy évente vadkárelhárításon kívül egyre mélyebb emberi, baráti kapcsolat alakulhatott ki, a helyi, az országos, a nemzetközi helyzetről őszinte véleményt cserélhettünk, a környéket egyre jobban megismerhettük. A mostani találkozásunk alkalmával a Lajos tiszteletén kívül a család alakulásával, terveivel is foglalkoztunk.

A vaddisznóvadászat mindig nagy esemény számunkra, a sikerélmény különös hatással van ránk. A vaddisznó elejtésének elmaradása esetén is maradandó élményekben van részünk. A magas lesen eltöltött egész éjszakán tapasztaltak; a hely, a környezet, a naplemente, a hold feljövetele, a madarak éneklése, mozgása, elcsendesedése, a vadak különböző zöreje, megjelenése, mozgásának figyelemmel kisérése, a kisebb bakik megélése, a sikertelenség alapvető okai, egy-egy lövés becsapódásának latolgatása, a reggeli találkozások alkalmával tartott élménybeszámoló a vadászat szerves része, a vadászélmény teljességéhez tartozik.

A vendéglátónk Varga Barna jóvoltából a legutóbbi találkozásunk alkalmával is ismerkedtünk a települések, a környezet változásának történetével. Napközben Barna elvitt a Szalonna-hegység legmagasabb pontjára az 520 méteres Szár-hegyre a Csengő tetőre, ahol a 110 méteres magas TV-URH gerincadó állomás van, valamin az állomáshoz közel lévő Hármas-határnál lévő Pálos Templom- és Kolostorromhoz. A Rakacai-tóval ismerkedve több magaslatról gyönyörködtünk benne és fényképeket is készítettem. Szalonna történetével, jelenével, nevezetességeivel többször visszatérően foglalkoztunk.

CSEREHÁT BEMUTATÁSA.

Rudabányai-, és a Szalonnai-hegység a Bódva folyó melletti magaslesről

A Cserehát az Északi-középhegység részben erdőkkel borított dombvidéke, amely a szlovák-magyar határvonaltól délre, a Bódva és a Hernád között a Sajóig húzódó területen fekszik, hagyományosan aprófalvas térségek közé tartozik. Átlagos magassága 250-300 méter. A legmagasabb csúcsa a Szalonnai-hegység Szár-hegye 520 m magas. A dombvidék a csere-tölgyes erdőkről kapta a nevét, amelyek egykor a tájat borították és sok helyütt ma is megtalálhatók. A tájat a homokkal fedett dombhátak és a széles völgyek változása jellemzi.

Gerincadó az erdei útról nézve

A Szalonnai-hegységet az Aggteleki-karszthoz tartozó Rudabányai-hegységtől a Bódva folyó és a 27 számú főközlekedési út választja el. A Szár-hegy Csengő-tetőn helyezték el a 110 méter magas TV-URH gerincadó állomást, amelynek üzemeltetője Antenna Hungária Zrt. A sugárzott rádióprogramok adatai: Frekvencia 94,6 MHz, ERP 5 KW, program MR-1-Kossuth Rádió, pol. H, Kant 50 m. A sugárzott televízió programok adatai: csatorna 28, ERP 229 KW, program m1, pol. H, Kant 105. A Cserehát nyugati része a földtörténeti szempontból fiatalabb Szendrő-Rakaca-rögvidék. A vidék turisztikai vonzereje az érintetlen természeti környezet és a falvak kulturális öröksége. A Csereháthoz tartozó települések: Abaújdevecser, Abaújlak, Abaújszolnok, Baktakék, Bódvarákó, Bódvaszilas, Becskeháza, Büttös, Csenyéte, Debréte, Edelény, Encs, Fáj, Fancsal, Felsőgagy, Felsővadász, Gibárt, Irota, Kány, Keresztéte, Kupa, Lak, Martonyi, Nyésta, Perecse, Rakaca, Rakacaszend, Szalonna, Szandicska, Szemere, Szendrőlád, Tomor, Tornabarakony, Tornaszentandrás. A Cserehát falvainak legtöbb részébe az 1979-1980-as években a Szikszói Állami Gazdaság termelési igazgatóhelyetteseként, a nyári vadkár elhárítási vadászatok alkalmával volt szerencsém járni.A Magyar Állami Földtani Intézet 2005 évi jelentése szerint a Rudabányai-hegység DK-i és ÉNy-i és a Szalonnai-hegység DK-i oldalán és a Teresztnyei-fensik Ny-i peremén a Bódva völgyétől mért 140-150 m-en tavi kifejlődésű, kora-pannóniai édesvízi mészkő található. Kora-pannóniai előfordulások: Szalonna és Martonyi környezetében, a Szalonnai-hegység déli sarkánál a Borzlyuk-tető térségben található. A Szalonnai-bérctől Martonyi Ny-i részéig húzódó előfordulás DK-i része legalább 300 m vastag pannóniai üledéken nyugszik. Az 1986-ban 284,91 m tstf. magasságról indult fúrás szerint az édesvízi mészkő 1,7 m talaj és 3,8 m vastag agyag alatt 5,5-től 9,7 m-ig mészhomokos, mészmárgás mészkőrétegek váltakozva fekszik.

SZALONNA KÖZSÉG TÖRTÉNETE.

Szalonna község Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Edelényi Kistérségben, Miskolctól 50 kilométerre, Szendrőtől 7 km-re, Edelénytől 21 km-re északra a Rakaca-patak széles völgyébe, a Szalonnai-hegység déli széle alatt, a Rakaca-víztározó közelében, a Bódva folyó mentén terül el.

Bódva folyó

A Bódva folyó Szlovákiában, a Gömör-Szepesi-érchegység déli lejtőjén ered, Hidvégardónál lépi át a magyar határt, Komjáti, Perkupa, Szalonna, Szendrő, Szendrőlád, Edelény érintésével Boldva község után ömlik a Sajóba. Hossza 110 km, melyből a magyar szakasz 56,1 km, a meder átlagos esése 83,8 cm/km, a legmeredekebb magyar folyó, szélessége 8-14 m, mélysége 0,5-1 méter, a víz átlagos sebessége 2-4 km/óra, árvízi vízhozama 80,0 m3/sec. Szalonna közúton a 27. számú főúton, vasúton a 94. számú Miskolc-Tornanádaska vonalon közelíthető meg.

