Vadászat, vadgazdálkodás egy élettörténetben

Nyíracsád és környéke

Nyíracsád Hajdú-Bihar megyében, Dél-Nyírség északi részén, Ligetalján található, Debrecen központjától 35 km-re, a Román határtól néhány km-re, a Gúthi erdőtől körülvéve helyezkedik el. A Nyírábrány nemzetközi határátkelő 9 km-re található. Debrecenből rendszeres autóbusz járattal lehet megközelíteni, Nyíregyháza, Nyírbátor, Mátészalka felől is könnyen megközelíthető. A Ligetalja települések vonatkozásában központi helyet foglal el. 1920-ban a Szabolcs megye nagykállói járásnak egy részéből alakították ki a ligetfalvi járást, amelynek székhelye Nyíracsád lett. Pár évvel később, amikor Nyíradonyt a ligetfalvi járáshoz csatolták, megváltoztatták a járás nevét ligetaljaira, a járás székhelye pedig Nyíradony lett. A Nyírségnek táji jellegzetessége a liget, a ligetes erdő. A liget szavunk tájnévként önmagában is előfordul, de összetételben gyakoribb. A térszemléletünkre jellemzően az –alj, -alja képzők azt fejezik ki, hogy a kérdéses terület valamihez képest alul, azaz a valamihez képest délre található. A Ligetalja tájnév jelentése ezek szerint az, hogy területünk a tőle északra lévő ligetek alján, azaz tőlük délre van.

Nyíracsád mezőgazdasági jellegű település. Hagyományosan termesztett növények: kukorica, gabona, burgonya, dohány, bab, zöldség, gyümölcs. Nyíracsád népessége 4172 fő, közigazgatási területe 7500 ha, ebből belterület 540 ha, erdő 3500 ha, szántóföld 2800 ha. Lakások száma 1200 db. A rendszerváltozás után a vállalkozók kerültek többségbe. A munkanélküli gondokkal itt is lehet találkozni.

A Nyíracsádi Élet XVII. évfolyam 2008. májusi számában „A téeszek Nyíracsádon” című cikket Illés Gabriella állította össze az általános iskolások gyűjtő munkája, dolgozataik alapján. Az egyik tanuló a következőket írta: „A szomszéd néni dohánytermesztéssel foglalkozott. Március 15-e körül megrakták a melegágyat, palántát neveltek, majd májusban kipalántázták. Ezután kétszer kapálták, majd megpermetezték. Lealjazták, felfűzték, kiegyengették, letetőzték, elkacsozták, végül következett a dohánytörés. Amikor megszáradtak a levelek, kiválogatták, osztályozták, csomóba kötötték, bebálázták és vitték a felvásárló helyre, ahol két hét múlva fizettek.” A dolgozatokban a „Dózsa” Szakszövetkezet vonatkozásában is több pozitív véleményt lehetett olvasni, a realitásokkal összhangban. „A téesz tagjai összetartóak voltak, mert a sok munka összekovácsolta őket. a téesz megszűnésével sokan munkanélkülivé váltak.”

Madar Gábor Nyíracsádi „Dózsa” Szakszövetkezet Elnöke.

A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat és a Nyíracsádi „Dózsa” Szakszövetkezet között az igazgatói tevékenységem /1987-1992/ során alakult ki szoros szakmai és emberi kapcsolat. Az első dohánytermeltetési szerződés megkötését követően a kapcsolatunk fokozatosan fejlődött. A vállalat támogatásával a szövetkezet telephelyén a térség dohányfelvásárlására alkalmas hely alakult ki. A rendkívüli időjárás, vírusfertőzéses években a jelentkező kárt a dohányfermentáló vállalat igyekezett mérsékelni. A későbbiek során a termelők és a vállalat közös kockázatviselés elveit a kapcsolatunkra alapozva munkáltuk ki. A dohánytermesztéssel kapcsolatos szakmai tanácskozásokon, nemzetközi konferenciákon, különböző tapasztalatcseréken, a dohánytermesztéssel kapcsolatos helyszíni szemlék során a szövetkezetek vezetőivel, a dohánytermesztőkkel rendszeresen találkoztunk. Madar Gáborral a kölcsönös előnyök-, bizalom, a közös érdeklődésünk alapján szoros szakmai és emberi kapcsolat alakult ki. A vadászat, a vadgazdálkodás is a közös érdeklődési körünkhöz tartozott. Madar Gábor a Nyírábrányi Vadásztársaság tagja volt, a területe 10.000 Ha, amely Nyírábrány, Fülöp, Nyíracsád területén helyezkedett el. Az első őzbak vadászatra történő meghívását később több is követte. Közös apróvad vadászaton is részt vettünk.

Madar Gábor, dohánytermelő, 1990.                 

Madar Gábor, vadász, 1990.

Az őz üzekedési időszakában, augusztus elején, Péntek délután az első őzbak vadászatára érkeztem Nyíracsádra. A volt iskola egyik részében kialakított vendégszobát foglaltam el. A korai érkezés lehetőséget adott, hogy Gáborral az aktuális témákban véleményt cseréljünk. A vadászati felszerelések NIVA-ba történő berakása után elindultunk a vadászterületre. Az egyik nyárerdő szélén, közzel a tábla sarkához a magaslesre közösen ültünk fel, a jobb oldalon elhelyezkedve, a puskát előkészítve, halkan beszélgettünk. Előttünk lucerna tábla, balra rét bokrokkal, fákkal ligetes formában elhelyezkedve. Egy cigaretta meggyújtása után megállapítható volt, hogy a légmozgás kedvező, velünk szemben mozgott. A nap az ég alján járt, mikor a ligetes részről zajt vettünk észre, odanéztünk, amikor két őzbak egymás után futott. A lucernatáblán jártak, már velünk szembe voltak, Gábor közölte a második lőhető, ekkor fütyült egyet az őzbakok megálltak, abban a pillanatban lőttem. A lövés után a második őzbak összeesett, rövid idő elteltével, az őzbak mozdulatlanságát megvárva lementünk, a végtisztességet megadva, a töret átnyújtása közbeni gratulációt fogadva, boldog voltam a jó sikerült nyaklövésnek. A zsigerelést Gábor a segítségemmel végezte, majd a gépkocsira felrakva hazamentünk. A vacsora közben a vadászélményt elbeszélve tovább folytattuk a beszélgetést.

Több őzbak elejtése Madar Gáborral.

Az őzbak vadászati időpont Madar Gáborral történő egyeztetés után 1989 augusztusában, a dohánytörési szezon kellős közepén egy hétvégére utaztam Nyíracsádra. A péntek reggeli érkezést követően dohány területeket, szárítókat néztünk meg. A községben a dohánytermesztés jelentős részét a szakszövetkezet integrálta. Érdekük volt a szövetkezeten keresztül történő dohány értékesítésében. A szántóföld aranykorona értéke 8 körül mozgott, kedvezőtlen adottságú üzemnek számított. A támogatási rendszer szerint minél kisebb volt az AK értéke, annál több támogatást kapott. Az aszályos évben, a vírusfertőzés következtében a jelentkező hozam és árkiesés nemcsak a termelőket, hanem a szövetkezetet is sújtotta. Ebben az évben jelentős kárt okozott a vírusfertőzés, közösen kerestük a kár mérséklésének lehetőségét.

A szükséges vadászati előkészület után az esti órákban elindultunk a vadászterületre. A NIVA terepjáró gépkocsival az egyik akácos erdő baloldalán haladtunk, amikor Gábor baloldalt egy mély fekvésű réten meglátott egy őzbakot, megálltunk kereső távcsővel megnézte, közli, hogy az egyik agancsa hiányzik, nem tudja, mi lehet vele, javasolta lőjem meg. A puskát előkészítettem, jobb oldalt ültem, rajta keresztül hajolva, a lehúzott ablakon keresztül céloztam, amikor keresztben állt lőttem. Az őzbak megugrott, de később elesett. Rövid várakozás után a helyszínre mentünk, a végtiszteletet megadva, a töretet átvéve, megvizsgáltuk az őz agancsát. Megállapítható volt, hogy az egyik ága korábban letört. Az őz zsigerelése után a kocsiba tettük és elindultunk tovább. Az akácos erdőt elhagyva egy ligetes, mélyebb rész következet, majd jobb oldalt lévő akácos fasor mellett haladtunk. A Fasoron túl őzeket vettünk észre, állóhelyezettben megállapításra került, hogy egy lőhető őzbak van köztük. Jobb oldalt ülve, az ablak le volt húzva, egy kicsit hátrább húzódva a Zastava 30 06-os puskával a céltávcsövön keresztül megkerestem a lőhető őzbakot, közben mozogtak, többszöri célzás után tudtam lőni. A kocsiból kiszállva elmentünk keresni, Gábor mondta, hogy szerinte az őzbak jelezte a lövést, biztos érte, én nem voltam biztos benne. Mélyebb, gazos részen kerestük, amikor Gábor rátalált. Megürültem a közlésnek, nem hibáztam. A végtisztesség megadása, a gratuláció után a trófeát vizsgálva, megállapítottuk, hogy páratlan nyolcas az agancs, az egyik ágon negyedik ág is van. A zsigerelés után a gépkocsiba berakva mentünk tovább. Egyik útelágazásnál, ahol mind két útmentén, az egyik oldalon akác fasor húzódik, az egyik mellett árok is volt. Gábor észrevett egy őzbakot, kereső távcsővel megnézte és közölte, hogy egy öreg, erősen visszarakott, jó lenne meglőni. Közben az őzbak arrébb ment. Mindketten kiszálltunk, a jobbra vezető úton bementünk és láttuk a gazos részben állni. Felkészültem és szabad kézből célozva lőttem, az őzbak összeesett. Közelebb mentünk és láttuk, hogy az agancson ágak nincsenek, teljesen visszarakott. Gábor közölte ezt ki kellett lőni, igazi selejt. A végtisztesség megadása, a gratuláció után zsigereltük és beraktuk a gépkocsiba.

Borsod-Heves megyei Igazgatósághoz kötődő vadászat /1975.01.16. – 1979.01.31./

A Borsod-Heves megyei ÁG Bérkilövő Vadásztársaság tagja 1976. 01.01.-től 1997.04.04.-ig voltam. Az igazgatóság alkalmazottja 1975.01.16.-tól 1979.01.31.-ig, ez időszak alatt elsősorban a Füzesabonyi- és a Szerencsi Állami Gazdaságban a vadászati ágazathoz tartozó vadászterületeken vadásztam. A bérkilövő vadásztársaságtagjai az igazgatóság és a két állami gazdaság alkalmazottaiból tevődött ki. A taglétszám 20-25 fő között változott. Az igazgatóságon a vadásztársaság tagja volt Dr. Kis József igazgató, Nyerges Emil munkaügyes, Dr. Szabó Pál főállattenyésztő, Pénzes László termelési igazgatóhelyettes, valamint korábban az igazgatóságon dolgozók közül néhányan. Dr. Papp Imre belső ellenőr meghívottként gyakran részt vett a vadászatokon. Az állami gazdaságonként 7-10 fő volt tag, elsősorban különböző szintű vezető. A Füzesabonyi állami Gazdaság igazgatója Bíró Endre, termelési igazgatóhelyettes Kelemen Béla, a Szerencsi Állami Gazdaságban igazgató Vigh Balázs, termelési igazgatóhelyettes Dr. Bárány István, fővadász   .

A Borsod-Heves megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságon termelési igazgatóhelyettesként töltött időszak alatt a vadászattal rendelkező Füzesabonyi-, Szerencsi Állami Gazdaságon kívül a két megyében működő többi állami gazdasággal, vezetőivel is szoros kapcsolat alakult ki. Heves megye: Szilvásváradi-, Gyöngyös-Domoszlói-, Hevesi-, Kiskörei-, Füzesabonyi Állai Gazdaság. BAZ megye: Bodrogközi-, Szerencsi-, Léhi-, Nagymiskolci-, Hejőmenti-, Mezőnagymihályi Állami Gazdaság. Az igazgatói-, igazgatóhelyettesi-, ágazatvezetői / főmérnök, főkertész, főagronómus, főállattenyésztő, állatorvos, stb/ értekezletei, a kétévenkénti igazgatósági ellenőrzések, eseti ellenőrzések, szemlék, továbbképzések alapján a helyi és személyes ismeretség fokozatosan bővült. Azok az állami gazdaságok, amelyek valamilyen formába kapcsolatban voltak a vadászattal, vadgazdálkodással, személyesen vezetői posztot töltöttek be a vadásztársaságban, előbb vagy utóbb a munkatársaimmal vendégvadászként rész vettünk egy- egy vadászaton. Így a vadászattal, vadgazdálkodással egyre több gyakorlatra tettem szert. Egy-egy vadfaj első vadászata, első vad elejtése valamelyik állami gazdasághoz kötődik: az első vadkacsa vadászatom, első elejtése a Szerencsi-, az első nyúl vadászatom, első elejtése a Hevesi-, az első fácán vadászatom, első elejtése a Füzesabonyi Állami Gazdasághoz kötődik. A különösen érdekes és izgalmas vaddisznóvadászat esetében az első vadászatom a Füzesabonyi-, az első vaddisznó elejtése a Gyönygös-Domoszlói Állami Gazdasághoz kötődik. Az első őz vadászatom a Szerencsi-, az első őz elejtése a Bodrogközi Állami Gazdasághoz kötődik.

A Füzesabonyi Állami Gazdaság Vadászati Ágazata kiemelkedően jól működött, nyereséges ágazat volt. A fácán nyúl, Őz állomány mennyisége és minősége megfelelő volt. Évente több ezer fácánt neveltek, a nyúl befogása és értékesítése rendszeres volt. Szó szoros értelemben igazi vadgazdálkodást folytattak, a növények vetésváltásánál, az erdőtelepítésnél a különböző vad igényét is figyelembe vették. A vadászati ágazat központjában, Tepélypusztán vadászházat, a korábbi lakásokból vendégházakat alakítottak ki. A Szerencsi Állami Gazdaság Vadászati Ágazata kisebb mértékű volt, az apróvad állomány alacsonyabb, az őz állománya változó, a területen dámszarvas is jelen volt.

Az apróvadászatok alkalmával került sor a Bérkilövő Vadásztársaság taggyűléseire, a kompetencia kiosztása után vacsorával, szakmai beszélgetéssel zárult a nap. Számomra a különböző témájú beszélgetések hasznosak voltak, a mindennapi munkámban tudtam hasznosítani. Az apróvad vadászatok igazi kikapcsolódást jelentett.

Pénzes László

A TABKERSZ Kft Korlátlan Felelősségű Társaságot, amely 60 % -ban a tulajdonom, 40 % -ban a feleségem tulajdona volt 2010. január első felében Kata nevű lányunknak és vőlegényének / Nagy István Zoltán, 2010. június 11. –i Visegrádi esküvő után házastársak/ adtuk át. A TABKERSZ Kft keretén belül ingatlan forgalmazásával és értékbecslésével foglalkoztam. Sajnos 2009 évben az ingatlannal kapcsolatos munkám szinte megszűnt. Az átadott kft LANCONIT Kft néven működik tovább, az ingatlan szakma a tevékenységi körében benne van, de gyakorlatilag nincs ingatlannal kapcsolatos feladat. Ági lányunk három gyerekével / Réka 13 éves, Marcell 10 éves. Ábel 5 éves/ nálunk lakik. Erzsike a feleségem nyugdíj mellett dolgozik. A meglévő elfoglaltság mellett az időnkénti egyedüllét során fogalmazódott meg bennem, hogy a vadászattal-, vadgazdálkodással kapcsolatban megélt eseményeket, élményeket összefoglaljam.

A döntésemet alapvetően meghatározta a 2010 évi eredményes vadászataim, valamint a közeledő 70. –ik születésnapom. Az események összegyűjtése során törekszem a még élő vadásztársak, vendéglátók felkutatására, személyes felkeresésére, telefonon történő beszélgetésre. Egy – egy vadász esemény, közös rendezvény újbóli átélésével utólag is tiszteletem, köszönetem akarom kifejezni mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult a vadászataim, sikereihez, a vadgazdálkodásban elért eredményeimhez.

A vadászattal kapcsolatos személyes adatok:

A vadászvizsga Bizonyítványának kelte 1975. szeptember 24., sorszáma 1069., kiadója Borsod Abaúj Zemplén Megye VB Mezőgazdasági Osztálya Miskolc.

A rendszerváltást követően elméleti és gyakorlati vizsga után a Vizsgabizonyítványt a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság adta ki N 033283 sorszámmal, 1992.02.04. –i keltezéssel

Vadászjelölt Igazolvány kelte 1975. január 16.,sorszáma 005, kiadó Borsod Heves megyei ÁG Bérkilövő Vadásztársaság.

Vadászigazolvány kiadásának kelte 1976.04.05., sorszáma 35123, kiadó MAVOSZ BAZ megyei Intézőbizottság Miskolc, érvényes 1992. 06.24.-ig.

Fegyvertartási Engedély kiadásának kelte 1992. június 24., kiadta Igazgatásrendészet Budapest.

Vadásztársasági tagság:

1.BAZ-Heves megyei Állami Gazdaságok Bérkilövő Vadásztársaság Miskolc /1976.01.01.-1997.04.04./.

2.”Mohos Menti” Vadásztársaság Pócspetri /1997.04.04. –2019. 01.01./.