Szalonna település területe 2008 hektár, lakosok száma 1023 fő, 82 %-a magyar, 18 %-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. A településen 359 lakás 60 %-a vezetékes ivóvízzel ellátott, 46 %-a vezetékes gázzal rendelkezik. 1958-tól a községben élt és tanított Kalász László költő. A településen hunyt el 1999-ben, hamvait szülőfalujába vitték, a perkupai temetőben nyugszik. Ő írta az itt élő emberekről:

                                   „ E táj csak arra jó, hogy erejét belevesse

                                   földjeibe, ki itt él s várja lesz-e szerencse.

                                   Gyomláljon, boronáljon, hegy gyomrába vesszen,

                                   szépségét is csodálni nem ér rá soha egy sem.”

Szalonna települést 1249-ben említik először Zolouna néven. A falu neve szláv eredetű, a „sós víz” jelentésű slano szóból eredeztethető, mely a falu északi határában fakadó meleg vízforrásra utal. A település a honfoglaló Örsúr nemzetség egyik ágának szálláshelye volt egykoron. A nemzetség egyik ága eladta Tekus ispánnak. A Tekus család leszármazottai, ágai a környék lakta települések birtokosai voltak. Tekus fia István - aki nádor is volt – Szalonnán maradt, Szalonnai István néven, tizennyolc falura kiterjedő birtokai között találjuk Martonyit, Meszest. A Tekus család Szalonnai ága szalonnai udvarházat építette ki pompás kastéllyá. Szalonnai Lóránd fia István az itáliai Padovában végzi egyetemi tanulmányait. Ugyanez a Szalonnai István alapítja meg 1383-ban a Martonyi fölött emelkedő Hármas-hegyen – itt található a hármas határ a régi megyék találkozása Borsod- Torna- Abaúj - a pálos monostort, és építteti fel annak gótikus templomát. Az 1600 években Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna házasságával egyesült birtokok között szerepel többek között Szend, Martonyi, Szalonna, Meszes, Perkupa, Szín, Jósvafő stb. Lorántffy Zsuzsannát nemcsak a sárospataki református iskola megalapítójaként tiszteljük, hanem nemzetünk történelmének legszebb emlékű honleányai között, mint női erények legmagasztosabb példájaként tartjuk számon. Az 1711 évi Szatmári béke után a kamara lefoglalja a Rákóczi család javait, ezek után a környék birtokosai Csáky, Losonczy, Zsarnay, Hodossy, Gombos, Vattay családok lettek.

A település legfontosabb műemléke a XI. századi Árpád-kori - torony nélküli – körtemplom. A román kori templom a XI. században épült, melyet többször is bővítettek a XIII. és a X. század folyamán. A török időszakban felgyújtott templomot később helyreállítják. A templom északi felén egy 15 méter magas, barokk stílusú galériás tornyú fa harangláb épült 1765-ben. Az egyhajós, keleti fekvésű középkori templom átalakított állapotban maradt ránk. A jelenlegi formája köríves szentéllyel épült körtemplom (rotunda*) bővítéséből származik. A templom megmaradt emlékei közül külön figyelmet érdemel a belső falfelületen feltárt és bemutatott gazdag falfestménysorozat. A XIII. században készült a szentély belső falán látható, Antiochiai Szent Margit vértanúságát megörökítő falikép.

A XV. század elejéről származik a szepességi származású András mester falfestménye, mely a diadalívben - kör alakú mezőkben - a próféták mellképeit ábrázolja, az ívzáradékban Isten báránya látható. A templomot 1562-ben a törökök feldúlták, felújítása során új zsindelytetőt kapott. 1589 körül már a reformátusok kezén volt, ekkor a freskókat lemeszelték, csak az 1970-es években végzett rekonstrukció során váltak újra láthatóvá a falfestmények.

Románkori körtemplom a fa haranglábbal                        

Katolikus templom

XV. századi falfestmény

                          A szalonnai templom szépségét fokozzák a későbbi korok művészi igényű munkái: az 1777-ben készült festett, barokk stílusú berendezés, a gazdagon díszített, 1801-ből származó szószék és korona, melyek az észak-magyarországi festőasztalosság legszebb remekei közé tartoznak.

A XV. Század második felében a Bebek család Csetneki ága anyai örökség címén megszerezte falu egy részét, majd 1474-ben ércbányászati jogot nyertek Mátyás királytól Szalonna környékére.

*Rotunda definíciója: A körtemplomok vagy kerektemplomok a centrális alaprajzú templomépületek hagyományos típusa, amelyek alaprajza többé-kevésbé kör alakú. Az épület gyakran rendelkezik kupolával.

Bónis-Gedeon Kastély, majd Általános Iskola               

Varga Barna Család háza

A második világháborút követően Szalonna és a környék települései újabb változáson mentek keresztül. Először a földosztás révén az egyéni gazdálkodás nehézségei jelentkeztek, majd a falunként létrehozott termelőszövetkezetek göröngyös fejlődését lehetett megtapasztalni. 1961. január 1.-vel Szalonna központtal létrejött Tókörnyéki Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben boldogulhattak a három község Szalonna, Meszes, Martonyi lakosai. Az 1989 évi rendszerváltás után az itt élők helyzete alapvetően megváltozott.

Varga Barna felesége, Juliska Szalonnán született, szülei, rokonsága a szülőfalujához kötődnek. A család története része Szalonna történetének, Juliska a különböző beosztásokon keresztül hozzájárult a község működéséhez, fejlődéséhez. Varga Barna Martonyiban öt gyermekes családban született. A családalapításon keresztül Szalonnai lett. Az eddigi munkájával jelentősen hozzájárult Szalonna és a környék falvainak fejlődéséhez. A jelenlegi munkájával segíti a vállalkozók működését, fejlődését. A Négy Évszak Vadásztársaság, és a Perkupai Vadásztársaság elnöki teendőinek ellátásával a környék vadgazdálkodását, környezetvédelmét kiemelkedően szolgálja, a vadásztársaságok eredményes működésével a munkalehetőségek biztosítása mellett, a belföldi és külföldi vadászokon keresztül a környék jó hírnevét gyarapítja.

Meszes község korábbi polgármestere, Rákiné Czidor Katalin volt polgármester a Hornyák Gyula által írt „A királyné faluja, Meszes” című kiadvány ajánlásában irta: „A történelem nem az enyészet őre, ami elmúlt, nem hull a semmibe, hanem sorsa és alakítója jövendő életünknek.”

RAKACAI-VÍZTÁROZÓ.

Részlet a Rakacai víztározóról

A Rakacai-tó megépítését részletes geológiai és szerkezettani vizsgálatok alapján, 1957 őszén a Rakaca patak völgyének Meszes és Szalonna közötti teknő alakú szakaszára tűzték ki. A Rakaca-tározó építését az Országos Vízügyi Igazgatóság kezdeményezte. A kivitelezést 1958-ban kezdték meg, 1962 júliusa előtt elkészült. A legnagyobb munkálatot a 850 méter hosszú és 8 méter magas zárógát megépítése jelentette. A Borzlyuk tető és a Nagy Somos hegy között húzódó gát építőanyagát a Borzlyuk tető agyagdombja a Dunnatető szolgáltatta. A beépített 135 ezer anyag tömörítését az e célra szerkesztett 12 tonnás, juhláb hengerekkel végezték. A gátkorona szélessége 4,3 méter, rajta makadámút vezet. A gátkorona magassága a tengerszint felett 156 méter, a megengedett árvízszint 154,60 méter. A víztározó célja a tó vízével, hogy a Boldva vízmennyiségét 1,9 liter/sec állandó vízmennyiségen tartsák aszályos időszakban is és ipari célokat is szolgált. A zsiliprendszer 16 méter hosszú csőalagútja másodpercenként 50 köbméter vizet-, a beépített surranó 30 köbméter vizet tud elbocsátani. A tó vízgyűjtő területe 250 négyzetkilométer, a Rakaca patak táplálja. A kispatak a Lyuba-tanya fölött ered, Büttösön, Krasznokvajdán, Szászfán, Rakacán, Rakacaszenden és Meszesen keresztülfolyva Szalonnánál ömlik a Bódvába. A vízfelülete közel 2 millió négyzetméter, a völgy 3 kilométer hosszú, területe közel 200 hektár, vízmélysége 4 métertől 13 méterig terjed, 5-5,5 millió köbméter vizet tud befogadni. A Rakacai-tó megépítése után különböző hasznosításra került sor. A Szendrői Állami Gazdaság részéről 10-15 ezer pecsenye kacsa nevelését kezdték meg. A halak telepítése után horgász paradicsomként kezdték emlegetni. 

Az üdülő terasza /Demeter Lajos, Juliska, Varga Barna, Pénzes József/

 A víztározót övező partoldalakon az üdülők sorát építették fel. A vadkárelhárító vadászatok alkalmával Varga Barna által épített üdülőben rendszeres vendégek vagyunk. Az 1970-es években a Rakacai-tó virágkorát élte. Az üdülőtelep, a vendéglátók környékbeli-, távolabbi embereknek tette lehetővé az üdülést, természetjárást, vízi sportot, horgászatot, a környék nevezetességeinek a megismerését.

MARTONYI HÁRMAS-HATÁR HEGYI PÁLOS TEMPLOM ÉS KOLOSTORROM

Pénzes József, Varga Barna a tájékoztató táblánál

A Pálos Rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remete rend. Hivatalos neve Szent Pál Első Remete Szerzeteseinek Rendje. Özséb 1246-ban esztergomi kanonokként úgy döntött, hogy remeteségbe vonul a Pilis hegyeibe. A Pilis-hegység remetéinek 1250 körül Boldog Özséb esztergomi kanonok lett a vezetője. Hat remetével együtt a Pilis nyugati lábánál, a mai Pilisszántó és Kesztölc között fekvő Klastrompuszta helyén fölépítette a Szent Kereszt nevű kolostort. Gentilis bíboros közbejárására a Szentszék 1308-ban engedélyezte számukra az ágostonos regulát és pápai jogú renddé nyilvánította a Pálosokat.

Varga Barna a 150 éves bükkfa törzsén                  

Kolostorrom

A török megszállásáig a Pálosok Rendje töretlenül fejlődött, a XV. században 900 pálos élt az országban. A Pálos Rend Európában is sok helyen elterjedt. A Pálosok Rend életében központi helyen áll a Mária tisztelet. E tisztelet kifejezéseképpen fehér ruhát hordanak, a rózsafűzért imádkozzák, kiemelt buzgósággal ülik meg a Mária ünnepeket és tartják meg a szombati böjtöt. A Pálosok Rendjére a magyarságtudat mindig jellemző volt, elsősorban a nemzetéért, hazájáért imádkozik és vezekel. „ Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.”

A Kolostorrom jelenlegi állapota a csalánosból és a belső udvarról látva

A Szalonna, Martonyi települések mellett a környék tizennyolc falura kiterjedő birtokos Szalonnai István – aki itáliai Padovában végezte egyetemi tanulmányait – a Martonyi község területéhez tartozó, a Szalonnai-hegységben lévő Hármas-határnál – Borsod- Torna- Abaúj régi megyék találkozása - 1341-ben megalapítja a Pálos Kolostort, és annak egyhajós, 26,5 méter hosszú, 12,5 méter széles gótikus templomát 1347-ben építeti fel. A Boldogságos Szűz tiszteletére emelt templom szentélyének három oltárát 1411-ben János egri segédpüspök szentelte fel. A templom az 1550 körül vált lakhatatlanná, minden jel arra utal, hogy felgyújtották. Az 1997 év végén a Magyar Állam tulajdonába, valamint az Aggtelek Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésébe került. 2001-ben megkezdődött az építészeti állagmegóvása, a tetőszerkezet helyreállításával, zsindelyes fedésésével, az oromfalak stabilizálásával, a támpillérek felépítésével, a faragott kőelemek pótlásával. A templom belsejében álló 140-150 éves két hatalmas bükkfát kivágták, mivel veszélyezték a 18-20 méter magasan álló oromfalakat. A következő rekonstrukciós szakasz a szentély és a templombelső kivitelezését tartalmazza.