Vadász lőfegyverek:

1. Szovjet Bock gyártmányú 12 öb nagyságú, 6254 gyári számú sörétes lőfegyver, Miskolc, 1976.05.03.
2. Német 5,6x35 öb nagyságú, 00008 gyártási számú golyós lőfegyver, Miskolc, 1980.05.19-1988.04.05.
3. ZASTAVA gyártmányú, 30-06 öb nagyságú golyós lőfegyver, Budapest, 1988.08.08- 2010.08.25.
4. Japán BROWNING gyártmányú,30-06 kaliberű 8305792757 gyártási számú golyós lőfegyver, Budapest, 2009. 08.03.

A vaddal való kapcsolatom fejlődése

A mezei munkát korán, gyerekkoromban megismertem, rendszeresen részt vettem benne. A mezőn tartózkodás, a Nyírbogáti családi szőlőbe menet-jövet alkalmával láttunk nyulat, fácánt, őzet, rókát, foglyot. Előfordult, hogy a család valamelyik gyerek tagja kis nyulat, kis őzet megfogott.

A Bodrogközi Állai Gazdaságban eltöltött /1967.03.16.-1975.01.16./ főmérnöki tevékenységem alatt a különböző gépi munka végzése során többször találkoztunk különböző vaddal, egy-egy kaszáló gépre vadriasztót is felszereltünk. Az állami Gazdaság dolgozói közül voltak vadászok, Berei Ferenc gépkocsivezető, Fenyvesi Antal munkaügyes. Az egyik hétvégén, szombaton este nőtlen fiatalemberként szétnéztem Sárospatak szórakozó helyein. Így jutottam el az egyik kis étterembe, ahol vadászbált rendeztek. Az ott lévő Berei Ferenc és felesége Marika nagyon kedvesen fogadtak, de sokáig nem maradtam. Ezt követően az állami gazdaságban történt találkozásaink alakalmával gyakran felvetődött a vadászat. A lekerített gazdasági gyümölcsösben évente a bent lévő nyulak levadászására került sor.

Dr. Kis József igazgató meghívására Borsod-Heves megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságán termelési helyettesként 34 évesen kezdtem dolgozni /1975.01.16.-1979.01.31./. Az Igazgatósághoz tartozó Szerencsi- és Füzesabonyi Állami Gazdaságban vadgazdálkodási ágazat is működött. Elsősorban Nyerges Emil, aki a Borsod-Heves megyei Bérkilövő Vadásztársaság titkára, s egyben kolléga és lakószomszédom kezdeményezte, hogy a beosztásomhoz a vadgazdálkodás is hozzátartozik, ezért vadásznak is illik lenni. Először vadásztagjelölt lettem 1975. január 16.-án, amelyről 005. sorszámon Vadászjelölt Igazolványt kaptam. Később a vadász vizsga letétele után a BAZ Megyei VB Mezőgazdasági Osztályáról 1069 sorszámú Vizsgabizonyítványt 1975. szeptember 24.-én Szabó János aláírással kaptam meg, gyakorlatilag 34 éves koromban kezdtem vadászni. A rendszerváltást követően elméleti és gyakorlati vadászvizsgát kellett tenni. A Vizsgabizonyítványt 1992.02.04. keletezéssel a Bács-Kiskun Megyei Rendőr - főkapitányságon adták ki. A Vadászigazolványt 35123 sorszámon a MAVOSZ Borsod megyei Intézőbizottságától 1976.04.05.-i keltezéssel kaptam meg, amelybe a Szovjet Bock 12 öb nagyságú 6254 gyári számú sörétes vadász lőfegyvert 1976.05.03.-án hivatalosan bejegyezték. Békés Sándor „Az igazi vadász” című cikke alapján: „ A vadászengedély csak egy vízum, melynek birtokában elindulhat az ember a természet törvényeinek, a vadászati hagyományok, szokások és etikai elvárások, valamint a szakmai ismeretek megismerésének, elsajátításának és folyamatos fejlesztésének végtelen hosszú útján.” Az ember vadásszá a fáradhatatlan gyakorlás és tapasztalás próbatételei, sikerei és kudarcai által válik.

A fegyvertartási engedély birtokában, a kartonos sörétes puska átadása után a két állami gazdaságban rendezett apró vadászaton igyekeztem rész venni. Az első fácán és nyúl elejtése sokáig váratott magára. A vadászatok után a vállamon igen csak látszottak a puskatus nyomai. A vadászatok sikertelensége miatt kezdtem elkedvtelenedni, már a puska jóságát is megkérdőjeleztem. Erzsike a feleségem úgy igyekezett rajtam segíteni, hogy felajánlotta egy új puska vásárlását, de erre nem került sor. A mai napig ezzel a sörétes puskával vadászom, elégedett vagyok vele. Az egyik alkalommal a Füzesabonyi Állami Gazdaságban vadásztunk, ahol a nevelt fácánok esetében a fácán tyúkot is lehetett lőni. A sok gyakorlás, a vadásztársak, barátok jó tanácsai, segítőkészségük meghozta a sikert, hét darab fácánt lőttem, egyszer-kétszer ráéreztem a fácán lövés fortélyára. Igazi vadász sikerélményként meséltem el a vadászatot, a lövéseket, a vadászat végi avatást.

A család kapcsolata a vadászattal és a vadgazdálkodással

Az anyai nagybátyám HAJDU ANDRÁS /1903.05.27.-1975.02.26./, édesanyja Bencsik Mária, felesége Kalavér Mária, házasságkötés időpontja 1929. Kislétán. Gencsi Károly vadőre volt.

Egy ideig Kislétához tartozó Kistanyán a családunk együtt lakot a Nagybátyám családjával egy ikerházban / közös pitvaros ház/. A Nagybátyám által mesélt vadász élményekről áttételesen az idősebb testvéreimtől hallottam. A nagybátyám Gencsy Károlyt és fiát Gencsy Tibort a saját földbirtokokon tartott és meghívott vendégként vadászatok jelentős részére elkísérte. A II. világháború után Kislétára a Debreceni utcára költöztek. Három gyerek született Piroska, Bandi, Karcsi. Bandi Gyurka bátyámmal barátkozott, mindketten Budapestre kerültek szakmát tanulni. Karcsival Kislétán együtt jártunk Általános Iskolában, iskolán kívül is sokat voltunk együtt. A disznóvágásukon édesapám volt a hentes. Piroska, Karcsi Nyíregyházán laknak. A nyíregyházán lakó testvéreimmel gyakrabban találkoztak. Piroska a Kata születésekor Jóskánkkal meglátogatott bennünket Sárospatakon. Az unokatestvérek idősebb korban kevesebbet találkoznak.

Testvérbátyám, Dr. PÉNZES JÁNOS ötödik fiú gyerekként Kislétához tartozó Kistanyán 1931.március 8.-án született.  

Királyréten

Az iskola első négy osztályát Kislétán közös osztályban végezte. A Polgári Iskolát a Kistanyához 13 km-re lévő Nyírbátorban 1946-ban fejezte be, közbe a II. Világháborúnak vége lett. A Nyíregyházi Kertészeti Gimnázium elvégzése után az Agrártudományi Egyetemen Agrár közgazdasági Karát Budapesten kezdte, majd Gödöllőn fejezte be. Az egyetemi évei után, 1955-ben a Vencsellői Gépállomásra igazgatónak nevezték ki. A testvérbátyámon keresztül engemet is szép emlékek fűznek Vencsellőhöz. A középiskolai tanulmányaim alatt osztálytársaimmal többször voltunk a gépállomáson gyakorlaton, a nyári szabadság ideje alatt kalákában dolgozó cséplőgépnél voltam ellenőr, Lanz-Bulldog traktorral kévekötő aratógépet üzemeltettünk. A Vencsellői Gépállomásról Budapestre került, ahol Pest megyében különböző beosztásokban dolgozott, végül megyei elnökhelyettesi munkakörből került Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elnöki munkakörbe. A nyolcvanas évekbe lett Budapest, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, innen 1989-ben ment nyugdíjba. Eredményes, következetes, kiemelkedő munkájáért, erkölcsileg tiszta, példaértékű magaviseletéért több magas kitüntetésben részesült. A családon belül, mint vadász a legtöbb vadász élménnyel és trófeával rendelkezik. A vadászatot a Dánszentmiklósi Nimród Vadásztársaságban 1964-ben kezdte. 1972-ben a Vencsellői Nimród Vadásztársaság tagja lett, majd 1982-től FT Börzsönyi Nagyvad Vadásztársaság tagja, 1994-től a „Mohos” Menti Vadásztársaság tagja, jelenleg is ennek a vadásztársaság Tiszteletbeli Örökös Tagja. A betöltött munkakörei meghatározták a területeket, ahol vadászott.

Dr. Pénzes János trófeái között, 2010.         

  Börzsöny, Dr. Pénzes János, László, 1990.

A vadászfegyvereitől 2008-ban megvált. Igazi pihenés, kikapcsolódás volt számára, ha magaslesre kiülhetett, a szabad természetben hallgathatta a növények, fák szél által kiváltott mozgásokat, a különböző állatok, madarak hangját, a különböző vadak megjelenését kitüntetésnek vette. A vaddisznóval történt találkozásait izgalmas, mindent feledtető érzésnek tekintette. A vadászatai, a vadgazdálkodási munka során több száz vaddisznóval találkozott. Az általa elejtett vaddisznóból, szarvasbikából, őzből, muflon kosból több érmes trófeát is mondhat magáénak.

A vadakkal történt találkozásai mind maradandó élmény, a részletekre napjainkban is a kiválóan emlékszik. Az érdekességek és a szerencse közzé sorolta a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lőtt szarvasbikát, amelyet a fáról kellett levenni, ahol jelen volt Debreceni Imre, Zán József. A Börzsönyi Nagyvadas Vadászterületén 1989-ben szervezett téli vaddisznó hajtóvadászaton, a vadászatvezető Tóth Gábor a visszatörő disznóra állította, ahol egy helyben 5 darab visszatörő disznót, 1 darab szarvas borjút ejtett el. A vadászattal, a vadgazdálkodással több írásos anyagot állított össze. A vadgazdálkodásért, az eredményes vadászatokért kifejtett munkájáért az Országos Nimród Aranyérem kitüntetésben részesült. A vadászati élmény beszámolói nagymértékben meghatározták, hogy Jóska bátyám szintén vadász lett.

A munkaköröm változása miatt 1987.04.15.-vel Budapestre a Dohányfermentáló Vállalathoz kerültem, az első időszakban János bátyáméknál laktam. A vadászatról, ha az idő engedte mindég szó volt. Szerencsésnek mondhatom magam, amikor meghívott a Fővárosi Tanács Börzsönyi Nagyvadas Vadásztársaság Királyréten lévő vadászterületére. Az általam történ vadászati meghívások száma elenyésző volt. Mivel tudtam, hogy a vaddisznó vadászatot előtérbe helyezi, ha lehetett erre hívtam meg. A Gyöngyös –Domoszlói Állami Gazdaság vezetőinek segítségével 1977. júliusban a Mátrába a Nagyparlagi Vadászház közeli területre, vadkárelhárításon vettünk részt, egész éjszaka kint voltunk. János bátyám Nyíregyházáról jött, Miskolcon Nyerges Emillel csatlakoztunk hozzá. Sajnos az éjszakai 2 órás vadkannal nem találkoztunk. A Jóska bátyám meghívása révén többször hármasban a Szalonnai vadászterületen vadásztunk. A „Mohos” Menti Vadásztársasági közös tagságunk révén többször együtt vadásztunk.

Testvérbátyám, Pénzes József /született 1938.07.27. - / nyolcadik gyerekként Kislétán született.

Pénzes József

A három év korkülönbség lehetővé tette, hogy együtt gyerekeskedjünk, közös emlékeink legyenek. A középiskolai tanulmányait a Nyíregyházi „Széchenyi István” Közgazdasági Technikumban végezte. A középiskolában megszerette a szertornát, ami az életét meghatározta. A Testnevelési Főiskolát levelező úton végezte el. Ez az egyetemi éveimmel megegyezett. A II. kerületi Szemlőhegyi u. 29/B cím alatt lévő Kollégiumban gyakran biztosítottam szállást részére. A Testnevelési Főiskolát a katonai évei alatt kezdte meg. A katona évei alatt is jelentkeztek a sikerélményei: „Néphadsereg Kiváló Katona”, a vezetésével a torna csapata Tüzér és Hadsereg Bajnokságot nyert, kiképzőként tevékenykedett, a főiskolát sikeresen folytatta. 1964 júliusában a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolára került kollégium vezetőnek, majd testnevelő tanárként a kitartó munkájaként az eredmények egy életre szólóak voltak. Létrehozta a Főiskolai Sport Clubot, ahol több sportágban hazai és nemzetközi sikereket értek el. A főiskolai hallgatóknak lehetősége volt a vízi-, és a téli sportokat megtanulni és megszeretni. A Megyei Kosárlabda és Sí Szövetség Elnöki munkáját is ellátta. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Szövetség Elnökségének több cikluson keresztül tagja volt. Az eredményes és kitartó sport munkája hatással volt rám, nehezen kitartó munkával 40 éves koromban meg tanultam síelni, a főiskolásokkal többször voltam a Magas Tátrába síelni, ami igazi kikapcsolódást jelentett. A Sárospataki Bodrogközi Állami Gazdaságban főmérnöki-, termelési igazgatóhelyettesi beosztásomban a Főiskolával, a régi tanáraimmal szakmai kapcsolat alakult ki. A hallgatókat gyakorlatra rendszeresen fogadtuk. A főiskolai tanárok-, az állami gazdaság dolgozói és családtagjai részére a Testvérbátyámmal oda-vissza vágó sportnapokat szerveztünk. A személyes és családi kapcsolatunk folyamatos volt, a személyes, szakmai témákat gyakran megbeszéltük, véleményt cseréltünk számtalan témában, tiszteltük és megértettük egymás véleményét.

A testvérbátyám Dr. Pénzes János alapvetően meghatározta, hogy Jóska bátyám vadász lett. A közös találkozások, a vadászaton történő részvétele, az élménybeszámolók kedvezően hatottak a vadászat iránti érdeklődésére. A Baktalórántházai „Erdészeti” Vadásztársaság tagja 1979 októberében lett. Az akkor megvásárolt vadászfegyverekkel ma is rendelkezik, sörétes IZS Boch 12-es, golyós Cseh mauser 7,64-es. A  vadásztársaságnak ma is tagja, az apróvadászatokon hetven év felett, 72 évesen is rendszeresen hajtásban vesz részt. A vadászat iránti lelkesedése kitartó.

Az első időszakban az apróvad vadászat határozta meg a vadászati élményeket, később jelentkeztek a nagyvad vadászati lehetőségei, elsősorban János Bátyám és a főiskolán végzett hallgatók munkaköreik révén. Az első vaddisznó elejtésének sikerélménye Sátoraljaújhely felett lévő Pálházán volt. Egy nyári, búzaérés időszakában volt a Pálházai Tanács Titkárának vendégeként. A búzatáblához közel egy széken ült, amikor este és reggel is lőtt egy-egy süldőt. Első alkalommal két disznót lőni nagy öröm volt. Sárospatakon laktunk, amikor a délelőtti órában becsengetett, nagy mosollyal köszöntött bennünket, nagy lelkesedéssel mutatta meg a kocsiban lévő két disznót. Anyósom, Herczku Pálné nálunk volt és őt is kihívta az elejtett vaddisznók megtekintésére. A lelkesedést és örömet, amit a Bátyám érzett és kimutatott nehezen lehet leírni.

Pénzes József, Pálháza            

Pénzes József, János, Szalonna               

Az apróvad vadászaton még anyag összeállításának időszakában is szívesen részt vesz, inkább a hajtó vonalban gyalogol, mint hogy elálljon. A saját vadásztársaságán kívül apróvad vadászaton ritkán vesz rész. A „Mohos” Menti Vadásztársaságnál többször együtt vettünk részt a fácán és nyúl vadászaton. A nagy vad vadászatokon elért sikerélményei a saját vadásztársaságához, a János testvérbátyám részéről biztosított Börzsönyi területhez, NÓGRÁD BERCELI területhez, a Szendrői „Béke” Vadásztársasághoz, Demeter Lajos volt hallgató által biztosított Szalonna környéki területhez, Nyírlugosi területhez köthető. A saját vadászterületén hét darab vaddisznót ejtett el, ebből egy 23 cm-es agyarú kan. A Börzsönyben négy darab vaddisznót ejtett el, ebből búzaéréskor egy félóra alatt két darabot, 100 kg felettiek volt. Egy őszi vadászaton Pali Bátyám is részt vett, aki nem vadászott, de a testvérekkel szívesen részt vett a vadászaton. János ellőtte az egyik disznó száját, a kegyelemlövést Jóska adta meg, amit Pali Bátyám látott. A Szendrői „Béke” Vadászterületén négy vaddisznót lőtt, ebből kukoricavágás után, határ menti területen, magas fűben három süldőt ejtett el. A Nyírlugosi területen ősszel lesről egy kocát lőtt. A NÓGRÁD BERCELI, területen, nyáron, búzában egy nagy testű süldőt lőtt. Szalonnai, területen, nyáron a búzában egy süldőt, egy másik alaklommal szórón egy fiatal kocát ejtett el. A búzán János Bátyámmal együtt vadásztak, egész éjszaka kint voltak. A leszállás előtt, 6 óra tájban Jóska meglátta a süldőt, amely ment felé, közben János fütyölt egyet / a leszállást jelezve/, a süldő megállt és ekkor lőtt Jóska, ami talált. A vaddisznó vadászaton összesen 19 darab, különböző korú vaddisznót ejtett el, amiről nagyon sokat tud beszélni, alkalomadtán beszélünk is. A különböző területeken 8 darab őzbakot, 19 darab tar vadat ejtett el, ebből egy muflon. A Börzsönyben János Bátyám biztosított lehetőséget kihasználva egy darab ezüstérmes szarvas bikát ejtett el, Királyréten a vadőr leguggolt válláról.