A rendszerváltozás után négy kolostorban indult meg a pálos élet; Budapesten a Szent Gellért Sziklatemplomban, Pécsett, Márianosztrán, Petőfiszálláson. A rend központja jelenleg a lengyelországi Czestochowában, a Jasna-i kolostorban van, a magyar tartomány székhelye pedig Pécsett.

A 2011. JÚNIUSI VADKÁR ELHÁRÍTÁSI VADÁSZAT ELŐZMÉNYEI.

Mindig jó eső érzés, ha Varga Barnával telefonon beszélek, nagyon sok közös élménynek voltam a részese. Az év február utolsó hetében Jóska Bátyámmal az általam Pócspetri határában a Nagylaposi táblán az ősszel lábon maradt kb. 3000 m2 kukoricámat szemléltük, amikor 14 óra tájékán megszólal a telefon, meglepetésemre Barna szólalt meg. A rövid eszmecsere most is kedvező hatással volt. Jóska bátyámmal a Baktalórántházai vadászterületre mentük esti egyéni vaddisznó vadászatra, a lábonálló kukoricákhoz. A magaslesen Jóska látott vaddisznót, rá is lőtt, de nem talált.

Az év június második hetében Barna telefonon jelentkezett és az éves vadkár elhárítási vadászatra hívott meg, kérte az időpont meghatározását. Kellő szerénységgel, örömmel tettem a kérésnek eleget. A megállapodott időponttól el kellett térni az unokám nyolcadikos ballagása miatt. A nyári vadkár elhárítási vadászatokra első időszakban Demeter Lajos és Varga Barna, 2006 évtől Varga Barna jóvoltából kerül sor, sajnos Lajost csak a temetőben tudjuk köszönteni. A találkozásaink alkalmával Szalonnán és környékén különös, felejthetetlen időtöltésben volt részünk, nagy megtiszteltetés számunkra, hogy napjainkra hagyomány lett belőle, lassan-lassan számunkra történelem.

Jóska Bátyám a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikumban kezdte a testnevelés oktatását, a Felsőfokú Technikumban folytatta, végül a Mezőgazdasági Főiskolán fejezte be. Az oktató-nevelő munkában a hallgatókkal sok-sok sikert ért el. A munkája, lelkesedése, hozzáállása következtében sokan megszerették a sport különböző területeit; labdarúgást, kosárlabdázást, kézilabdázást, röplabdázást, vízi sportot, téli sportot. A tanulók, hallgatók jelentős részével jó kapcsolata alakult ki. Egy részével a kapcsolata sokáig megmaradt, napjainkban is ápolt kapcsolatai vannak. A tanítványai közül sokan a munkában is jelentős eredményeket értek el, közéjük tartozik Demeter Lajos, felesége Editke, lányuk Zsuzsika, Varga Barna két lánya, az idősebb lányuk férje.

Ez év vadkárelhárító vadászata közös megegyezéssel június 16,17,18,19-én került sor. Az időpont egyeztetését követően a felkészülésre egy hét állt rendelkezésre. Jóska bátyámmal egyeztetve a felkészülésről többször váltottunk szót. A Leányfalui cseresznye, megy szedése közben is felszínen volt. Nem gyakori a vadászati lehetőségünk, ezért a felkészülés, a felszerelések meglétének, működőképességének, számbavételének ellenőrzésére is sort kerítünk. Az akkumulátort feltöltöttem, a vadászruhát előkészítettem, a vadászkés élezését elvégeztettem, stb. Jóska bátyámmal megállapodtunk, hogy Nyíregyházát is érinteni kell, mert a vadászfelszerelése ott van, Julika, a felesége Nyíregyházán fog tartózkodni. Az indulás előtt pár nappal Piroska húgom Máriapócsról telefonon hívott, hogy Nyíregyháza előtt menjünk le Máriapócsra, ahol ebéddel vár, a cseresznye megérett, egyéb témában is szívesen szót váltana. Rövid egyeztetés után igent mondtam, a Szendrői 13 órás érkezést 15 órára kellett áttenni. Jóska Bátyám Editkével, én Barnával egyeztettem a módosított időpontot.

2011. június 16.-án a lakásomról, Budapestről 6 óra 30 perckor indultam Leányfaluba, közben a Békási piacra bementem a megrendelt virágokért és egy kiló friss kenyeret vettem. Jóska lakására 7 óra 20 perckor érkeztem, a bepakolás után 7 óra 45 perckor indultunk. Az M3 autópályáról Gyöngyösön letértünk a Gyöngyössolymosi SOLYBOR Kft-hez, ahol találkoztunk Julika, Zsuzsa és János, régi ismerőseinkkel. A szállítandó borok elkészítése közben Julika és Jóska a muskotályos, a félédes kékfrankos bort megkóstolták, természetesen ízlett. A jól bevált Cabernet Sauvinon 2007-es évjáratból a legtöbbet, a muskotályosból szinte kóstolót vittünk. A kitérő után 9 óra 30 perckor Máriapócsra indultunk, Piroska húgomékhoz, 11 óra után párperccel érkeztünk meg. Elsőként a kertet néztem meg; a cseresznye érett, egészséges, jól esett egy párszem belőle. Az őszibarack, szilva, meggy növény egészségügyi állapota elfogadható. A növényvédelemhez korábban öt permetezéshez a vegyszert én vásároltam meg. Az őszibarack kénérzékenységét, valamint az egyszerre történő permetezhetőséget figyelembe vettem. Megállapodtunk, hogy a cseresznye leszedése után a fákat célszerű megpermetezni. Az általam is ültetett paprika, paradicsom, uborka, zeller a kevés eső ellenére is biztató. A kertben lévő kukorica a mélyfekvés kivételével szép, egyöntetű. A Húgom Piroska a fiával, Gyurikával június 10.-én disznót vágtak. Gyurika többek között a disznóvágáshoz, annak feldolgozáshoz kiválóan ért. Az ebéd a szokásos, finom friss húslevessel kezdődött, majd a főtt hús követte és végül a kolbászt, hurkát is megkóstoltuk. A terveknek megfelelően 13 óra után párperccel indultunk Nyíregyházára, a Jóska vadász cuccát bepakoltuk, a bor egy része a garázsba került és Julika nélkül az autópályán indultunk Miskolcon keresztül Szendrőre. 15 óra 30 perckor érkeztünk meg, először tiszteletadás céljából a temetőbe Demeter Lajos sírjához mentünk. Újabban a vaddisznóvadászat mindenesetben a temetőben, Lajos megemlékezésével kezdődik. Nagy tisztelettel emlékszünk a közösen eltöltött időkre. Egy csokor fehér rózsát a szépen gondozott sírra, előre elkészített friss vizet tartalmazó virágtartóba helyeztünk, „Nyugodj békében Lajos.” mondattal Bucsuztunk. A családi házukban Lajos felesége Edit, lányuk Zsuzsika és férje Pista, valamint az első gyerekük Lajos fiuk 7 éves unokájuk fogadott. A család a legutóbbi találkozásunk óta, számunkra is szimpatikus Zsuzsika férjével, Pistával egészült ki. A köszöntés után Edit mindjárt az asztalhoz invitált. Az étkezés közben a beszélgetést is folytattuk. Pistával két éve Rozgonyi Tibor fővadász jelenlétében a Négy Évszak Vadásztársaság területén találkoztunk. Pista ültetett fel a magaslesre. Jóska Bátyámnak sikerélménye volt, több vaddisznóból választhatott és el is ejtett egyet. Pista az eltelt időben a Négy Évszak Vadásztársaság hivatásos vadásza lett, közben Debrecenben vadgazdálkodási szakra jár.