Pénzes József, Leányfalú, 2010.

A többszöri kölcsönös meghívások révén többször vadásztunk együtt. Az „Erdészeti” Baktalórántházai Vadásztársaságban apróvadra, vaddisznóra vendégként többször vadásztam. A BAZ megyei tanítványa Demeter Lajos Szalonnai Mgtsz elnöke meghívásai révén búza, zab érés időszakában vadkárelhárító vadászaton minden évben részt vettünk, amely egy-egy alkalommal 2-3 napig tartott. A vadászaton kívül a családi, baráti beszélgetések örök emlék számomra.

Piroska Húgom férje PASZTERNÁK JÓZSEF ősei a Nyírségben éltek és dolgoztak. Édesanyja családja Máriapócsi, édesapja családja Nyírcsaholyi származású. Első, élő fiú gyermekként 1936. február 7.-én Máriapócson született. Az első korosztályként már 8. általános iskolát végzett, ezt követően Nagykállóban járt gimnáziumban. A Balatonfüredi Szőlész- Borász Szakiskola 1955-57-ben történt elvégzése után dolgozott a Gyulaji Termelőszövetkezetben kertészként, Nyírbátori Gépállomáson brigádvezetőként, Körzeti Földműves Szövetkezetnél felvásárlási üzemág vezetőként Máriapócs, Pócspetri, Kisléta területen. A Pócspetri „Béke” Termelőszövetkezetben 1963. évtől kertész, 1966. évtől elnöki munkakört lát el. A Máriapócs, Pócspetri, Kisléta községekben működő termelőszövetkezetek 1975. évi egyesülése után a Máriapócsi „Rákóczi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet közös néven működő gazdaságnak 1990. évig elnöki munkakörét látta el. A termelőszövetkezet irányítása alatt magas szinten szolgálta a tagok és alkalmazottak érdekei. Az egyéni kitüntetései, legmagasabb az Állami Díj mellett a termelőszövetkezetben elért gazdasági eredményekért a közösség több erkölcsi elismerésben részesült: kilenc évben Kiváló Termelőszövetkezet, MÉM Termelési Nagydíj, Minisztertanács Vörös Zászló. A termelőszövetkezeti tag 1400 fő, a foglalkoztatott tag és alkalmazott összesen 980 fő. Gyenge minőségű 10,7 aranykoronás 5658 ha földterületen gazdálkodtak. A gabona termesztését világszínvonalú gépekkel, termesztési technológiákkal, magas genetikai értékű növényekkel világszínvonalon végezték. A búza hozama 2,46 t/ha-ról 6 t/ha fölé, a kukorica 4 t/ha-ról 10 t/ha fölé emelkedett. A 150-200 ha-on termelt dohány a háztáji termelést jól kiegészítette, a háztáji összese termelési értéke 28-32 millió Ft. A téli alma termesztés, állattenyésztés jelentős árbevételeket hozott. A létrehozott ipari üzemek a dohánytermesztési rendszer növelte a munkahelyek számát, az integrátori feladatokat. A termelőszövetkezet az emberek százainak biztosított megélhetést, munkaalkalmat. A dolgozók szociális ellátta magas színvonalú volt, a munkába járást több autóbusz biztosította. A szorgalmas, tisztességes fizikai dolgozókat jól szolgálta a 56 fő felsőfokú végzettségű, több középfokú végzettségű szakember.

Paszternák József, otthonában, 2010.

A vad iráni vonzódását édesapjától örökölte. A Nyírbátori Vadásztársaság tagja 1985-ben lett, 1994-től a Mohos Menti Vadásztársaság tagja, a társaság elnöke 1999 – 2004 között volt. Az aktív vadászat 2008-ban szűnt meg, a társaságban mai is tag, a társaság énekkarának tagja, a társaság rendezvényein rendszeresen részt vesz. Az első közös vadászélményünk a tsz és a Nyírbátori Vadásztársaság által közösen szervezett nyúl és fácán apróvad vendégvadászaton volt. A „Mohos Menti” Vadásztársaság tagja sógorom segítségével lettem. A közös vadásztársasági tagságunkból, az emberi és szakmai közelségből eredően a közös vadászatok, a vadgazdálkodás természetes volt számunkra. A „Mohos Menti” Vadásztársaság elnökeként a közösségért, az egyre eredményes társasági működésért példamutatóan dolgozott. A Kovászsziget melletti vadföldet közösen alakítottuk ki, a bokrokat kihúzgáltuk, a csicsóka felszaporítását a kukorica szélében kezdtük, őszi búza, zab termesztésének feltételeit megteremtettük. A Kovászsziget délnyugati sarkán lévő-, a délkeleti sarkán lévő magaslesre gyakran mentünk ki. A vadgazdálkodásban jelentkező feladatokról, a vadászélményekről rendszeresen beszélgettünk. Az elejtett vadak közül trófeás őzbak 15 darab, szarvasbika 1 darab, amelyet János bátyám vendégeként a Börzsönyben lőtt.

Testvér Húgom Piroska fia TAMÁS GYÖRGY – első gyerekként született 1963. december 10.-én Nyíregyházán –az iskola elvégzése után a helyi termelőszövetkezetben gépesítési ágazat területén dolgozott. A sport, a lovas sport iránti fogékonysága mindég élő volt. A Máriapócsi „Rákóczi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Lovas Szakosztályában, a fogathajtó bajnokságokban rendszeresen részt vett, aktív szervező munkát végzett. 23 évesen családot alapított, felesége Tamás Erika. Enikő nevű, első gyerekük 1988.03.29.-én, Balázs nevű gyerekük 1991.02.   Nyíregyházán születtek. A helyi, Pócspetri emberek tisztelik, értékelik a közösségért végzett munkáját, a gyakori kérések teljesítését, az emberséges, tisztelettudó magaviseletét. A szűkebb és tágabb család, az édesanyja-, testvér-, rokonok tiszteletét, szeretetét mindenki elismeri. A Pócspetri községben sok éveken keresztül alpolgármesternek választották. Az őstermelői tevékenységem gépi munkájának elvállalását követően folyamatosan végzi. A szakmai egyeztetések rendszeresek. Az eddig szerzett ismereteimet, tapasztalataimat igyekszem naprakészen frissíteni és alkalmazni. Az új iránti fogékonysága megalapozza az együttműködésünket.

Tamás György, Pócspetri, 2008.

A vadászati-, a vadgazdálkodási tevékenysége a Nyírbátori Vadásztársaságban 1992 évben tagságával kezdődött. A „Mohos menti” Vadásztársaság Pócspetri székhellyel 1997-ben alakult meg, ahol alapító tagként szerepel. Az első VT elnök Somos József, őt követte Paszternák József 2000 évben. Tamás György 2003. január 15.-től a Vadásztársaság Elnöki feladatot látja el. Az elnöki munkakör átadás-átvételhez a szemlejegyzőkönyv összeállításában aktívan részt vette. A szemle során 30 darab magaslest, 26 darab fácánetetőt, 11 darab őzetetőt vettünk nyilvántartásba. A „Mohos menti” Vadásztársaság éves eseménynaptárra először 2003 évre készült, amelynek fejezetei; I. Társasági taggyűlések, II. Intézőbizottsági ülések, III: Közös rendezvények, IV. Társadalmi munka, V. Társasági vadászati ütemterv. 2005-ben megalakult a „Mohos menti VT Dalárdája”. Először énekelte CD-re a Vadászhimnuszt, rendszeres részvevője a megyei, országos vadászati napok rendezvényeinek, a helyi különböző ünnepségeken részt vesznek. A vadásztársaságban a vadászaton kívül mintaszerűnek mondható a közösségi élet; a társadalmi munka mellett a disznótorok, vadászbál, májusi szerenád, vadász juniális családi hangulatot teremtenek. A Vadásztársaság jelenlegi létszáma 36 fő, területe      Az apróvadak vadászata mellett évente 40-50 darab trófeás őzet, kb. 30 darab sutát, kb. 40 darab gidát ejtenek el.

VENDÉGLÁTÓ: VARGA BARNA

VENDÉGEK: PÉNZES JÓZSEF, PÉNZES LÁSZLÓ

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: PÉNZES LÁSZLÓ, 2011. július 27.

BEVEZETÉS

A vendéglátók köszöntése

A vendéglátónk Varga Barna a különös-, kiemelkedő-, sokoldalú, kiváló vezetői tulajdonságai mellett a környék, Cserehát, az ősei története iránti pozitív fogékonysága, tisztelete tette lehetővé számunkra a több mint három nap alatt - a két teljes éjszaka és egy fél éjszaka - a vadkárelhárítás során tapasztalt különös élmények mellett a környék nevezetességeivel a helyszínen megismerkedhessünk, a környék iránt további érdeklődést váltson ki. Varga Barna kedves felesége, Juliska jóvoltából ízelítőt kaphattunk a helyi ízekből. Az általunk ismert, megszokott, szeretett szabolcsi töltött káposztát felülmúlta, nemcsak nagyságával – szerintem a testvérhúgom Piroska által készített legjobb szabolcsi káposzta nagyságát többszörösen felülmúlta - , hanem az íze is különös, nagyon harmonikus, egyedi. Nem volt meglepő, hogy a töltött káposztát szeretők körében gyorsan elfogyott. A harmadik nap, június 18.-án, szombaton, a szálláshelyünkön, az üdülőben ebédre vártuk Barnáékat, az előzőnapi egyeztetés alapján 13 óra harminc perc környékén. A családunkban a feleségem, Erzsike gyakran főz halászlevet, az alapanyagot én szoktam beszerezni. Június 15.-én az unokánk, Réka általános iskolai ballagása volt és ekkor is volt halászlé. Úgy készült, hogy a vendéglátóim is megkóstolhassák. Először a törésmentesség érdekében fazékban fagyasztottuk le, majd hűtőtáskában szállítottuk. Az alapanyag 2,8 kg szeletelt ponty, 1,3 kg magyar harcsa, két-két ponty fej és farok, 35 dkg haltej volt. A halászlé felmelegítése a Barna megérkezése előtt párperccel fejeződött be. A kaput kinyitva, Barnát fogadva meglepett, hogy edényekben kaját hozott, mondván a halászlé után elfogyasztjuk. A halászlé valamennyinknek ízlett, a második fogást másnapra hagytuk. Ekkor tudtuk meg, hogy Juliska vaddisznópörköltje milyen. Már korábban is fogyasztottam az általa készített pörköltből, most is megfelelő nagyságú darabok, harmonikusan ízesített, nem túlfűszerezett, kiváló minőségű volt, az evést alig tudtam abbahagyni. Barna felesége, Juliska nemcsak kiváló édesanya, nagymama, háziasszony, de számomra példaértékű a természet, a vad megfigyelése iránti érdeklődése, a férjével a magaslesen tapasztaltakról lelkesedve, szívesen beszélt. Kívánom, hogy a közös sikerélmények tartósak legyenek.

Demeter Lajosnak – sajnos 2006 évben meghalt – Jóska bátyám tanítványának köszönhetjük, hogy évente vadkárelhárításon kívül egyre mélyebb emberi, baráti kapcsolat alakulhatott ki, a helyi, az országos, a nemzetközi helyzetről őszinte véleményt cserélhettünk, a környéket egyre jobban megismerhettük. A mostani találkozásunk alkalmával a Lajos tiszteletén kívül a család alakulásával, terveivel is foglalkoztunk.

Pénzes József, Edit, Demeter Lajos

A vaddisznóvadászat mindig nagy esemény számunkra, a sikerélmény különös hatással van ránk. A vaddisznó elejtésének elmaradása esetén is maradandó élményekben van részünk. A magas lesen eltöltött egész éjszakán tapasztaltak; a hely, a környezet, a naplemente, a hold feljövetele, a madarak éneklése, mozgása, elcsendesedése, a vadak különböző zöreje, megjelenése, mozgásának figyelemmel kísérése, a kisebb bakik megélése, a sikertelenség alapvető okai, egy-egy lövés becsapódásának latolgatása, a reggeli találkozások alkalmával tartott élménybeszámoló a vadászat szerves része, a vadászélmény teljességéhez tartozik.

A vendéglátónk Varga Barna jóvoltából a legutóbbi találkozásunk alkalmával is ismerkedtünk a települések, a környezet változásának történetével. Napközben Barna elvitt a Szalonna-hegység legmagasabb pontjára az 520 méteres Szár-hegyre a Csengő tetőre, ahol a 110 méteres magas TV-URH gerincadó állomás van, valamin az állomáshoz közel lévő Hármas-határnál lévő Pálos Templom- és Kolostorromhoz. A Rakacai-tóval ismerkedve több magaslatról gyönyörködtünk benne és fényképeket is készítettem. Szalonna történetével, jelenével, nevezetességeivel többször visszatérően foglalkoztunk.

CSEREHÁT BEMUTATÁSA.

Rudabányai-, és a Szalonnai-hegység a Bódva folyó melletti magaslesről

A Cserehát az Északi-középhegység részben erdőkkel borított dombvidéke, amely a szlovák-magyar határvonaltól délre, a Bódva és a Hernád között a Sajóig húzódó területen fekszik, hagyományosan aprófalvas térségek közé tartozik. Átlagos magassága 250-300 méter. A legmagasabb csúcsa a Szalonnai-hegység Szár-hegye 520 m magas. A dombvidék a csere-tölgyes erdőkről kapta a nevét, amelyek egykor a tájat borították és sok helyütt ma is megtalálhatók. A tájat a homokkal fedett dombhátak és a széles völgyek változása jellemzi. A Szalonnai-hegységet az Aggteleki-karszthoz tartozó Rudabányai-hegységtől a Bódva folyó és a 27 számú főközlekedési út választja el. A Szár-hegy Csengő-tetőn helyezték el a 110 méter magas TV-URH gerincadó állomást, amelynek üzemeltetője Antenna Hungária Zrt. A sugárzott rádióprogramok adatai: Frekvencia 94,6 MHz, ERP 5 KW, program MR-1-Kossuth Rádió, pol. H, Kant 50 m. A sugárzott televízió programok adatai: csatorna 28, ERP 229 KW, program m1, pol. H, Kant 105.

A Gerincadó az erdei útról-, és a bejárattól nézve.

A Cserehát nyugati része a földtörténeti szempontból fiatalabb Szendrő-Rakaca-rögvidéktől. A vidék turisztikai vonzereje az érintetlen természeti környezet és a falvak kulturális öröksége. A Csereháthoz tartozó települések: Abaújdevecser, Abaújlak, Abaújszolnok, Baktakék, Bódvarákó, Bódvaszilas, Becskeháza, Büttös, Csenyéte, Debréte, Edelény, Encs, Fáj, Fancsal, Felsőgagy, Felsővadász, Gibárt, Irota, Kány, Keresztéte, Kupa, Lak, Martonyi, Nyésta, Perecse, Rakaca, Rakacaszend, Szalonna, Szandicska, Szemere, Szendrőlád, Tomor, Tornabarakony, Tornaszentandrás.

A Cserehát falvainak legtöbb részébe az 1979-1980-as években a Szikszói Állami Gazdaság termelési igazgatóhelyetteseként, a nyári vadkár elhárítási vadászatok alkalmával volt szerencsém járni.A Magyar Állami Földtani Intézet 2005 évi jelentése szerint a Rudabányai-hegység DK-i és ÉNy-i és a Szalonnai-hegység DK-i oldalán és a Teresztnyei-fensik Ny-i peremén a Bódva völgyétől mért 140-150 m-en tavi kifejlődésű, kora-pannóniai édesvízi mészkő található. Kora-pannóniai előfordulások: Szalonna és Martonyi környezetében, a Szalonnai-hegység déli sarkánál a Borzlyuk-tető térségben található. A Szalonnai-bérctől Martonyi Ny-i részéig húzódó előfordulás DK-i része legalább 300 m vastag pannóniai üledéken nyugszik. Az 1986-ban 284,91 m tstf. magasságról indult fúrás szerint az édesvízi mészkő 1,7 m talaj és 3,8 m vastag agyag alatt 5,5-től 9,7 m-ig mészhomokos, mészmárgás mészkőrétegek váltakozva fekszik.

SZALONNA KÖZSÉG TÖRTÉNETE.

Szalonna község Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Edelényi Kistérségben, Miskolctól 50 kilométerre, Szendrőtől 7 km-re, Edelénytől 21 km-re északra a Rakaca-patak széles völgyébe, a Szalonnai-hegység déli széle alatt, a Rakaca-víztározó közelében, a Bódva folyó mentén terül el.

Bódva folyó

A Bódva folyó Szlovákiában, a Gömör-Szepesi-érchegység déli lejtőjén ered, Hidvégardónál lépi át a magyar határt, Komjáti, Perkupa, Szalonna, Szendrő, Szendrőlád, Edelény érintésével Boldva község után ömlik a Sajóba. Hossza 110 km, melyből a magyar szakasz 56,1 km, a meder átlagos esése 83,8 cm/km, a legmeredekebb magyar folyó, szélessége 8-14 m, mélysége 0,5-1 méter, a víz átlagos sebessége 2-4 km/óra, árvízi vízhozama 80,0 m3/sec. Szalonna közúton a 27. számú főúton, vasúton a 94. számú Miskolc-Tornanádaska vonalon közelíthető meg.

Szalonna település területe 2008 hektár, lakosok száma 1023 fő, 82 %-a magyar, 18 %-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. A településen 359 lakás 60 %-a vezetékes ivóvízzel ellátott, 46 %-a vezetékes gázzal rendelkezik. 1958-tól a községben élt és tanított Kalász László költő. A településen hunyt el 1999-ben, hamvait szülőfalujába vitték, a perkupai temetőben nyugszik. Ő írta az itt élő emberekről:

                                   „ E táj csak arra jó, hogy erejét belevesse

                                   földjeibe, ki itt él s várja lesz-e szerencse.

                                   Gyomláljon, boronáljon, hegy gyomrába vesszen,

                                   szépségét is csodálni nem ér rá soha egy sem.”

Szalonna települést 1249-ben említik először Zolouna néven. A falu neve szláv eredetű, a „sós víz” jelentésű slano szóból eredeztethető, mely a falu északi határában fakadó meleg vízforrásra utal. A település a honfoglaló Örsúr nemzetség egyik ágának szálláshelye volt egykoron. A nemzetség egyik ága eladta Tekus ispánnak. A Tekus család leszármazottai, ágai a környék lakta települések birtokosai voltak. Tekus fia István - aki nádor is volt – Szalonnán maradt, Szalonnai István néven, tizennyolc falura kiterjedő birtokai között találjuk Martonyit, Meszest. A Tekus család Szalonnai ága szalonnai udvarházat építette ki pompás kastéllyá. Szalonnai Lóránd fia István az itáliai Padovában végzi egyetemi tanulmányait. Ugyanez a Szalonnai István alapítja meg 1383-ban a Martonyi fölött emelkedő Hármas-hegyen – itt található a hármas határ a régi megyék találkozása Borsod- Torna- Abaúj - a pálos monostort, és építteti fel annak gótikus templomát. Az 1600 években Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna házasságával egyesült birtokok között szerepel többek között Szend, Martonyi, Szalonna, Meszes, Perkupa, Szín, Jósvafő stb. Lorántffy Zsuzsannát nemcsak a sárospataki református iskola megalapítójaként tiszteljük, hanem nemzetünk történelmének legszebb emlékű honleányai között, mint női erények legmagasztosabb példájaként tartjuk számon. Az 1711 évi Szatmári béke után a kamara lefoglalja a Rákóczi család javait, ezek után a környék birtokosai Csáky, Losonczy, Zsarnay, Hodossy, Gombos, Vattay családok lettek.

A település legfontosabb műemléke a XI. századi Árpád-kori - torony nélküli – körtemplom. A román kori templom a XI. században épült, melyet többször is bővítettek a XIII. és a X. század folyamán. A török időszakban felgyújtott templomot később helyreállítják. A templom északi felén egy 15 méter magas, barokk stílusú galériás tornyú fa harangláb épült 1765-ben. Az egyhajós, keleti fekvésű középkori templom átalakított állapotban maradt ránk. A jelenlegi formája köríves szentéllyel épült körtemplom (rotunda*) bővítéséből származik. A templom megmaradt emlékei közül külön figyelmet érdemel a belső falfelületen feltárt és bemutatott gazdag falfestménysorozat. A XIII. században készült a szentély belső falán látható, Antiochiai Szent Margit vértanúságát megörökítő falikép.

A XV. század elejéről származik a szepességi származású András mester falfestménye, mely a diadalívben - kör alakú mezőkben - a próféták mellképeit ábrázolja, az ívzáradékban Isten báránya látható. A templomot 1562-ben a törökök feldúlták, felújítása során új zsindelytetőt kapott. 1589 körül már a reformátusok kezén volt, ekkor a freskókat lemeszelték, csak az 1970-es években végzett rekonstrukció során váltak újra láthatóvá a falfestmények.

Románkori körtemplom a fa haranglábbal                        

Katolikus templom

XIII. századi falikép                                                  XV. századi falfestmény

Antiochiai Szent Margit vértanúság                          Próféták mellképei

A szalonnai templom szépségét fokozzák a későbbi korok művészi igényű munkái: az 1777-ben készült festett, barokk stílusú berendezés, a gazdagon díszített, 1801-ből származó szószék és korona, melyek az észak-magyarországi festőasztalosság legszebb remekei közé tartoznak.

A XV. Század második felében a Bebek család Csetneki ága anyai örökség címén megszerezte falu egy részét, majd 1474-ben ércbányászati jogot nyertek Mátyás királytól Szalonna környékére.

*Rotunda definíciója: A körtemplomok vagy kerektemplomok a centrális alaprajzú templomépületek hagyományos típusa, amelyek alaprajza többé-kevésbé kör alakú. Az épület gyakran rendelkezik kupolával.

Bónis-Gedeon Kastély, majd Általános Iskola                

 Varga Barna Család háza

A második világháborút követően Szalonna és a környék települései újabb változáson mentek keresztül. Először a földosztás révén az egyéni gazdálkodás nehézségei jelentkeztek, majd a falunként létrehozott termelőszövetkezetek göröngyös fejlődését lehetett megtapasztalni. 1961. január 1.-vel Szalonna központtal létrejött Tókörnyéki Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben boldogulhattak a három község Szalonna, Meszes, Martonyi lakosai. Az 1989 évi rendszerváltás után az itt élők helyzete alapvetően megváltozott.

Varga Barna felesége, Juliska Szalonnán született, szülei, rokonsága a szülőfalujához kötődnek. A család története része Szalonna történetének, Juliska a különböző beosztásokon keresztül hozzájárult a község működéséhez, fejlődéséhez. Varga Barna Martonyiban öt gyermekes családban született. A családalapításon keresztül Szalonnai lett. Az eddigi munkájával jelentősen hozzájárult Szalonna és a környék falvainak fejlődéséhez. A jelenlegi munkájával segíti a vállalkozók működését, fejlődését. A Négy Évszak Vadásztársaság, és a Perkupai Vadásztársaság elnöki teendőinek ellátásával a környék vadgazdálkodását, környezetvédelmét kiemelkedően szolgálja, a vadásztársaságok eredményes működésével a munkalehetőségek biztosítása mellett, a belföldi és külföldi vadászokon keresztül a környék jó hírnevét gyarapítja.

Meszes község korábbi polgármestere, Rákiné Czidor Katalin volt polgármester a Hornyák Gyula által írt „A királyné faluja, Meszes” című kiadvány ajánlásában írta: „A történelem nem az enyészet őre, ami elmúlt, nem hull a semmibe, hanem sorsa és alakítója jövendő életünknek.”

RAKACAI-VÍZTÁROZÓ.

Részlet a Rakacai víztározóról

A Rakacai-tó megépítését részletes geológiai és szerkezettani vizsgálatok alapján, 1957 őszén a Rakaca patak völgyének Meszes és Szalonna közötti teknő alakú szakaszára tűzték ki. A Rakaca-tározó építését az Országos Vízügyi Igazgatóság kezdeményezte. A kivitelezést 1958-ban kezdték meg, 1962 júliusa előtt elkészült. A legnagyobb munkálatot a 850 méter hosszú és 8 méter magas zárógát megépítése jelentette. A Borzlyuk tető és a Nagy Somos hegy között húzódó gát építőanyagát a Borzlyuk tető agyagdombja a Dunnatető szolgáltatta. A beépített 135 ezer anyag tömörítését az e célra szerkesztett 12 tonnás, juhláb hengerekkel végezték. A gátkorona szélessége 4,3 méter, rajta makadámút vezet. A gátkorona magassága a tengerszint felett 156 méter, a megengedett árvízszint 154,60 méter. A víztározó célja a tó vízével, hogy a Boldva vízmennyiségét 1,9 liter/sec állandó vízmennyiségen tartsák aszályos időszakban is és ipari célokat is szolgált. A zsiliprendszer 16 méter hosszú csőalagútja másodpercenként 50 köbméter vizet-, a beépített surranó 30 köbméter vizet tud elbocsátani. A tó vízgyűjtő területe 250 négyzetkilométer, a Rakaca patak táplálja. A kispatak a Lyuba-tanya fölött ered, Büttösön, Krasznokvajdán, Szászfán, Rakacán, Rakacaszenden és Meszesen keresztülfolyva Szalonnánál ömlik a Bódvába. A vízfelülete közel 2 millió négyzetméter, a völgy 3 kilométer hosszú, területe közel 200 hektár, vízmélysége 4 métertől 13 méterig terjed, 5-5,5 millió köbméter vizet tud befogadni. A Rakacai-tó megépítése után különböző hasznosításra került sor. A Szendrői Állami Gazdaság részéről 10-15 ezer pecsenye kacsa nevelését kezdték meg. A halak telepítése után horgász paradicsomként kezdték emlegetni. A

Az üdülő terasza /Demeter Lajos, Juliska, Varga Barna, Pénzes József/

víztározót övező partoldalakon az üdülők sorát építették fel. A vadkárelhárító vadászatok alkalmával Varga Barna által épített üdülőben rendszeres vendégek vagyunk. Az 1970-es években a Rakacai-tó virágkorát élte. Az üdülőtelep, a vendéglátók környékbeli-, távolabbi embereknek tette lehetővé az üdülést, természetjárást, vízi sportot, horgászatot, a környék nevezetességeinek a megismerését.

MARTONYI HÁRMAS-HATÁR HEGYI PÁLOS TEMPLOM ÉS KOLOSTORROM

Pénzes József, Varga Barna a tájékoztató táblánál

A Pálos Rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remete rend. Hivatalos neve Szent Pál Első Remete Szerzeteseinek Rendje. Özséb 1246-ban esztergomi kanonokként úgy döntött, hogy remeteségbe vonul a Pilis hegyeibe. A Pilis-hegység remetéinek 1250 körül Boldog Özséb esztergomi kanonok lett a vezetője. Hat remetével együtt a Pilis nyugati lábánál, a mai Pilisszántó és Kesztölc között fekvő Klastrompuszta helyén fölépítette a Szent Kereszt nevű kolostort. Gentilis bíboros közbejárására a Szentszék 1308-ban engedélyezte számukra az ágostonos regulát és pápai jogú renddé nyilvánította a Pálosokat.

Varga Barna a 150 éves bükkfa törzsén                  

Kolostorrom

A török megszállásáig a Pálosok Rendje töretlenül fejlődött, a XV. században 900 pálos élt az országban. A Pálos Rend Európában is sok helyen elterjedt. A Pálosok Rend életében központi helyen áll a Mária tisztelet. E tisztelet kifejezéseképpen fehér ruhát hordanak, a rózsafűzért imádkozzák, kiemelt buzgósággal ülik meg a Mária ünnepeket és tartják meg a szombati böjtöt. A Pálosok Rendjére a magyarságtudat mindig jellemző volt, elsősorban a nemzetéért, hazájáért imádkozik és vezekel. „ Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.”

A Kolostorrom jelenlegi állapota a csalánosból és a belső udvarról látva

A Szalonna, Martonyi települések mellett a környék tizennyolc falura kiterjedő birtokos Szalonnai István – aki itáliai Padovában végezte egyetemi tanulmányait – a Martonyi község területéhez tartozó, a Szalonnai-hegységben lévő Hármas-határnál – Borsod- Torna- Abaúj régi megyék találkozása - 1341-ben megalapítja a Pálos Kolostort, és annak egyhajós, 26,5 méter hosszú, 12,5 méter széles gótikus templomát 1347-ben építteti fel. A Boldogságos Szűz tiszteletére emelt templom szentélyének három oltárát 1411-ben János egri segédpüspök szentelte fel. A templom az 1550 körül vált lakhatatlanná, minden jel arra utal, hogy felgyújtották. Az 1997 év végén a Magyar Állam tulajdonába, valamint az Aggtelek Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésébe került. 2001-ben megkezdődött az építészeti állagmegóvása, a tetőszerkezet helyreállításával, zsindelyes fedésével, az oromfalak stabilizálásával, a támpillérek felépítésével, a faragott kőelemek pótlásával. A templom belsejében álló 140-150 éves két hatalmas bükkfát kivágták, mivel veszélyezték a 18-20 méter magasan álló oromfalakat. A következő rekonstrukciós szakasz a szentély és a templombelső kivitelezését tartalmazza.

A rendszerváltozás után négy kolostorban indult meg a pálos élet; Budapesten a Szent Gellért Sziklatemplomban, Pécsett, Márianosztrán, Petőfiszálláson. A rend központja jelenleg a lengyelországi Czestochowában, a Jasna-i kolostorban van, a magyar tartomány székhelye pedig Pécsett.

A 2011. JÚNIUSI VADKÁR ELHÁRÍTÁSI VADÁSZAT ELŐZMÉNYEI.

Mindig jó eső érzés, ha Varga Barnával telefonon beszélek, nagyon sok közös élménynek voltam a részese. Az év február utolsó hetében Jóska Bátyámmal az általam Pócspetri határában a Nagylaposi táblán az ősszel lábon maradt kb. 3000 m2 kukoricámat szemléltük,

Pócspetri, Nagylaposi tábla, Pénzes József

amikor 14 óra tájékán megszólal a telefon, meglepetésemre Barna szólalt meg. A rövid eszmecsere most is kedvező hatással volt. Jóska bátyámmal a Baktalórántházai vadászterületre mentünk esti egyéni vaddisznó vadászatra, a lábon álló kukoricákhoz. A magaslesen Jóska látott vaddisznót, rá is lőtt, de nem talált.

Az év június második hetében Barna telefonon jelentkezett és az éves vadkár elhárítási vadászatra hívott meg, kérte az időpont meghatározását. Kellő szerénységgel, örömmel tettem a kérésnek eleget. A megállapodott időponttól el kellett térni az unokám nyolcadikos ballagása miatt. A nyári vadkár elhárítási vadászatokra első időszakban Demeter Lajos és Varga Barna, 2006 évtől Varga Barna jóvoltából kerül sor, sajnos Lajost csak a temetőben tudjuk köszönteni. A találkozásaink alkalmával Szalonnán és környékén különös, felejthetetlen időtöltésben volt részünk, nagy megtiszteltetés számunkra, hogy napjainkra hagyomány lett belőle, lassan-lassan számunkra történelem.

Jóska Bátyám a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikumban kezdte a testnevelés oktatását, a Felsőfokú Technikumban folytatta, végül a Mezőgazdasági Főiskolán fejezte be. Az oktató-nevelő munkában a hallgatókkal sok-sok sikert ért el. A munkája, lelkesedése, hozzáállása következtében sokan megszerették a sport különböző területeit; labdarúgást, kosárlabdázást, kézilabdázást, röplabdázást, vízi sportot, téli sportot. A tanulók, hallgatók jelentős részével jó kapcsolata alakult ki. Egy részével a kapcsolata sokáig megmaradt, napjainkban is ápolt kapcsolatai vannak. A tanítványai közül sokan a munkában is jelentős eredményeket értek el, közéjük tartozik Demeter Lajos, felesége Editke, lányuk Zsuzsika, Varga Barna két lánya, az idősebb lányuk férje.

Ez év vadkárelhárító vadászata közös megegyezéssel június 16,17,18,19-én került sor. Az időpont egyeztetését követően a felkészülésre egy hét állt rendelkezésre. Jóska bátyámmal egyeztetve a felkészülésről többször váltottunk szót. A Leányfalui cseresznye, megy szedése közben is felszínen volt. Nem gyakori a vadászati lehetőségünk, ezért a felkészülés, a felszerelések meglétének, működőképességének, számbavételének ellenőrzésére is sort kerítünk. Az akkumulátort feltöltöttem, a vadászruhát előkészítettem, a vadászkés élezését elvégeztettem, stb. Jóska bátyámmal megállapodtunk, hogy Nyíregyházát is érinteni kell, mert a vadászfelszerelése ott van, Julika, a felesége Nyíregyházán fog tartózkodni. Az indulás előtt pár nappal Piroska húgom Máriapócsról telefonon hívott, hogy Nyíregyháza előtt menjünk le Máriapócsra, ahol ebéddel vár, a cseresznye megérett, egyéb témában is szívesen szót váltana. Rövid egyeztetés után igent mondtam, a Szendrői 13 órás érkezést 15 órára kellett áttenni. Jóska Bátyám Editkével, én Barnával egyeztettem a módosított időpontot.