Pista trófea gyűjteménye                                  

Zsuzsika, férje Pista

Edit kezdeményezésére Pista megmutatta az emeleten nem rég kialakított vadász szobát. Közben Zsuzsa és az Unoka is feljött. A legnagyobb egybefüggő falon elhelyezett trófeák rögtön lenyűgöztek bennünket, a kocsiból a fényképezőgépet fel is hoztam. Sajnos idő nem volt az élmények meghallgatására, vadászként csak elismeréssel szóltunk a látottakról. Engedélyt kértem a fényképezésre, remélem valamennyink részére szép emlék lesz. A folyamatban lévő visszaemlékezésemről tájékoztattam a jelenlévőket és közöltem, hogy megtiszteltetés lenne számomra, ha a kapcsolatunkról egy részt összeállíthatnék, Lajost és a családot szeretném bemutatni. A család egyet értett a tervemmel. Zsuzsikával megállapodtunk, hogy Lajosról, Édesapáról összeállítja az anyagot és mail-en eljutatja hozzám.

MAGASLESEN A HOLT BÓDVA FOLYÓ MENTÉN.

Szalonnára 2011. június 16.-án az esti órákban érkeztünk, Varga Barna és felesége fogadott bennünket. Az üdvözlések után megállapodtunk, hogy kimegyünk a Rakacai-tó partján lévő üdülőjükbe, átöltözünk és Barna 19 órakor jön értünk. A tervek szerint Szalonna alatt lévő búzatáblához megyünk. A NISSAN terepjáróval megérkeztünk, közben telefonon még egy utolsó egyeztetés megtörtént.

Juliska mutatta a nagyon ideges, ötperces disznó helyét

Közben Barna kedves felesége Juliska egy másik gépkocsival a helyszínre jött, hogy a férjét az elhelyezkedés után hazavigye. Korábban együtt többször ültek a búzatábla szélén, be is számoltak a látottakról. Juliska beszélt az ötperces nagydisznóról, a leendő magaslesemmel szemben 20 óra környékén megjelent, nagyon idegesnek tűnt, öt perc után elment. Jóska a búzatábla déli részén lévő új magaslesre ült fel, a terepjáró ottmaradt, hogy reggel haza tudjunk menni. A magaslesen elhelyezkedtem, a felhordott felszereléseket, plédet, kabátot, fényképezőgépet, vadászhátizsákot elhelyeztem. A puskát kivettem a tokjából, betöltöttem, megvizsgáltam a lövési lehetőségeket, ülve lehetett lőni. Az esőköpenyt a párkányra helyeztem, az akkumulátort felkötöttem, a szúnyogirtót, az innivalót elérhető helyre tettem, a kereső távcsövet beállítottam. Mindig törekszem arra, hogy a különböző eszközök alá puha anyagot tegyek a koppanás elkerülése céljából. A puskalámpát később, sötétedéskor tettem fel, sajnos nem próbáltam ki. Az elhelyezkedést követően készítettem egy pár fényképfelvételt. A magasles a búzatáblába bekanyarodó fasor előtt volt, jobboldalt és baloldalt is a magasles mögé nyúlt be a búzatábla. Mögöttem a Bódva folyó több tíz méterre folyt, közvetlen mögöttem a holt Bódva volt. A búzatábla mögött előttem fás, bokros rész helyezkedett el. Párszáz méterre odább a 94. számú Miskolc –Tornanádaska vasútvonal halad, az éjszaka folyamán a vonatok zakatolását többször lehetett hallani. A mészkőfeldolgozó üzem hangját, a korábbi évektől eltérően sokkal ritkában hallottam. A Rudabányai-, a Szalonnai-hegység, a Csengő-tetőn lévő TV-URH gerincadó állomás is jól látható.

Barna és Juliska korábbi tapasztalataiktól eltérően 20 óra környékén a vaddisznók nem jelentkeztek. A Barna által közölt nagyobb fa környékén 21óra 30 perckor láttam meg két süldőt. A kereső távcsővel jól láttam a mozgásukat, a fairányába tartottak, később egyenesen a Bódvára merőlegesen mentek. A puskatávcsőben néztem, de tisztán a szálkeresztet nem láttam, ezt követően megpróbáltam a puskalámpával megvilágítani, de a szálkeresztet és a disznókat sem láttam úgy, hogy lőhettem volna. A lámpa használata nem zavarta meg a disznókat folytatták a csipegetést, az útirányuk sem változott. A többszöri próbálkozásom ellenére nem tudtam lőni. A helyzetet azzal indokoltam, hogy bizonyos mérvű pára befolyásolja a lövési lehetőségemet. Huszonhárom óra után a Bódva közelében, a búzatáblán több vaddisznót, volt időszak, amikor 6 darabot is láttam. A kereső távcsővel jól láttam, de a puskatávcsővel nem tudtam megbízhatóan célozni. Most a pára mellett a nagyobb távolságot is hibáztattam. Egy órakor a Bódvához közzel láttam négy vaddisznót, majd eltűntek. Rövid idő múlva közvetlen mögöttem a holt Bódvában több disznó ropogtatott és a fadörzsölődést is hallottam. Kisebb szunyókálás után két óra tájékán felálltam, kinyújtózkodtam, majd újra visszaültem. 2 óra 45 perckor előttem a búzatábla szélében két sötét szint látta, kereső távcsővel megnéztem, két vaddisznó volt, balirányban mentek meg-megállva, kisé idegeseknek látszottak. A puskával céloztam, de a szálkeresztet nem láttam, így próbáltam célozni és lőni. A lövés után különös rövid és mély hangot hallottam. A reggeli órákban Jóskával megnéztük a rálövés helyén, de találati nyomokat nem láttunk. Biztosra vettük, hogy disznó alá lőttem, a golyó a földbecsapódott.

Az éjszaka során a disznó csámcsogását nem, viszont a disznók felől tépésszerű hangot rendszeresen hallottam. A hold 22 óra után erőteljesebben világított, ennek ellenére a disznókat nem tudtam lövésszerűen megcélozni. Hazafelé haladva az indokok között soroltam fel a távolságot, a pára jelenlétét. Hazamenetelünk után rögtön a puskával kezdtem, megnéztem a távcsövet, kiderült, hogy a szemnél lévő részével a szálkereszt élességét lehet állítani, viszont nem lehet rögzíteni. A pára miatt többször próbáltam törölni, ennek következtében elállítódott és a szálkereszt nem látszott normálisan, nem volt éles. Kicsi baki, komoly tanulság.

PÉNTEKI NAP ÉS AZ ÉJSZAKA SZALONNA KÖRNYÉKÉN.

Az egyeztetésnek megfelelően pénteken 13 órakor az üdülőben találkozunk. Barna Juliska féle töltött káposztát és vaddisznópörköltet hozott. A töltött káposzta nagyon ízlett, ezért a pörköltet másnapra halasztottuk. Az ebéd közbeni beszélgetéskor eldőlt az aznapi program. Koradélután Martonyi községen keresztül a Szalonna-hegység Szár-hegyén lévő TV-URH gerincadó állomáshoz mentünk, majd a hármas határnál, a hegyen lévő Pálos Templomot és Kolostorromot néztük meg, a beszélgetés közben több fényképet csináltam. Visszafelé jövet több helyen megálltunk, ahol szép kilátás volt Szalonnára, Martonyira és a Rakacai-tóra és a környékre.

Varga Barna a hivatásos vadásznak magyaráz

A Négy Évszak Vadásztársaság Rakacai-víztározó partján lévő vadászházához mentünk. Varga Barna, vadásztársasági elnök az ott lévő hivatásos vadászokkal beszélgetett, konkrét feladatokat határozott meg.

Kettős szarvasbika trófea

A vadászház belsejében is szétnéztünk. A kihelyezett vadásztrófeákat nézegetve a központba elhelyezett kettős-szarvasbika történetét ismerhettük meg. A Vadásztársaság 2009.-évben a Karolai területen, a Rakacai-tó felett, téli időszakban hajtóvadászatot szervezett. A hajtók vergődő szarvasokra lettek figyelmesek, az agancsuknál fogva összekapcsolódott két szarvasbikát láttak és így akartak tovább menni, az egyik már erősen lefogyott állapotban volt, nem tudták szétválasztani, ezért meg kellett lőni mind a kettőt. A trófeát együtt készítették ki, különös szarvas trófeáknak lehettünk a tanúi, több kiállításon is szerepelt.

Az éjszakai vadászattal kapcsolatban olyan döntés született, hogy Jóska bátyám, Szalonna felett, a Szár-hegy alatt a zabtáblára újonnan kihelyezett magaslesre ül fel, amit délután meg is néztünk. Az én helyem a tegnap éjszakai búzatábla lesz, egy új magaslesen, amelyet délután helyeznek ki, vélhetően a disznómozgáshoz közelebb, a Bódva mentén. A hajnalai órákban 2 óra 30 perc környékén átmegyünk a Rudabányai-hegység, erdőszéli részére a visszaváltó disznókra.

Barna az esti órákban kivitt bennünket a magaslesekhez. Jóskát letéve Szalonnán keresztül mentünk a búzatáblához. Az új magasles már ott volt. Úgy ítéltük meg, hogy a magaslest 100-150 m-el arrébb kell vinni és akkor lesz megfelelő távolságban a tegnapi éjszakai mozgáshoz. Barna megvizsgálta a lest, a gépkocsit és úgy döntött, el tudjuk vinni. Először ellenkeztem, nem szerettem volna, ha Barnával történik valami. Majd később vállalkoztam, nem akartam kerékkötő lenni. A kijelölt helyet meghatározva, simán arrébb vittük a magaslest, megfelelő irányba fordítottuk, Barna a kocsival hátratolatott, rádöntöttük, én gyalog kísértem és fogtam. A helyszínen felállítottuk, megfelelően elhelyeztük. Barna elköszönt, egy kalappal

Magasles a felállítás után, Varga Barna

kívánt, majd megállapodtunk, hogy hajnalban először Jóskáért megy, és azt követően jönnek értem. A magas lesen mire elhelyezkedtem a szokásoknak megfelelően, már nyolc óra volt. A kereső távcsövet beállítottam, a puska céltávcsövet leellenőriztem a szálkereszt megfelelően éles volt. Egy üveg sört elfogyasztottam.