Leányfalui nyaraló, Pénzes József, felesége Julika

2011. június 16.-án a lakásomról, Budapestről 6 óra 30 perckor indultam Leányfaluba, közben a Békási piacra bementem a megrendelt virágokért és egy kiló friss kenyeret vettem. Jóska lakására 7 óra 20 perckor érkeztem, a bepakolás után 7 óra 45 perckor indultunk. Az M3 autópályáról Gyöngyösön letértünk a Gyöngyössolymosi SOLYBOR Kft-hez, ahol találkoztunk Julika, Zsuzsa és János, régi ismerőseinkkel. A szállítandó borok elkészítése közben Julika és Jóska a muskotályos, a félédes kékfrankos bort megkóstolták, természetesen ízlett. A jól bevált Cabernet Sauvinon 2007-es évjáratból a legtöbbet, a muskotályosból szinte kóstolót vittünk. A kitérő után 9 óra 30 perckor Máriapócsra indultunk, Piroska húgomékhoz, 11 óra után párperccel érkeztünk meg. Elsőként a kertet néztem meg; a cseresznye érett, egészséges, jól esett egy párszem belőle. Az őszibarack, szilva, meggy növény egészségügyi állapota elfogadható. A növényvédelemhez korábban öt permetezéshez a vegyszert én vásároltam meg. Az őszibarack kénérzékenységét, valamint az egyszerre történő permetezhetőséget figyelembe vettem. Megállapodtunk, hogy a cseresznye leszedése után a fákat célszerű megpermetezni. Az általam is ültetett paprika, paradicsom, uborka, zeller a kevés eső ellenére is biztató. A kertben lévő kukorica a mély fekvés kivételével szép, egyöntetű. A Húgom Piroska a fiával, Gyurikával június 10.-én disznót vágtak. Gyurika többek között a disznóvágáshoz, annak feldolgozáshoz kiválóan ért. Az ebéd a szokásos, finom friss húslevessel kezdődött, majd a főtt hús követte és végül a kolbászt, hurkát is megkóstoltuk. A terveknek megfelelően 13 óra után párperccel indultunk Nyíregyházára, a Jóska vadász cuccát bepakoltuk, a bor egy része a garázsba került és Julika nélkül az autópályán indultunk Miskolcon keresztül Szendrőre. 15 óra 30 perckor érkeztünk meg, először tiszteletadás céljából a temetőbe Demeter Lajos sírjához mentünk. Újabban a vaddisznóvadászat minden esetben a temetőben, Lajos megemlékezésével kezdődik. Nagy tisztelettel emlékszünk a közösen eltöltött időkre. Egy csokor fehér rózsát a szépen gondozott sírra, előre elkészített friss vizet tartalmazó virágtartóba helyeztünk, „Nyugodj békében Lajos.” mondattal Bucsuztunk. A családi házukban Lajos felesége Edit, lányuk Zsuzsika és férje Pista, valamint az első gyerekük Lajos fiuk 7 éves unokájuk fogadott. A család a legutóbbi találkozásunk óta, számunkra is szimpatikus Zsuzsika férjével, Pistával egészült ki. A köszöntés után Edit mindjárt az asztalhoz invitált. Az étkezés közben a beszélgetést is folytattuk. Pistával két éve Rozgonyi Tibor fővadász jelenlétében a Négy Évszak Vadásztársaság területén találkoztunk. Pista ültetett fel a magaslesre. Jóska Bátyámnak sikerélménye volt, több vaddisznóból választhatott és el is ejtett egyet. Pista az eltelt időben a Négy Évszak Vadásztársaság hivatásos vadásza lett, közben Debrecenben vadgazdálkodási szakra jár.

Pista trófea gyűjteménye                                   

Zsuzsika, férje Pista

Edit kezdeményezésére Pista megmutatta az emeleten nem rég kialakított vadász szobát. Közben Zsuzsa és az Unoka is feljött. A legnagyobb egybefüggő falon elhelyezett trófeák rögtön lenyűgöztek bennünket, a kocsiból a fényképezőgépet fel is hoztam. Sajnos idő nem volt az élmények meghallgatására, vadászként csak elismeréssel szóltunk a látottakról. Engedélyt kértem a fényképezésre, remélem valamennyink részére szép emlék lesz. A folyamatban lévő visszaemlékezésemről tájékoztattam a jelenlévőket és közöltem, hogy megtiszteltetés lenne számomra, ha a kapcsolatunkról egy részt összeállíthatnék, Lajost és a családot szeretném bemutatni. A család egyet értett a tervemmel. Zsuzsikával megállapodtunk, hogy Lajosról, Édesapáról összeállítja az anyagot és mail-en eljutatja hozzám.

MAGASLESEN A HOLT BÓDVA FOLYÓ MENTÉN.

Szalonnára 2011. június 16.-án az esti órákban érkeztünk, Varga Barna és felesége fogadott bennünket. Az üdvözlések után megállapodtunk, hogy kimegyünk a Rakacai-tó partján lévő üdülőjükbe, átöltözünk és Barna 19 órakor jön értünk. A tervek szerint Szalonna alatt lévő búzatáblához megyünk. A NISSAN terepjáróval megérkeztünk, közben telefonon még egy utolsó egyeztetés megtörtént.

Juliska mutatta a nagyon ideges, ötperces disznó helyét

Közben Barna kedves felesége Juliska egy másik gépkocsival a helyszínre jött, hogy a férjét az elhelyezkedés után hazavigye. Korábban együtt többször ültek a búzatábla szélén, be is számoltak a látottakról. Juliska beszélt az ötperces nagy disznóról, a leendő magaslesemmel szemben 20 óra környékén megjelent, nagyon idegesnek tűnt, öt perc után elment. Jóska a búzatábla déli részén lévő új magaslesre ült fel, a terepjáró ottmaradt, hogy reggel haza tudjunk menni. A magaslesen elhelyezkedtem, a felhordott felszereléseket, plédet, kabátot, fényképezőgépet, vadász hátizsákot elhelyeztem. A puskát kivettem a tokjából, betöltöttem, megvizsgáltam a lövési lehetőségeket, ülve lehetett lőni. Az esőköpenyt a párkányra helyeztem, az akkumulátort felkötöttem, a szúnyogirtót, az innivalót elérhető helyre tettem, a kereső távcsövet beállítottam. Mindig törekszem arra, hogy a különböző eszközök alá puha anyagot tegyek a koppanás elkerülése céljából. A puskalámpát később, sötétedéskor tettem fel, sajnos nem próbáltam ki. Az elhelyezkedést követően készítettem egy pár fényképfelvételt. A magasles a búzatáblába bekanyarodó fasor előtt volt, jobboldalt és baloldalt is a magasles mögé nyúlt be a búzatábla. Mögöttem a Bódva folyó több tíz méterre folyt, közvetlen mögöttem a holt Bódva volt. A búzatábla mögött előttem fás, bokros rész helyezkedett el. Pár száz méterre odább a 94. számú Miskolc –Tornanádaska vasútvonal halad, az éjszaka folyamán a vonatok zakatolását többször lehetett hallani. A mészkőfeldolgozó üzem hangját, a korábbi évektől eltérően sokkal ritkában hallottam. A Rudabányai-, a Szalonnai-hegység, a Csengő-tetőn lévő TV-URH gerincadó állomás is jól látható.

Barna és Juliska korábbi tapasztalataiktól eltérően 20 óra környékén a vaddisznók nem jelentkeztek. A Barna által közölt nagyobb fa környékén 21 óra 30 perckor láttam meg két süldőt. A kereső távcsővel jól láttam a mozgásukat, a fairányába tartottak, később egyenesen a Bódvára merőlegesen mentek. A puskatávcsőben néztem, de tisztán a szálkeresztet nem láttam, ezt követően megpróbáltam a puskalámpával megvilágítani, de a szálkeresztet és a disznókat sem láttam úgy, hogy lőhettem volna. A lámpa használata nem zavarta meg a disznókat folytatták a csipegetést, az útirányuk sem változott. A többszöri próbálkozásom ellenére nem tudtam lőni. A helyzetet azzal indokoltam, hogy bizonyos mérvű pára befolyásolja a lövési lehetőségemet. Huszonhárom óra után a Bódva közelében, a búzatáblán több vaddisznót, volt időszak, amikor 6 darabot is láttam. A kereső távcsővel jól láttam, de a puskatávcsővel nem tudtam megbízhatóan célozni. Most a pára mellett a nagyobb távolságot is hibáztattam. Egy órakor a Bódvához közzel láttam négy vaddisznót, majd eltűntek. Rövid idő múlva közvetlen mögöttem a holt Bódvában több disznó ropogtatott és a fadörzsölődést is hallottam. Kisebb szunyókálás után két óra tájékán felálltam, kinyújtózkodtam, majd újra visszaültem. 2 óra 45 perckor előttem a búzatábla szélében két sötét szint látta, kereső távcsővel megnéztem, két vaddisznó volt, bal irányban mentek meg-megállva, kissé idegeseknek látszottak. A puskával céloztam, de a szálkeresztet nem láttam, így próbáltam célozni és lőni. A lövés után különös rövid és mély hangot hallottam. A reggeli órákban Jóskával megnéztük a rálövés helyén, de találati nyomokat nem láttunk. Biztosra vettük, hogy disznó alá lőttem, a golyó a földbe csapódott.

Az éjszaka során a disznó csámcsogását nem, viszont a disznók felől tépésszerű hangot rendszeresen hallottam. A hold 22 óra után erőteljesebben világított, ennek ellenére a disznókat nem tudtam lövésszerűen megcélozni. Hazafelé haladva az indokok között soroltam fel a távolságot, a pára jelenlétét. Hazamenetelünk után rögtön a puskával kezdtem, megnéztem a távcsövet, kiderült, hogy a szemnél lévő részével a szálkereszt élességét lehet állítani, viszont nem lehet rögzíteni. A pára miatt többször próbáltam törölni, ennek következtében elállítódott és a szálkereszt nem látszott normálisan, nem volt éles. Kicsi baki, komoly tanulság.

PÉNTEKI NAP ÉS AZ ÉJSZAKA SZALONNA KÖRNYÉKÉN.

Az egyeztetésnek megfelelően pénteken 13 órakor az üdülőben találkozunk. Barna Juliska féle töltött káposztát és vaddisznópörköltet hozott. A töltött káposzta nagyon ízlett, ezért a pörköltet másnapra halasztottuk. Az ebéd közbeni beszélgetéskor eldőlt az aznapi program. Kora délután Martonyi községen keresztül a Szalonna-hegység Szár-hegyén lévő TV-URH gerincadó állomáshoz mentünk, majd a hármas határnál, a hegyen lévő Pálos Templomot és Kolostorromot néztük meg, a beszélgetés közben több fényképet csináltam. Visszafelé jövet több helyen megálltunk, ahol szép kilátás volt Szalonnára, Martonyira és a Rakacai-tóra és a környékre.

Varga Barna a hivatásos vadásznak magyaráz

A Négy Évszak Vadásztársaság Rakacai-víztározó partján lévő vadászházához mentünk. Varga Barna, vadásztársasági elnök az ott lévő hivatásos vadászokkal beszélgetett, konkrét feladatokat határozott meg.

Kettős szarvasbika trófea

A vadászház belsejében is szétnéztünk. A kihelyezett vadásztrófeákat nézegetve a központba elhelyezett kettős-szarvasbika történetét ismerhettük meg. A Vadásztársaság 2009.-évben a Karolai területen, a Rakacai-tó felett, téli időszakban hajtóvadászatot szervezett. A hajtók vergődő szarvasokra lettek figyelmesek, az agancsuknál fogva összekapcsolódott két szarvasbikát láttak és így akartak tovább menni, az egyik már erősen lefogyott állapotban volt, nem tudták szétválasztani, ezért meg kellett lőni mind a kettőt. A trófeát együtt készítették ki, különös szarvas trófeáknak lehettünk a tanúi, több kiállításon is szerepelt.

Az éjszakai vadászattal kapcsolatban olyan döntés született, hogy Jóska bátyám, Szalonna felett, a Szár-hegy alatt a zabtáblára újonnan kihelyezett magaslesre ül fel, amit délután meg is néztünk. Az én helyem a tegnap éjszakai búzatábla lesz, egy új magaslesen, amelyet délután helyeznek ki, vélhetően a disznómozgáshoz közelebb, a Bódva mentén. A hajnalai órákban 2 óra 30 perc környékén átmegyünk a Rudabányai-hegység, erdőszéli részére a visszaváltó disznókra.

Barna az esti órákban kivitt bennünket a magaslesekhez. Jóskát letéve Szalonnán keresztül mentünk a búzatáblához. Az új magasles már ott volt. Úgy ítéltük meg, hogy a magaslest 100-150 m-el arrébb kell vinni és akkor lesz megfelelő távolságban a tegnapi éjszakai mozgáshoz. Barna megvizsgálta a lest, a gépkocsit és úgy döntött, el tudjuk vinni. Először ellenkeztem, nem szerettem volna, ha Barnával történik valami. Majd később vállalkoztam, nem akartam kerékkötő lenni. A kijelölt helyet meghatározva, simán arrébb vittük a magaslest, megfelelő irányba fordítottuk, Barna a kocsival hátratolatott, rádöntöttük, én gyalog kísértem és fogtam. A helyszínen felállítottuk, megfelelően elhelyeztük. Barna elköszönt, egy kalappal

Magasles a szállítás előtt, Varga Barna

kívánt, majd megállapodtunk, hogy hajnalban először Jóskáért megy, és azt követően jönnek értem. A magas lesen mire elhelyezkedtem a szokásoknak megfelelően, már nyolc óra volt. A kereső távcsövet beállítottam, a puska céltávcsövet leellenőriztem a szálkereszt megfelelően éles volt. Egy üveg sört elfogyasztottam.

Napnyugta a Rudabányai-hegység mögött

 Szép este volt, a madarak megjelentek, sajátos módon meg-megszólaltak, majd 21 óra 30 perc után egyre csendesebbek lettek. 22 óra környékén a lestől jobbra hangot hallottam, de vadállatot nem láttam. Balról egy kisebb őzbak jött ki és a búzában haladt tovább, középen egy másik őzzel találkozott, közösen mentek. Jobbra, beljebb újra hallottam mozgást, a kereső távcsővel kerestem, kettő fekete foltot észrevettem, mozgást is tapasztaltam, a búzatáblában egyre beljebb mentek majd balra tartottak, a másodiknak a kacskaringós farkát is láttam. A lövés szempontjából kedvező lett volna, ha az előző napi mozgás szerint jobban balra tartanak, de inkább távolabb mentek egyre gyorsabban. A célzáskor a szál keresztet már nem láttam, lámpát nem kapcsoltam be, eszembe jutott a tegnapi kedvezőtlen lámpa használata. Ezt követően, hajnalig több vadat nem láttam. 2 óra 30 perc környékén Barna megérkezett, felpakoltunk, majd elindultunk Jóskához, a csatlakozása után közösen mentünk a Rudabányai-hegység aljához a visszaváltó disznót várni. Erősen párás, ködös idő volt célzásra, lövésre nem volt alkalmas. A kocsiból kiszállva a beljebb lévő leshez mentem, egy kiugró bokros résznél előttem pár méterre ment be egy vaddisznó, bent jelzett egyet. A lesre felülve sajnos visszaváltó disznót nem észleltem. Hat óra előtt telefonon Barnával egyeztettük, hogy leszállunk a magaslesről. Jóskához menet a búza szélében friss disznó nyomokat láttunk. Jóska több szarvast látott, de disznóval nem találkozott.

MARTONYI KEREK-HEGYI MAGASLES.

Az utolsó nap, június 18.-án Szombaton a Négy Évszak Vadásztársaság területére mentünk. Pista az egyik hivatásos vadász, Zsuzsika férje 19 órakor vett fel bennünket a Varga Barna üdülőjénél. Martonyin keresztül mentünk, közben Pista még egyszer Varga Barnával, az elnökkel egyeztetett az esti programról. Először engem a Kerek hegyre vittek, ahol egy tábla csupasz, ritka, alacsony búza volt. A zavarás elkerülése céljából gyalog mentünk a magasleshez, közben az erdőszélén menve egy disznó hangját hallottuk.

A búzatábla a fővadászé, Rozgonyi Tiboré, egy évvel korábban a bokrokat, fákat kiirtották, művelhetővé tették, vadföldként kezelték a vadkár csökkentése céljából. A Pista elmondása szerint a vaddisznók, több koca, malacok, süldők lő világon bejönnek, egy jobb kan külön szokott bejönni, a szarvasok is gyakran megjelennek, az utóbbi időben a terület nem volt zavarva. A tiltakozásom ellenére a hátizsákot, és egy szatyrot Pista hozta, a magaslesre segített felpakolni, a szatyrot levitte és betakarta, hogy ne zörögjön. A magasles tetővel volt ellátva. Az elhelyezkedés kiegészült a fényképezőgép kivételével. A magaslesről jól látható volt a Szárhegyen lévő kivilágított TV-URH gerincadó. A magasles háta mögött ritkás fenyves erdő helyezkedik el, előttem a tábla túlsó oldalán, nyugatra egy fasor húzódik, a tábla északi részén, jobbra fenyves erdő van. 20 óra 20 perckora a légmozgás minimális volt, előttem nyugatra az égbolton bárányfelhők lassan nyugatra mozogtak. A magaslesen történt elhelyezkedés után balra a völgybe két őzet vettem észre, legelésztek, tartósan ott voltak. 20 óra 40 perckor jobbról a fenyves erdőből folyamatosan hét nagyobb vaddisznó, hat csíkos malaccal jött ki. Három nagyobb koca egyértelműen megállapítható volt, a kisebbek között kan disznót nem tudtam megállapítani, ebből eredően lövésre nem gondoltam, a csodálatos látványt fényképezni próbáltam. Később két nagyobb koca 5 darab csíkos malaccal jött ki és csatlakoztak a kondához, békességben csipegették a kalászokat.