 Szép este volt, a madarak megjelentek, sajátos módon meg-megszólaltak, majd 21 óra 30 perc után egyre csendesebbek lettek. 22 óra környékén a lestől jobbra hangot hallottam, de vadállatot nem látta. Balról egy kisebb őzbak jött ki és a búzában haladt tovább, középen egy másik őzzel találkozott, közösen mentek. Jobbra, beljebb újra hallottam mozgást, a kereső távcsővel kerestem, kettő fekete foltot észrevettem, mozgást is tapasztaltam, a búzatáblában egyre beljebb mentek majd balra tartottak, a másodiknak a kacskaringós farkát is láttam. A lövés szempontjából kedvező lett volna, ha az előző napi mozgás szerint jobban balra tartanak, de inkább távolabb mentek egyre gyorsabban. A célzáskor a szál keresztet már nem láttam, lámpát nem kapcsoltam be, eszembe jutott a tegnapi kedvezőtlen lámpa használata. Ezt követően, hajnalig több vadat nem láttam. 2óra 30 perc környékén Barna megérkezett, felpakoltunk, majd elindultunk Jóskához, a csatlakozása után közösen mentünk a Rudabányai-hegység aljához a visszaváltó disznót várni. Erősen párás, ködös idő volt célzásra, lövésre nem volt alkalmas. A kocsiból kiszállva a beljebb lévő leshez mentem, egy kiugró bokros résznél előttem pár méterre ment be egy vaddisznó, bent jelzett egyet. A lesre felülve sajnos visszaváltó disznót nem észleltem. Hat óra előtt telefonon Barnával egyeztettük, hogy leszállunk a magaslesről. Jóskához menet a búza szélében friss disznó nyomokat láttunk. Jóska több szarvast látott, de disznóval nem találkozott.

MARTONYI KEREK-HEGYI MAGASLES.

Az utolsó nap, június 18.-án Szombaton a Négy Évszak Vadásztársaság területére mentünk. Pista az egyik hivatásos vadász, Zsuzsika férje 19 órakor vett fel bennünket a Varga Barna üdülőjénél. Martonyin keresztül mentünk, közben Pista még egyszer Varga Barnával, az elnökkel egyeztetett az esti programról. Először engem a Kerek hegyre vittek, ahol egy tábla csupasz, ritka, alacsony búza volt. A zavarás elkerülése céljából gyalog mentünk a magasleshez, közben az erdőszélén menve egy disznó hangját hallottuk.

A búzatábla a fővadászé, Rozgonyi Tiboré, egy évvel korábban a bokrokat, fákat kiirtották, művelhetővé tették, vadföldként kezelték a vadkár csökkentése céljából. A Pista elmondása szerint a vaddisznók, több koca, malacok, süldők lő világon bejönnek, egy jobb kan külön szokott bejönni, a szarvasok is gyakran megjelennek, az utóbbi időben a terület nem volt zavarva. A tiltakozásom ellenére a hátizsákot, és egy szatyrot Pista hozta, a magaslesre segített felpakolni, a szatyrot levitte és betakarta, hogy ne zörögjön. A magasles tetővel volt ellátva. Az elhelyezkedés kiegészült a fényképezőgép kivételével. A magaslesről jól látható volt a Szárhegyen lévő kivilágított TV-URH gerincadó. A magasles háta mögött ritkás fenyves erdő helyezkedik el, előttem a tábla túlsó oldalán, nyugatra egy fasor húzódik, a tábla északi részén, jobbra fenyves erdő van. 20 óra 20 perckora a légmozgás minimális volt, előttem nyugatra az égbolton bárányfelhők lassan nyugatra mozogtak. A magaslesen történt elhelyezkedés után balra a völgybe két őzet vettem észre, legelésztek, tartósan ott voltak. 20 óra 40 perckor jobbról a fenyves erdőből folyamatosan hét nagyobb vaddisznó, hat csíkos malaccal jött ki. Három nagyobb koca egyértelműen megállapítható volt, a kisebbek között kan disznót nem tudtam megállapítani, ebből eredően lövésre nem gondoltam, a csodálatos látványt fényképezni próbáltam. Később két nagyobb koca 5 darab csíkos malaccal jött ki és csatlakoztak a kondához, békességben csipegették a kalászokat.

A Kerek-hegyi magasles melletti vadföld a fenyves erdővel

21 óra55 perckor szemben, a búzatábla szélén lévő fasorból egy vaddisznó jött ki, a konda lejjebb, visszafelé haladva folytatta az evést. Az utólag bejött disznó nem csatlakozott a kondához, feltételeztem ez az egyedül járó kan disznó. Megpróbáltam lámpa nélkül célozni, de a szálkeresztet nem láttam megfelelően, lámpát nem akartam használni, a többszöri próbálkozás után az eleresztett golyó nem talált, becsapódás nem volt. A vaddisznók bementek a fenyvesbe. 23 óra 50 perckor a hátam mögött fareccsenést hallottam, majd közvetlen közelben röfögést is. Jóska telefonált, de nem vettem fel, közben a fenyvesből a konda folyamatosan még egyszer kijött a csupasz búzára, ekkor már a hold világított, rövidesen megállapítottam, hogy a korábbi disznókról van szó, lövésre nem gondoltam. A hátam mögött jelzett disznót vártam. Közben Jóskával beszéltem és vártam őket, véglegesen összepakoltam, leszálltam és ekkor megérkezett Pista és Jóska. Pista se hallott becsapódást, de azért megnéztük a rálövés helyét, nyomot nem találtunk. Hazafelé még egyszer megbeszéltük a kölcsönösen megélt élményeket. Számomra csodálatos, különleges este volt. Sajnos a képek nem jól sikerültek.

Az unoka a központban

 A vasárnapi pihenés után a megmaradt vaddisznó pörköltet paradicsommal, paprikával ebédre elfogyasztottuk. Az összepakolás, a csomagok kocsiba történő elhelyezése után, a szokásos mosogatást, takarítást elvégeztük. Az elköszönéskor Szalonnán a Varga Barna bővített családjával is beszélgettünk. A legkisebbik unoka is nyugodt, kiegyensúlyozott, mintaszerű nevelésben részesül. Számunkra öröm volt a találkozás. A kávé elfogyasztása, a maradandó emlékek megköszönése, a Bucsuzás után indultunk vissza Nyíregyházára, majd Budapestre.

          Beszélgetés pillanata/2004.07.23./                           

 VADKÁRELHÁRÍTÁSI VADÁSZAT HATÁSA.