A Kerek-hegyi magasles melletti vadföld a fenyves erdővel

21 óra55 perckor szemben, a búzatábla szélén lévő fasorból egy vaddisznó jött ki, a konda lejjebb, visszafelé haladva folytatta az evést. Az utólag bejött disznó nem csatlakozott a kondához, feltételeztem ez az egyedül járó kan disznó. Megpróbáltam lámpa nélkül célozni, de a szálkeresztet nem láttam megfelelően, lámpát nem akartam használni, a többszöri próbálkozás után az eleresztett golyó nem talált, becsapódás nem volt. A vaddisznók bementek a fenyvesbe. 23 óra 50 perckor a hátam mögött fareccsenést hallottam, majd közvetlen közelben röfögést is. Jóska telefonált, de nem vettem fel, közben a fenyvesből a konda folyamatosan még egyszer kijött a csupasz búzára, ekkor már a hold világított, rövidesen megállapítottam, hogy a korábbi disznókról van szó, lövésre nem gondoltam. A hátam mögött jelzett disznót vártam. Közben Jóskával beszéltem és vártam őket, véglegesen összepakoltam, leszálltam és ekkor megérkezett Pista és Jóska. Pista se hallott becsapódást, de azért megnéztük a rálövés helyét, nyomot nem találtunk. Hazafelé még egyszer megbeszéltük a kölcsönösen megélt élményeket. Számomra csodálatos, különleges este volt. Sajnos a képek nem jól sikerültek.

 A vasárnapi pihenés után a megmaradt vaddisznó pörköltet paradicsommal, paprikával ebédre elfogyasztottuk. Az összepakolás, a csomagok kocsiba történő elhelyezése után, a szokásos mosogatást, takarítást elvégeztük. Az elköszönéskor Szalonnán a Varga Barna bővített családjával is beszélgettünk. A legkisebbik unoka is nyugodt, kiegyensúlyozott, mintaszerű nevelésben részesül. Számunkra öröm volt a találkozás. A kávé elfogyasztása, a maradandó emlékek megköszönése, a Bucsúzás után indultunk vissza Nyíregyházára, majd Budapestre.

          Beszélgetés pillanata/2004.07.23./                            

Unoka a központban

VADKÁRELHÁRÍTÁSI VADÁSZAT HATÁSA.

A vadkárelhárítási vadászatot kísérő élmények, tanulságok, ismeret bővülése, az emberi kapcsolatok alakulása, fejlődése a 35 évi vadász múlttal még magasabb szinten jelentkeznek, kisebb dolgok is mélyebb érzéseket okoznak. A 2011. június 16,17,18,19.-i vadkárelhárítási vadászat alapján jelentkező benyomások:

1. Varga Barna meghívását követően a vadkárelhárítási vadászat Jóska bátyámmal és a családdal folyamatosan téma volt, az előkészületek újabb és újabb lelkesedést váltottak ki.
2. Az útvonal tervezése, megvalósulása, a Gyöngyösi kitérő, Piroska húgom meglátogatásának közbeiktatása, Nyíregyházai megálló újabb események megélését tették lehetővé.
3. Szendrő község temetőjében Demeter Lajos sírjánál a tiszteletünk, megemlékezésünk mellett a korai fájdalmas eltávozását érezve, köszönet a sorsnak, hogy Lajost ismerhettük, és hogy mély emberi, baráti kapcsolat alakulhatott ki közöttünk.
4. Lajos családjával, feleségével Editkével, leányával Zsuzsikával és férjével, Pistával, az egyik unokával találkozva a korábbi közös emlékeket felidézve, a biztató jövőről is beszélgettünk.
5. Szalonnai község a vadkárelhárítási vadászatok központjaként, Varga Barna családi házához történő megérkezésünk, a család köszöntése, a fogadásunk kiemelkedő ünnep számunkra. Megtiszteltetés számunkra, hogy az egyre bővülő Varga Családdal való találkozásunk évente megismétlődik, örömmel hallottuk a család gyarapodását, a sikerélményeket, a nagyszülői szerepkörrel együtt járó segítőkészséget, támogatást, az unokákkal megélt élményeket, az unoka és nagyapa egyedi különös kapcsolatát.
6. Varga Barna felesége Juliska vendégváró ételei felejthetetlenek. Az évenkénti találkozásaink során tapasztalhattuk, hogy Juliska vadászat, vadgazdálkodás, természet iránti érdeklődése hogyan fejlődött. A vadászatra történő előkészülések, a területen történő találkozások alkalmával egyre több mosolyt láttunk az arcán, a vadászattal kapcsolatos egyéni kifejezései gyarapodnak.
7. A vadkárelhárítási vadászat része a környék Cserehát, Szalonna, Rakacai-víztározó, Martonyi, Meszes, Szendrő, Aggtelek környékének jelenéről, múltjáról való beszélgetésünk, a napközbeni kirándulások. A környék kiemelkedő hatással van ránk, a látottakat, hallottakat szívesen egészítjük ki különböző irodalmak tanulmányozásával. Külön felkeltette az érdeklődésünket a megtekintett Martonyi Hármas- Határ hegyi Pálos Templom és Kolostorrom.
8. A Telihold előtti, utáni magaslesen eltöltött éjszakák látványai, napnyugta, napkelte, a hold megjelenése, egyre erőteljesebb világítása, a hold hatása a vadak mozgására, a vonatok zakatolása, az őrlőüzem zörgései, a bokrokkal, fasorokkal szegélyezett rét, legelő, pillangós-, búza-, zab-, kukorica-, napraforgó táblák, az erdők különböző formája és fajtái, a Rudabányai-, Szalonnai-hegység az erdővel, a különböző madarak jelenléte, jelzései, a vadakkal történő találkozások, a vadak viselkedésének megfigyelése, az esetenként elengedett golyó hatása, becsapódásának mérlegelése, az esetlegesen elejtett vad sikerélménye közös, maradandó, felejthetetlen emlék számunkra.
9. Csodálatos megélni, amikor vaddisznóval találkozunk. Az első éjszaka különböző helyzetekben és időben 10 disznót láttam, hajnalban 2 óra 45 perckor egyre rálőttem lámpa használata nélkül, de hibáztam. A második éjszaka 2 disznót láttam lövés nem volt. A harmadik éjszaka 10 nagyobb disznót, 11 csíkos malacot láttam, másodszor is kijöttek a vadföldre. A kondán kívül tartózkodó disznóra 21 óra 50 perckor egy lövést adtam le lámpa használata nélkül, találat nem volt.
10. A ködös, párás szituációt nem tudtam megfelelően kezelni. A puska távcsövét próbáltam törölgetni, ami nem járt sikerrel, a célkereszt nem lett éles. A Rakacai-tó melletti szálláshelyen az éjszakai problémát megfejtettem az új golyós vadászfegyverem szálkeresztjét, a korábbival ellentétben lehet állítani, de rögzíteni nem. A lámpa használata sem volt tökéletes. Már korábban is tudtam, hogy a vadászati felszerelések milyensége, ismerete, az üzemképességének rendszeres ellenőrzése a sikeres vadászat szerves része, sajnos ennek ellenére a bakik előfordulnak. Ez esetben is igaz a népi bölcsesség: „ A jó pap is holtig tanul „.

Hálás köszönet Varga Barna és Családjának a vadkárelhárítási vadászati lehetőségért, a szívélyes fogadásért, a felejthetetlen éjszakákért, nappalokért, az együtt töltött időért, a hasznos beszélgetésekért, a kirándulásokért. Az egész családnak a további tervek megvalósításához, a mindennapi munkához jó egészséget, még több sikerélményt kívánok.

IRODALOMJEGYZÉK:

• Cserehát, wikipedia.hu
• Szalonna, wikipedia.hu
• Martonyi, wikipedia.hu
• Meszes, wikipedia.hu
• Szalonnai református templom. Az Aggteleki karszt, a Szlovák karszt és a Cserehát című turistakalauz.
• Pálos Kolostor /Martonyi/, wikipedia.hu
• A Martonyi Három-hegyi Pálos templom- és kolostorrom. nemzetipark.gov.hu
• Szalonna története, biborvendeghaz.hu
• Bódva, wikipedia.hu
• A Magyar Pálos Rend Története. polgarinfo.hu
• Szendrő, wikipedia.hu
• Rakaca története. bibirvendeghaz.hu
• Meszes község hivatalos honlapja. meszes.hu
• Az Aggtelek, Rudabányai-hegység édesvízi mészkő előfordulásai. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése, 2005.
• Hornyák Gyula: A királyné faluja, Meszes. 2000.

A magyar vadászat története

A történetírások is utalnak rá, hogy a Kárpát-medence természeti viszonyai nagyon megnyerték az ide érkező magyarok tetszését. Az alföld nagy része buja növényzetű ligetes-erdős síkság volt, hatalmas kiterjedésű állóvizes mocsaras területekkel. Az északi és keleti részeken hatalmas erdőségek területek el. Mindez sejteti, hogy a terület rendkívül gazdag lehetett vadban. Ez az állapot jellemezte Magyarországot az egész középkorban.

A rendkívül gazdag állatvilágban olyan vadfajok is voltak, amelyek az óta teljesen kipusztultak. Az alföld erdeiben még őstulok csordák is legelésztek, különösen Erdélyben gyakori volt a bölény, az ország északkeleti részében jávorszarvas is élt. A hód vadászata az Árpád-kori királyok korában elterjed foglalkozás volt. A hódvadászok külön faluban laktak, saját ispánjuk vezetése alatt álltak. A nagyszabású udvari vadászatok legáltalánosabb módja a lovon való hajtóvadászat kutyával. A nagyvadakat, amikor a kutyák lefogták többnyire dárdával szúrták le. A középkori vadászatokban nagy szerep jutott a vadászkutyáknak. A solymászat első virágkorát a XIII. században élte. A legáltalánosabb vadászfegyver az íj és nyíl volt. Vadászati eszközök voltak: a hajító fegyverek, a szekerce, a kelevéz, fontos szerepe volt a dárdának, vadászkésnek, hálónak. A napi vadfogó eszközök, akkor még nem voltak az orvvadászat jellegzetes eszközei: hurkok, kaptányok, hálók, tőrök, csövek, kaszák, ötvasak.

A vadászatnak Magyarországon a középkorban nagyon kevés korlátja volt. Ezt talán a sokszor emlegetett vadbőség is magyarázta. A vadászati jog minden szabad magyart megillette. Az időbeli korlátozások e korban még ugyancsak ismeretlenek voltak. Az első vadászati törvény 1092-ben jelent meg, amely az ünnepnapokon tiltotta meg a vadászatot, különbüntetést állapítva meg a tilalom ellen vétő papok számára. A II. Ulászló-féle vadászati törvény 1504-ben a jobbágyoknak tiltotta meg a vadászatot a szarvasra, őzre, nyúlra, vaddisznóra, fácánra és császármadárra. Ez volt az első lépés ahhoz, hogy a vadászat nemesi előjoggá váljék, amit azután a későbbi vadászati törvények még jobban kiegészítettek.

A XVI. században bekövetkezett török hódítás a vadászatban is nagy változásokat hozott, megritkult a hasznos vadállomány, elszaporodtak a ragadozók, kialakult a nagybirtokosok vadászata. A XVI. századtól kezdve sokszor nehézségekben ütközött a vadászat és a vadgazdálkodás. A XVI-XVII. században nagy jelentőségük volt a vadaskerteknek. A vadászat ebben a korban nagyrészt a vad megfogását jelentette, éppen a lőfegyverek tökéletlen volta miatt. a török időkben a vadászati jog terén csak a helyhatósági jogalkotásban mutatkozik fejlődés, egyébként 1729-ig újabb törvény nem szabályozza a vadászatot. Az 1729. évi XXII. tc. törvény még jobban kiépíti a vadászatnak a nemesi előjog-jellegét, a nemesember az országban mindenütt vadászhat, kivéve azokat a területeket, amelyekben az ingatlan tulajdonosa az idegen vadászatot megtiltja. Első ízben jelennek meg a törvényben a tilalmi idők.

A magyar vadgazdálkodás történetében a XIX. század vége jelentett a korszakalkotó változást. 1872-ben került megalkotásra és jóváhagyásra a modern kori Magyarország első vadászati törvénye. E törvény a vadászat jogát a földtulajdonhoz kötötte meghatározta a vadászterület legkisebb kiterjedési nagyságát és az ország területének kötelező vadászati hasznosítását. 1880-ban indul meg a Vadászlap. A vadászok önszerveződése alapján 1881.-ben alakul meg az Országos Magyar Vadászati Védegylet. Szigorú fellépést követeltek az orvvadászat minden formája ellen. Megkezdődött a vadállomány rendszeres téli etetése, kímélete, vadászati szakszemélyzet alkalmazása. 1883 évben elfogadásra kerül az újabb vadászati törvény – 74 évig törvénybe volt - , a XX. törvénycikkben a vadászat személyi feltételei közé került a vadászjegyváltási kötelezettség, valamint a fegyvernyilvántartás és a fegyveradó bevezetése. A törvény a szaporodás idejére /02.01-08.15-ig/ általános vadászati tilalmat rendelt el. A sikeres vadgazdálkodásnak tulajdonítható, hogy a vadászat eredménye évről évre növekedet. A századfordulón megjelent a természetvédelmi előírások is.

A felszaporodó nagyvadállomány az 1950-es évek közepére ismét károkat okozott a mezőgazdasági növényekben. A bérvadásztatás újból beindult. Az 1960-as években a magyar vadászok zömének az apróvadászatok adták a vadászati lehetőséget, hiszen akkoriban a vadászterületek nagy részén szép számmal élt mezei nyúl, fácán és szürkefogoly. A vadásztársaságoknál rekord időszakát élte a fácántenyésztés, hiszen az állomány 2,5 millióra, a teríték 1 millió darabra nőtt. A hatvanas évek közepén, a hetvenes évek elején estek a magyar világrekord nagyvadtrófeák, őz, dám és gímszarvas esetében egyaránt. A magyar vadgazdálkodás nemcsak Európa, hanem az egész világ érdeklődését felkeltette, különösen az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállítás megrendezésével. A megnövekedett alföldi őzállomány, a sikeres dámszarvas-telepítések és az erdőtelepítésekkel összefüggően még inkább térhódító vaddisznóállomány, valamint a gímszarvas erdőket is elhagyó terjeszkedése, tíz év alatt az 1980-as évek elejére, már magában hordozta a jövő vadgazdálkodási problémáit is. A vadászterületek, a magyar vad iránti nagy érdeklődés miatt, valamint a költségek csökkentésére, egyre több vad értékesítését ajánlották fel a külföldi vadászatokat szervező MAVAD vállalatnak. A magyar vadászok és vadgazdálkodók a költségeiket már egyértelműen a vadászturizmusból és a vadhús értékesítéséből fedezték.

Az újabb rendszerváltást követően az új vadászati törvény a vadvédelemről, a vadgazdálkodásról, a vadaszatról 1997-ben lépett hatályba. Ebben a vadászat jogát ismét a földtulajdonhoz kötötték, a vadászterületek minimális kiterjedését 3.000 ha -ban állapították meg. a vadászterületek haszonbérlői ismét csak vadásztársaságok, azaz egyesületek lehetek, magánszemélyek, gazdasági társaságok nem. Az állami vadászterületek aránya 18%-ról 10%-ra csökkent. Jelenleg a vadászterületek 72 százalékán haszonbérlők-, 28 százalékán földtulajdonosok 10 éves tervek alapján gazdálkodnak. A vadásztársaságok száma 1370, amely jelentős növekedést jelent. A vadászterületek változása, a vadásztársaságok újra alakulása, új, gyakorlatlan vadászok megjelenése átmenetileg bizonytalanságot okozott, a vadászbalesetek száma megnövekedett.

A magyar és külföldi vadászok létszáma 1880 és 2006 között

Több tízezer vadász apasztja s ezzel tartja kordában a hazai vadállományt, amit a természetvédők is eltűrnek, hiszen természetes ellenség híján a vadon élő állatok elszaporodása tetemes anyagi kárt okozna. A vadgazdálkodást napjainkban is több probléma sújtja, de a nehézségek ellenére ma is számos kiemelkedő trófeájú példányt ejtenek el a vadászok. Magyarországon évente mintegy 220.000 nagy vadat és 600.000 apró vadat ejtenek el. A 2008 tavaszi állománybecslés során 550.000 nagy vadat, 800.000 fácánt és 550.000 mezei nyulat vettek számba. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár szerint Magyarországon a nagy vadak becsült száma az elmúlt ötven évben a következők szerint alakult:

Magyarországon a nagy vadak becsült száma az elmúlt ötven évben a következők szerint alakult:

A szakemberek szerint a növekedés a tervszerű vadgazdálkodás, valamint a nagyvadak tartása, tenyésztése és vadászása céljából létesített, kerítéssel elzárt vadaskertek emelkedő számának növekedése.

A vadgazdálkodás évente 15-17 milliárd forint árbevételt jelent, a vadállomány évente 1,6 milliárd forint értékű kárt okoz a mezőgazdaságnak és további 200 millió forintnyit az erdőben. A legnagyobb kár a vaddisznóktól származik.

Szakirodalom:

1. Dr. Sárkány Pál-Vallus Pál: A vadászat kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1971.

2. Kékessy László: A magyar vadász kézikönyve. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat kiadása, Budapest, 1925. 

A vadásszal szemben támasztott követelmények

„A vadászat barátja.” című könyv / készítette Kovásznai Kováts István, megjelent 1829 –ben/, amelyet az anyag összeállítása során felhasználtam. Foglalkozik a legrégebbi korban ismert vadászokkal. A Babiloniak Nimród királyukat nevezték a vadászat feltalálójának. A szabad enciklopédia alapján Nimród mezopotámiai /sumér/ király, aki Kézai Simon/ Kún László udvari papja/ Gesta Hungaroruma szerint a hunok és a magyarok ősatyja. Kézai szerint a vízözön után 201 évvel az óriás Nimród egész nemzetségével hozzáfogott a bábeli torony építéséhez. A nyelvzavar után Evila földjére költözött és ott felesége, Enéh két ikerfiút szült neki, Hunort és Magyart. Ettől a két fiútól és a szolgálatukban álló vitézektől származtak a hunok és a magyarok. A Biblia első könyve ezt írja róla: „Nimród volt az első uralkodó a földön. Hatalmas vadász volt az Úr előtt, innen a mondás, Akár csak Nimród, hatalmas vadász az Úr előtt.” A modern történettudomány vizsgálat nélkül szép mesének nyilvánította a magyar Nimród mondát.

A legenda szerint St. Hubertus volt Maastricht 31. püspöke, valamint Liege püspöke. Ennek ellenére fiatalon igen kicsapongó életet élt. Nagy Pénteken vadászni indult az erdőbe, amikor hirtelen egy szarvas jelent meg előtte, agancsai között egy keresztel. Közben egy hangot hallott: „Hubertus amennyiben nem változtatsz az életeden és nem térsz meg, akkor gyorsan a pokolba jutsz.” „ Mit kell tennem? „ – kérdezte. „Menj és keresd meg Lambertet, a továbbiakban ő fog téged vezetni.” St. Lambert ekkor Maastricht püspöke volt, ezért Hubertus arrafelé vette az útját. A felesége halála után Lambert hű szolgálója volt. St. Lambert halála után egy látomás hatására 720-ban Liege –beszállította a püspök maradványait. A következő évben székesegyházat alapítottak ugyan itt, később pedig az emlékhely hatására hatalmas fejlődésnek indult a város. Így vált St. Hubertus a város alapítójává és később első püspökévé. St. Hubertus 727-ben halt meg, útban egy templom avatására. Érezvén közelgő halálát, saját búcsúbeszédének mormolása közben hirtelen megbetegedett és 6 nap múlva meghalt. 825-ben szállították Amdainbe, amit az óta róla nevezték el. Koporsója a XVI. században eltűnt. A vadászok védőszentjeként él tovább emléke.

A St. Hubertus termék Magyarországi története 1901-be nyúlik vissza, amikor a Braun testvérek először palackozták le a majolikakorsóba ezt a kellemes, egyedi ízű gyógynövény likőrt. A palackon látható szarvas fej, mint márkaikon ötletét Braun Lajos egy, a francia világkiállításról magával hozott szarvas fejes üvegcséről szerezte. A Termék az óta is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A 40 % alkoholtartalma mellett tudni lehet, hogy a legfontosabb összetevői: finomszesz, víz, cukor, élelmiszer-színezék, karamell, citromsav, több féle gyógynövény kivonat, szárított narancskivonat. A tölgyfahordós érlelés is ad egyfajta különleges íz világot az italnak.

A görögök a vadászat feltalálását Apolló Istennek és Dianának tulajdonították, az utóbbit a vadászat Istennőjévé tették. Diana a rómaiaknál a vadászat, a természet istennője. Délosz szigetén született, szűzi életet élt, fegyvere a nyíl, szent állata a szarvas, ezért sokan a csodaszarvast űző Hunor és Magor pártfogójának vélik. A rómaiak és más nemzetek a vadászatot nemes időtöltésnek tartották, vadászat gyönyörűségeiről beszéltek.

„A vadászat által az ország vagy valamely tájék megszabadul a ragadozóktól és az ártalmas vadaktól. Az emberek által használható vadak elejtése az igényeket elégítek ki. Ezeken túlmenően a vadászat haszna a vadász és vadászat barátja a vadászaton hozzá szokik az éhség és szomjúság, fáradság és munka, meleg és hideg, eső és fergeteg, éjszakázás és más egyéb alkalmatlanságok eltűréséhez. A részvevők teste elkeményedik, megerősödik és ügyes lesz. A vadász megtanulja elméje jelenlétét minden ellenkező esetekben megtartani, a szertelenséget erős lélekkel és békességes tűréssel viselni és magát minden megtámadás ellen állhatatosan védelmezni.”

Az emberek gyakran kikelnek a vadászat ellen, mintha az a finomabb érzéseket eltompítaná, az embert érzéketlenné és durvává tenné. Ezt csak akkor lehet állítani, ha a rendes korlátait nem tartják be, ha a vadászat kedvtelése egész indulatosságig terjed. Ismeretes, hogy a fejedelmek, kormányzó férfiak, egy-egy ország különböző jó szándékú vezetői a megújulásokat a vadászatban keresték, amelyet Platón a nagy filozófus isteni gyönyörűségnek nevezett. A vadászat nem áll kegyetlenségből, megöli ugyan az ember az állatot, de nem kínozza.

A Nemzetközi Vadászati Tanács alapelvei közül: „ A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel, elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének kialakulását. Olyan etikai érzéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna. ”

A fejezet összeállításakor használtam Kékessy László által 1925-ben összeállított „ A magyar vadász kézikönyve” –t. Ezt a régi kiadványt a Budapesti Dohányfermentáló Vállalatnál Dr. Bezsilla Borbála ajándékozta 1988. július 22.-én „Emlékül a „vakációra” biztatásul és hasznos pihenésre.” A kiadványhoz Bársony István írt ajánlást, amelyben részletezi, hogy a vadásznak, a tisztességes vadásznak sokoldalúnak, rátermettnek, mély erkölcsi érzékkel kell rendelkeznie. Akiknek egyetlen célja az öldöklés, azoknak még csak fogalmuk sincs arról, hogy mennyire kimagaslik ez a legférfiasabb szórakozás minden más úgynevezett sporttól, hogy minden tekintetben testileg-lelkileg egész embert kíván és ilyet nevel.

A vadászat – Bársony István szerint is – egyike a legteljesebb kiforrottságot, sok tudást, még több önuralmat, megbízható erkölcsi érzületet, és a vadászati szabályok, a törvények ismeretén és követelésén kívül szigorú magatartást követel, amelyben a minden irányú teljes jártasság megszerzése a leghosszabb emberélet is kevés. Az igazi, tisztességes vadászembernek nemcsak a vadászat írott és íratlan előírásait, a különféle vadállatokat kell természetrajzi és biológiai vonatkozásokban alaposan ismernie, hanem magát a nagy természetet is, legyen az erdő, vagy pusztaság, tó vagy nádas, síkság, vagy hegy és legyen bármely szaka az esztendőnek, s napnak. Egyetlen más sport sincs, amely annyiféle tudást követelne, mint a vadászat.

Kékessy László által írt és 1925-ben megjelent „ A magyar vadász kézikönyve”. A könyvben került rögzítésre és a mai napig érvényes:

„ A vadász –tízparancsolata:

1.Ha az ember közelében vagy, puskád csövét tartsd felfelé. 2. Hajtás után, vagy állásod elhagyása előtt a töltényt szedd ki a puskából. 3.Töltött fegyverrel kocsira ne ülj! 4. Puskádat csak akkor töltsd meg, ha állásodat elfoglaltad. 5. Állásodat el ne hagyd. 6. Archoz kapott puskádat a hajtó-, vagy puskásvonalon át ne húzd / ne vonalaz/. 7. Körvadászaton ne csinálj zsákot. 8. Golyós fegyveren a rögtönzőt idő előtt ne feszítsd meg / ne schnellerez/, 9. Állásodra érve, szomszédjaidat értesítsd! 10. Jel után a körbe ne lőj. ”

Aki fegyvert fog a kezébe, aki élhet azzal a nagyszerű lehetőséggel, hogy vadászhat, annak egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy a vadászfegyver használata, a vadászat gyakorlása mélyreható erkölcsi, anyagi és bűnvádi felelősséggel is jár. A vadászat ösztöne, ha emberi gyarlósággal, kapzsisággal párosul, akkor csak idő és alkalom kérdése, hogy a vadászat gyakorlásából fakadó tiszta emberi örömök, a nemes szórakozás helyébe a keserűség, a bűnhődés és az önvád cseppjei hulljanak. Az eshetőség kikapcsolása éppen a vadászhagyományokon alapuló vadászati módok elsajátítása, a korrekt, fegyelmezett és pallérozott vadászegyéniség kialakulása útján lehetséges. A vadász a vadban még a vadászat alkalmával is ne csak a célpontot, a zsákmányt lássa, hanem egyben eszmei értéket és érző, szenvedő élőlényt is, amelyre nem lövöldöz oktalanul. Ne törekedjünk a vad minden áron való elejtésére, ne pusztítsunk el indokolatlanul és meggondolatlanul egyetlen állatot sem. Elégedjünk meg azzal, amit a természet és az emberi törekvés a természet sokoldalú hasznosításán belül nyújtani tud. A vadászatot a felsorolt és meglévő formaságok, szabályok, íratlan törvények emelik olyan kulturált szórakozássá, amelyhez hasonlóban alig lehet részünk, és általában ezek betartása biztosítja a vadászat sikerét is.

A vadászerkölcs, a vadászetika nem más, mint egy szakmai erkölcs, ugyanakkor mégis kitüntetett helye és felelőssége van a szakmai erkölcsök sorában, hisz rendkívül bonyolult viszonyrendszerek keretei között érvényesül. A vadászerkölcs a természethez való viszonyt, a vadászhoz való viszonyt, a vadásztársakhoz való viszonyt és a társadalom nem vadászó többségéhez való viszonyt szabályozza.

Vaddisznóvadászat az Aggteleki-hegységben /1999. július 6-7./

VENDÉGLÁTÓK: DEMETER LAJOS, VARGA BARNA

VENDÉGEK: PÉNZES JÓZSEF, Dr. PÉNZES JÁNOS, PÉNZES LÁSZLÓ

A testvérek közül hárman vagyunk vadászok. A vadgazdálkodással, vadászattal János 40 éve, Jóska 30 éve, én 25 éve vagyok vadász. A vaddisznó, vadászata, szokásainak megfigyelése, a vaddisznóval történt találkozásunk, egy-egy sikeres elejtés kiemelt vadászati élményeink közé tartoznak. A vaddisznó vadászati lehetőségeinket, csak indokolt esetben hagytuk ki. A lehetőségeinktől függően vaddisznó vadászati lehetőséget biztosítottunk egymásnak. A Jóska Bátyám kapcsolata révén az Aggteleki-hegység vonulatának Bódva folyó szép völgye által történő áttörése környékén elhelyezkedő három vadásztársaság területén 1999. július 6-án és 7-én nyári kárelhárítási vaddisznóvadászaton vettünk részt.

Az Aggteleki-hegység természeti adottságai.

Az Aggteleki-hegység a Cserhát, a Bükk hegységtől és a Sajó völgyétől északra a Zempléni hegységig terjed. A vidéket a nemzetközi hírű barlangok, a falvaiban megtalálható változatos történelmi, kultúrtörténeti, népművészeti emlékek teszik nevezetessé. A környék kirándulási lehetőségekben gazdag, vadban bővelkedik, a hegységben természetvédelmi terület helyezkedik el. Az Aggteleki-hegység fő közlekedési tengelye a hegyvidéket kettévágó Bódva folyó völgye. A Bódva folyó két oldalán változatos felépítésű alacsony hegység és dombvidék, gyűjtőnéven az Aggteleki-hegység terül el. Legnagyobb pontja a Jósvafőtől északra elterülő Nagyoldal /604 m/. A Bódva folyó völgyétől keletre, nyugatra kiszögelő mellék völgyekben egész sor figyelmet érdemlő tájak, erdők, művelt területek, községek vannak. A Bódva völgy jellemzőbb lakott települései: Boldva, Edelény, Hegymeg, Tomor, Ládbesenyő, Szendrő, Abod, Szendrőlád, Szuhogy, Szalonna, Martonyi, Perkupa, Tornanádaska, Tornaszentandrás.

A terület fő folyója a Bódva Szlovákiában, Kassától nyugatra, a Csükerész-tető alatt ered, hossza 111 km, amiből 64 km jut magyar területre, az 1.727 km2-es vízgyűjtő területből 851 km2 esik hazánkra. A Bódva folyónak a Rakacai-patak keletről jelentősebb mellék vize, ennek torkolata fölött völgyzáró gáttal zárják el a lefolyást és így természetes tavat kaptak, amely az aszályos nyári időben is állandó mennyiségű vízzel táplálhatja a Bódvát. Az 1,5 km2-es, 3 km hosszú tó tájszépségi, idegenforgalmi tekintetben is nevezetes. A terület éghajlatán érezhető, hogy az ország legészakiabb fekvésű tája. Az országos átlagnál különösen a tél hidegebb, az évi középhőmérséklet 8 C fok, az átlagos csapadék 650 mm. A természeti látványosságokban gazdag hegyvidéket szép erdők díszítik, összetételére az elegyes karszterdő / tölgy, hárs, kőris/, valamint a karszt bokorerdő jellemző. A mezőgazdaságilag művelt területeken őszi búzát, őszi káposztarepcét, napraforgót, kukoricát, lucernát, vörös herét, lenolajat termesztenek.

Az Aggteleki-hegységben, a Boldva völgyében a Magyarországon vadászható vadfajok megtalálhatók /vaddisznó, szarvas, őz, muflon, nyúl, fácán, stb./. A vadásztársaságok vezetőinek, vadászainak vadgazdálkodási munkájának köszönhetően, a terület vadeltartó képességével összhangban a vadállomány jónak mondható.

Jóska, aki Leányfaluból indult, először engem vett fel Budapesten, majd János bátyámat Veresegyházán, s így együtt indultunk Szendrőre vendéglátóinkhoz, Lajoshoz és kedves családjához. Útközben a mozgásban, futásban lévő vaddisznó célzásáról és lövéséről beszélgettünk, azaz, hogy távolságtól függően mennyit kell előre tartani. Szendrőre délután 5 óra után érkeztünk meg, ahol Lajos és kedves felesége, Edit nagy szeretettel fogadott bennünket. Az érkezést követően mindenesetben meleg étellel fogadtak, az étkezés közben a legújabb eseményekről kölcsönösen beszámoltunk.

         Demeter Lajos családi házában                                       Vadászház előtt

A Perkupához közeli vadászházban szálltunk meg. Az előkészületek után rögtön a Rakacai-tó fölött elterülő vadászterületre indultunk. Útközben elvégeztük a szükséges adminisztrációt, a vadászkönyvbe történő beiratkozást, majd Rakacán átszálltunk kísérőnk, Laci Trabantjába, és azzal mentünk ki a lesekhez. 9 óra után néhány perccel Jóska és János felültek a két erdővel határolt búzatábla szélén lévő lesekre. Mi Lacival a műút másik oldalán lévő, erdővel határos zabtáblához mentünk. Miután a lesen elhelyezkedtünk, az erdő szélén lévő patak felől vaddisznóröfögésre lettünk figyelmesek. 10 órától egészen hajnal 3 óráig hallgattuk, ahogyan a disznó csámcsogott, szaggatta a még nem teljesen érett zöldes zabot. A csámcsogás irányában többször világítottam, de a vaddisznót a magas zab miatt nem láttam. Utólag megállapítottuk, hogy helyünket 8 óra körül kellett volna elfoglalni, így talán a beváltó disznókat jobban észrevettük volna. A bátyáimhoz hajnali 5 óra körül mentünk vissza. Ők a búzatáblán disznómozgást nem észleltek, János bátyám a közeli erdőben lévő dagonya felől hallott disznómozgást. A kísérőnk Trabantjából átpakolva a faházhoz indultunk. Útközben a történteket felidézve könnyes szemmel nevetgéltünk. A kárelhárítás sikertelenségét a korábbi esetekből kiindulva természetesnek vettük, szellemes magyarázkodásokkal vigasztaltuk magunkat.

Egy rövid pihenő után a vadászházba megérkeztek vendéglátóink. Nekiláttak a speciális „Csordás” féle vaddisznópörkölt készítésének, amelyben mi is segédkeztünk. A délutáni órákban elfogyasztottuk az egyedi és rendkívül finom pörköltet burgonyával és savanyúsággal. Evés után vadászélményeinket idézgettük fel, s a tervezett esti vadászat esélyeit latolgattuk egészen indulásig.

Jóska és János a sikeres vadelhárítások helyszínére, az egyik zabtáblához mentek, ahol az elmúlt napokban a vaddisznók rendszeresen megfordultak. Nekem a Szí község feletti erdő melletti zabtábla jutott, ahová a helyi vadásztársaság vadászmesterének, Némedi Zolinak a társaságában mentem. Még a délutáni beszélgetés közben János megjegyezte, hogy ő bízik bennem, Lajos a vendéglátónk hozzátette, hogy ő is bízik bennem, csak Zoliban nem bízik. Zoli a következőket jegyezte meg: „A területre járnak a disznók, 10-11 óráig bejönnek a süldők, 1 óra körül a nagy kan.” Erre hangos mosoly volt a válasz. Varga Barna a vadásztársaság elnöke alátámasztotta Zoli állítását, s nekem drukkolt, megjegyzéseivel esélyemet favorizálta. Lajos többször elmondta, hogy bátyáim esélyei kiválóak, a legjobb helyre mennek. Megkezdődött a csomagolás, Jóska és János bátyáim előbb indultak. Köszönéskor megkérdeztem, hogy mire megjönnek, készítsem e el a májat. Barna, az elnökúr még tanácsot is adott a máj elkészítéséhez.

Zoltánnal útközben beszaladtunk édesanyához, aki Szín községben lakott, ahol néhai édesapja különleges vadászélményeit tanúsító trófeáit láthattam, ami az esti vadászat előtt csodálatos élménynek számított.