A vadkárelhárítási vadászatot kísérő élmények, tanulságok, ismeret bővülése, az emberi kapcsolatok alakulása, fejlődése a 35 évi vadász múlttal még magasabb szinten jelentkeznek, kisebb dolgok is mélyebb érzéseket okoznak. A 2011. június 16,17,18,19.-i vadkárelhárítási vadászat alapján jelentkező benyomások:

1. Varga Barna meghívását követően a vadkárelhárítási vadászat Jóska bátyámmal és a családdal folyamatosan téma volt, az előkészületek újabb és újabb lelkesedést váltottak ki.
2. Az útvonal tervezése, megvalósulása, a Gyöngyösi kitérő, Piroska húgom meglátogatásának közbeiktatása, Nyíregyházai megálló újabb események megélését tették lehetővé.
3. Szendrő község temetőjében Demeter Lajos sírjánál a tiszteletünk, megemlékezésünk mellett a korai fájdalmas eltávozását érezve, köszönet a sorsnak, hogy Lajost ismerhettük, és hogy mély emberi, baráti kapcsolat alakulhatott ki közöttünk.
4. Lajos családjával, feleségével Editkével, leányával Zsuzsikával és férjével, Pistával, az egyik unokával találkozva a korábbi közös emlékeket felidézve, a biztató jövőről is beszélgettünk.
5. Szalonnai község a vadkárelhárítási vadászatok központjaként, Varga Barna családi házához történő megérkezésünk, a család köszöntése, a fogadásunk kiemelkedő ünnep számunkra. Megtiszteltetés számunkra, hogy az egyre bővülő Varga Családdal való találkozásunk évente megismétlődik, örömmel hallottuk a család gyarapodását, a sikerélményeket, a nagyszülői szerepkörrel együtt járó segítőkészséget, támogatást, az unokákkal megélt élményeket, az unoka és nagyapa egyedi különös kapcsolatát.
6. Varga Barna felesége Juliska vendégváró ételei felejthetetlenek. Az évenkénti találkozásaink során tapasztalhattuk, hogy Juliska vadászat, vadgazdálkodás, természet iránti érdeklődése hogyan fejlődött. A vadászatra történő előkészülések, a területen történő találkozások alkalmával egyre több mosolyt láttunk az arcán, a vadászattal kapcsolatos egyéni kifejezései gyarapodnak.
7. A vadkárelhárítási vadászat része a környék Cserehát, Szalonna, Rakacai-víztározó, Martonyi, Meszes, Szendrő, Aggtelek környékének jelenéről, múltjáról való beszélgetésünk, a napközbeni kirándulások. A környék kiemelkedő hatással van ránk, a látottakat, hallottakat szívesen egészítjük ki különböző irodalmak tanulmányozásával. Külön felkeltette az érdeklődésünket a megtekintett Martonyi Hármas- Határ hegyi Pálos Templom és Kolostorrom.
8. A Telihold előtti, utáni magaslesen eltöltött éjszakák látványai, napnyugta, napkelte, a hold megjelenése, egyre erőteljesebb világítása, a hold hatása a vadak mozgására, a vonatok zakatolása, az őrlőüzem zörgései, a bokrokkal, fasorokkal szegélyezett rét, legelő, pillangós-, búza-, zab-, kukorica-, napraforgó táblák, az erdők különböző formája és fajtái, a Rudabányai-, Szalonnai-hegység az erdővel, a különböző madarak jelenléte, jelzései, a vadakkal történő találkozások, a vadak viselkedésének megfigyelése, az esetenként elengedett golyó hatása, becsapódásának mérlegelése, az esetlegesen elejtett vad sikerélménye közös, maradandó, felejthetetlen emlék számunkra.
9. Csodálatos megélni, amikor vaddisznóval találkozunk. Az első éjszaka különböző helyzetekben és időben 10 disznót láttam, hajnalban 2 óra 45 perckor egyre rálőttem lámpa használata nélkül, de hibáztam. A második éjszaka 2 disznót láttam lövés nem volt. A harmadik éjszaka 10 nagyobb disznót, 11 csíkos malacot láttam, másodszor is kijöttek a vadföldre. A kondán kívül tartózkodó disznóra 21 óra 50 perckor egy lövést adtam le lámpa használata nélkül, találat nem volt.
10. A ködös, párás szituációt nem tudtam megfelelően kezelni. A puska távcsövét próbáltam törölgetni, ami nem járt sikerrel, a célkereszt nem lett éles. A Rakacai-tó melletti szálláshelyen az éjszakai problémát megfejtettem az új golyós vadászfegyverem szálkeresztjét, a korábbival ellentétben lehet állítani, de rögzíteni nem. A lámpa használata sem volt tökéletes. Már korábban is tudtam, hogy a vadászati felszerelések milyensége, ismerete, az üzemképességének rendszeres ellenőrzése a sikeres vadászat szerves része, sajnos ennek ellenére a bakik előfordulnak. Ez esetben is igaz a népi bölcsesség: „ A jó pap is holtig tanul „.

Hálás köszönet Varga Barna és Családjának a vadkárelhárítási vadászati lehetőségért, a szívélyes fogadásért, a felejthetetlen éjszakákért, nappalokért, az együtt töltött időért, a hasznos beszélgetésekért, a kirándulásokért. Az egész családnak a további tervek megvalósításához, a mindennapi munkához jó egészséget, még több sikerélményt kívánok.

Pénzes László

IRODALOMJEGYZÉK:

• Cserehát, wikipedia.hu
• Szalonna, wikipedia.hu
• Martonyi, wikipedia.hu
• Meszes, wikipedia.hu
• Szalonnai református templom. Az Aggteleki karszt, a Szlovák karszt és a Cserehát című turistakalauz.
• Pálos Kolostor /Martonyi/, wikipedia.hu
• A Martonyi Három-hegyi Pálos templom- és kolostorrom. nemzetipark.gov.hu
• Szalonna története, biborvendeghaz.hu
• Bódva, wikipedia.hu
• A Magyar Pálos Rend Története. polgarinfo.hu
• Szendrő, wikipedia.hu
• Rakaca története. bibirvendeghaz.hu
• Meszes község hivatalos honlapja. meszes.hu
• Az Aggtelek, Rudabányai-hegység édesvízi mészkő előfordulásai. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése, 2005.
• Hornyák Gyula: A királyné faluja, Meszes. 2000.