A községet elhagyva dombos, művelt területre értünk, s a hosszú lenolaj táblát elhagyva a zabtáblához értünk, amely szélén, az erdő közelében helyezkedett el a magasles. Amint felültem a számomra kijelölt új magaslesre letettem a hátizsákot, kivettem belőle a távcsövet, a puska lámpát, a szúnyogriasztót, a kézi lámpát, a cigarettát a gyújtóval, valamint egy kristályvizet. Megtöltöttem a Zastava 30-06-os golyós puskámat, majd több irányban kipróbáltam, megállapítottam, hogy ülve nem lehet célozni, csak állva és kissé meghajolva, illetve a les magas párkányára könyökölve oldható meg. A kereső távcsővel körbenéztem, igyekeztem megjegyezni a sötét foltokat, és ahol a vadat a legjobban észre lehet venni. A lestől balra az erdőig lejtős, füves terület kevés bokorral, előttem, mögöttem és jobb oldalt pedig zabtábla húzódott. A már-már szertartásszerű elhelyezkedésem után az órám este ½ 9-et mutatott. Szokásom szerint – annak ellenére, hogy nem dohányzom – egy cigarettát meggyújtottam, hogy megállapítsam a szél, légmozgás irányát. A füst balról jobbra mozgott, ezt viszonylag jónak találtam. Jövetelünkkor Perkupa irányából felhő látszott, villámlott is, mindez a lesen ülve a hátam mögött erősebben volt észlelhető. A vaddisznóval való találkozásnak nem sok esélyt adtam.

Az órám 8 óra 50 percet mutatott, amikor ittam a kristályvízből, a flakon letételekor, balra mögöttem, a magas fű irányából zajra lettem figyelmes. A zaj irányába fordulva egy disznót láttam közeledni. A puskát azonnal felvettem, felálltam, a párkányra könyököltem, a céltávcsövön néztem a disznót és felkészültem az esetleges lövésre. A disznó lassan közeledett, a fejét lefelé hajtva, s egyszer megállt, a földön keresett valamit. Kopott, világos szőre egy jól fejlett kansüldőre utalt. Eldöntöttem, hogy szemben nem lövöm, amikor megemelte a fejét – talán a les felé nézett – majd gyors mozdulattal megugrott és keresztben áll meg. Ebben a pillanatban lőttem. A lövés után megugrott, és az erdő irányában rohant. A lövés utáni láttam, hogy a jobb első lábra erősen sántít. Az erőben zaj hallatszott, majd egy nagy reccsenés után hirtelen csend lett. Kicsit bizonytalan voltam ugyan, de bíztam a sikerben.

                 Demeter Lajossal a testvérek                  Némedi Zoltán, fővadásszal

Még össze sem pakoltam, amikor jött Zoli, és kérdezte, hogy mi van. „ Egyedüli süldő volt, úgy éreztem talált” –feleltem. Zoli kezdeményezte, hogy nézzük meg. A lövés helyéhez mentünk, pár lépés után vért találtunk. A vérnyomon haladtunk tovább, amely egyre erősebb lett. Az egyik bokornál a gallyak magasan voltak véresek, Zoli megjegyezte biztosan mély lövés. Az erdőbe érve 25-30 méterre megtaláltuk a vaddisznót, a látottaktól mindketten meglepődtünk, egy nagy kan disznó feküdt előttünk. A tiszteletadás és egyéb formaságok után a zsigereléshez készülődtünk, de a lejtős terület miatt nehézségekben ütközött. A nehézségeket leküzdve a zsigerelést végrehajtva, közben megállapítottuk, hogy a lövés a disznó szívét találta. Ezt követően Zoli javaslatára segítségért, utánfutóért Szín községbe mentünk. A helyszínre visszaérkezve a disznót felültettük és így nagy nehezen sikerült rábillenteni a kiskocsira. A kis kocsin lévő disznót egyikünk kötéllel, kettő segítség a kocsi rúdját fogva húzták, én a disznón keresztül toltam a kocsit. Így a kis kocsit a disznóval együtt közös erőfeszítés árán sikerült a lejtős, erdőn keresztül a tisztáson lévő utánfutóhoz húzni. Az utánfutóra szintén ültetéses módszerrel tettük fel. A rakománnyal együtt a vadászházhoz 11 órára érkeztünk meg.

Jóska és János bátyám 12 óra után érkeztek. A kölcsönös élménybeszámoló alapján kiderült, hogy Jóskának bejött egy nagy disznó, csak a feje és a nyaka látszott. Jobb lehetőségre várva a disznó közben elment, újabb lehetősége nem volt. A jelen lévő vadász kolléga megjegyezte: „Jóska barátom nem mozi ez, hogy csak nézzük.”János lőtávolságon kívül látott egy nagy disznó. A zab táblán rajtuk kívül még voltak vadászok, ők vadászszerencsével távozhattak, több disznó esett.

Az éjszakai pihenés után - amikor kiadós eső is volt – a vendéglátókkal együtt fényképeket csináltunk, majd rendbe tettük a környezetünket, becsomagoltunk, bepakoltunk a kocsiba. A vendéglátóinknak megköszöntük az Aggteleki-hegységben eltöltött időt, a kárelhárítással egybekötött disznóvadászati lehetőségeinket, a kölcsönösen hasznos beszélgetéseket, tapasztalatcserét, az eredményes vadászatot, magas színvonalú vendéglátást.

Őzbak vadászata a „Mohos” menti Vadásztársaság területén.

ELNÖK: TAMÁS GYÖRGY

HIVATÁSOS VADÁSZ: NAGY TIBOR

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: PÉNZES LÁSZLÓ, 20011.augusztus 18.

Mohosmenti" Vadásztársaság központi épülete, Pócspetri

Bevezetés

Az őzek párzási időszakában, az őzek nászának két-három nyári hetében az őzbak vadászataim véletlenül, lehet, hogy a vendéglátók tudatossága alapján történtek. Őzhívás nem fordult elő. Az első fiatal őzbakot a Sárospataki Kossuth Vadásztársaság területén, Sárospatakhoz közel, Vajdácska alatti Bodrog árterületén ejtettem el a vadásztársaság akkori titkárával, Hojdák Andrással. A kora reggeli órában itt láttam először két őzbak egymásnak feszülését, a sutáért való küzdelmet. A gyengébb a fejpárbajt követően hátat fordított és elballagott. Nyíracsádon a helyi szövetkezet elnökével, Madar Gáborral az egyik augusztus elejei, őzek párzási időszakában volt szerencsém őzbakra vadászni. Pénteken az esti órákban a nyáros erdő sarkán lévő magaslesre ültünk fel. A nap lemenőben volt, halkan beszélgettünk, közös témák vetődtek fel. Egyszer Gábor balra mutat a rétes, rekettyés rész felé, közbe mondja az első lőhető, a futásban lévő bakokra ráfütyölt, lövésre ekkor már készen álltam, az őzbakok előttünk megálltak, lőttem és helybemaradt, a nyaktőnél találtam el. A 2011. évi őzek párzása előtt a kapcsolódó irodalmat tanulmányoztam, készültem az őzhívásos őzbak vadászatára.

Az őzek viselkedése a párzás időszakában.

Az őzhíváshoz elengedetlen az őzek viselkedésének ismerete a párzási időszakban. Minden év július második és augusztus első felében két-három hétig változás tapasztalható az őzek életében. Az őzsuta és őzbak változtat a korábbi életmódján, az őzbak az addigi helyén is változtat. Az őzbakok az üzekedés idején a sutához csatlakoznak, velük járnak, a sutát ismert tartózkodási helyén találunk rájuk. A suták korábban kizárólag a gidáknak éltek, állandóan velük vannak, az üzekedés időszakában mind gyakrabban lelhetünk suta nélkül álló gidákra, amelyeknek a mamája a pásztorórák örömeit éli, és ez alatt nem sok gondot fordít a gidáira. A magányos gida láttán az üzekedés kezdetét jelentheti. Az üzekedés megkezdése utal az őzek nappali járás-kelésére is. A suták nyomán földre szegezett orral, vizslaként kereső őzbakok, helyenként szembetűnő kergetőzés, futkosás szintén a párzás megindulását jelenti. Legbiztosabb jelei a párzási idő elérkezésének és ezzel az üzekedés kezdetének az erdei tisztásokon, réteken, gabonában, esetleg egyéb mezőgazdasági kultúrákban is jól látható „boszorkánygyűrűk”, „ördöggyűrűk” a kergetőző őzpároknak erdő-mező talajában taposott nyomai.

Sutát kísérő őzbak                                        

Siker előtti pillanat

A párzási idő elérkezését a júliusi erdő-mezőn felhangzó vágyakozó sutahangokból is következtethetünk. Az őzsutának vágyakozó, hívó hangjának főként a párzási idő kezdetén van hatása, amikor még a legtöbb őzbak magányosan, suta nélkül jár és vége felé, amikor a suták java része már megtermékenyült, nem veszi fel a bakot. Amikor javában tart az őzek násza és az őzbakok sutával vannak, a hívó hangokra már nemigen ugranak be, legfeljebb csak azok a fiatal bakok ugrálnak ezekre a hangokra, amelyeket az idősebbek nem engedték sutához vagy elverték a suta mellől.

A bajba került őzgida vészsírásának hallatára a párzási idő minden periódusában többnyire befut a gida anyja, néha egyszerre több, hallótávolságban és gidájától távol lévő suta. Ilyenkor szinte minden esetben a sutával tart a gavallérja is. Ahol a gőzgida sír odaigyekszik a róka, vadmacska, nagyobb szárnyas ragadozó, sőt az orvvadász is.

Előfordul, amikor már javában tart az őzek násza, hogy a suta „panaszhangjára”, vészsirámára fut be az őzbak, mivel a féltékenység a legtöbb őzbakot, leginkább az erejükben bízó középkorú és öregebb őzbakokat a hangok felé készteti.

Sutáért küzdő őzbakok                                          

 Győztes őzbak jutalma

Az őzek üzekedését különböző tényezők befolyásolják:

Az üzekedés időpontja évjáratoktól, területektől függően különbözhet. Az egyik területen augusztus 4-5. körül kezdődik és augusztus 20.-a táján ér véget. Légvonalban 10 km sem kell és július 24 25 –e körül kezdődik és augusztus hó első harmadában ér véget.

A melegebb éghajlatú sík vidéken általában hamarabb, hűvösebb, hegyes vidéken később kezdődik.

A hosszú, zimankós tél kitolhatja az üzekedés kezdetét, míg a korán beköszöntő tavasz általában pár nappal előbbre hozza a párzás megindulását.

A forró június és július eleje után a szokásosnál pár nappal korábban kezdődik, míg a hűvösebb, csapadékos június, július elejei időjárás késlelteti.

A jól fejlett, megfelelő erőben lévő sutákban hamarabb ébred fel a vágy, mint a telet rosszul átvészelt, gyengébb egyedekben.

Az idősebbek többnyire hamarabb kezdenek, mint a fiatalabbak.

Az erdős területeken gyakran előfordul, hogy az üzekedés az erdőszéli, mezőgazdasági földekkel határos részeken indul meg, és csak 1-2-3 nappal később terjed el a földektől távolabb eső erdőrészeken is.

Őzhívás a párzási időben.

Az őzhívásnak nevezi a szakirodalom az őzbak vadászatának a párzási időben gyakorolható különleges módját, amikor a vadász jól takart leshelyen ülve vagy állva, az őzsuta vágyakozó, hívó vagy panaszhangjának élethű utánzásával csalja magához a szerelemre vágyó vagy féltékeny őzbakot. Ha pedig a körülmények célszerűbbé teszik, az őzgida panaszhangjával hívja be az anyai ösztön sarkallta őzsutát, mellyel többnyire az ilyenkor vele lévő őzbak is befut.

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy az őzsuta panaszhangjának és vészsírásának élethű utánzása alapvető fontosságú. E nélkül sok kihasználatlan lehetőséget hagyunk ki, és esetleg éppen azokkal az őzbakokkal nem tudunk összejönni, melyeknek megismerése, megtekintése és esetleg elejtése vadgazdálkodási szempontból a legfontosabb lenne. A szakemberek tapasztalatai szerint ahol javában tart az üzekedés és az ivararány is rossz –jóval több a suta, mint a bak-, ott a hívó hanggal egymagában nem sokat ér el a vadász. Ahol jóval több a suta, mint a bak, így valamennyi bak szinte állandóan foglalt, ha az egyik suta már végzett az új nemzedék biztosításával már többé nem érdekli a nász örömei, a leszerepelt bakja igen rövid időn belül másik sutánál talál meghallgatásra. Igen fontos, hogy az őzhívásra induló vadász táskájában a hívó, panasz-, vész-, és gidahangok élethű utánzására alkalmas sípok minden esetben kéznél legyenek. Hogy melyiket mikor használjuk, azt mindig a helyi körülmények szabják meg.

      Suta hangjára figyelő őzbak                    

Suta hangjára rohanó őzbak

Az őz sajátos természetét, szokásait, párzásának időszakát a vadász nem szabályozhatja, azt csak minél jobban, alaposabban ismernie kell, hogy alkalmazkodhasson hozzá. Azt azonban, hogy mikor, hol, hogyan, milyen hangon, mennyi ideig hív, azt a vadász maga határozhatja meg ismeretei, tapasztalatai és tudása alapján.

Legtöbbet ronthat esélyeinken a túlságosan eltolódott ivararány. Ilyen esetben csak az üzekedési időnek első pár napjában van keletje a vágyakozó hívó hang utánzásának.

Üzekedéskor az őzet ott keressük, tehát ott hívjuk, ahol a közelben takarást adó növényzet van. Legyen az erdő, bokros rész, vetés vagy nádas, de a növényzetet megkívánja az üzekedő őz. Kivált ugyan a lucernára, herére, egyéb csemegére, de a védelmet, rejteket nyújtó takarást feltétlenül megkívánja. Erdőben a térdig érő aljnövényzettel borított részek alkalmas a hívásra.

A különböző vélemények ellenére Dr. Bertóti István szakíró, vadász meg van győződve arról, hogy üzekedési időben látástól vakulásig mindig be lehet hívni az őzbakot, csak a legmegfelelőbb hangot kell használni, és minden egyéb, eddig már említett körülményeknek egyeznie kell.

Az őzhívással is a vadgazdálkodási előírásokkal összhangban lőhetünk őzbakot. Lőhetünk selejt őzbakot, és ha az állomány minőségi helyzete megengedi, golyó érett, korosat is, de semmiképp sem lőhetünk olyan őzbakot, melynek örökítő szerepére, jó tenyészértékére az őzállománynak még szüksége van.

Őzbak vadászata őzhívással 2010-ben.

A „Mohos” Menti Vadásztársaság Pócspetri székhellyel, Pócspetri, Magy, Máriapócs területekkel 1997-ben alakult, amelynek alapító tagja vagyok. Gyakorlatilag a Vadásztársaság az őzek bérvadásztatással tartja el magát. A vadásztársasági közgyűlés határozata alapján 2010 évtől az éves tagdíj 24.000,-Ft-ról 50.000,-Ft-ra emelkedett. Az éves tagdíjjal együtt, ha 120.000,-Ft –t a tag befizet jogosultságot szerez egy 350 grammos selejt őzbak és egy gida kilövésére. A lehetőségemet, a koromat mérlegelve úgy döntöttem, hogy jogot szerzek egy őzbak kilövésére. 2010. augusztus elején, az aratást követően, a takarás csökkenése után telefonon megkerestem a vadásztársaság elnökét, Tamás Györgyöt és kértem az őzbak kilövését, az időpontban, 2010. augusztus 6.-ban megegyeztünk. Nagy Tibor hivatásos vadásszal Péntek este 18 órakor a testvérhúgom Piroskánknál, Máriapócson volt a találkozás. A Máriapócsi szennyvíz tisztítónál mentük be vadászterületre. Az út baloldalán erdő, jobboldalán kalászos gabona tarló volt, a bálák hordása akkor is tartott. A tábla szélén lévő magaslesre felmentünk és közölte a hivatásos vadász, hogy megpróbáljuk hívni a bakot, mivel az üzekedés zajlott. Egy pár hívás után az erdőben megmozdult valami, de nem jött ki. A nagybálák pakolása, a traktor mozgása biztos befolyásolta. Tibor úgy döntött, megyünk a Nyíresre, ahol egy csatorna megy keresztül, mély fekvésű, vizes részhez csatlakozik a művelt terület. A csatorna partján mentünk, a csatornán keresztülmenő autópálya alapozása már folyamatban volt. Az építkezéstől körülbelül 300 métere, a csatornapartján lévő magaslesre ültünk fel. Tibor mutatta, hogy honnan várható az őz, a rét és a kukorica csatlakozását jelölte meg. Elhelyezkedtem, ülve lehetett célozni, a puska alá tettem egy pulóvert. Három hívás, suta hang utánzása után a suta bakjával megjelent és jöttek a hang irányában. Ez az, lőhető mondta Tibor, ekkor befordult a kukorica irányába, keresztbe ált és lőttem, gyakorlatilag helyben maradt. A cigaretta elszívása után a helyszínre mentünk, a nyaktájékán kapta a lövést. A csatornához vittük és a végtisztességet megadva gratulált a hivatásos vadász. Ez alkalommal megfogadtam, ha lehetőségem engedi őzbakra, csak párzási időben megyek vadászni. Sajnos csak egy fényképfelvételt tudunk készíteni, mivel az elem lemerült, de szerencsére, azaz egy sikerült.

              Nyíres, őzhívás területe           

Nyíres, 2010.augusztus 6., Hívás után elejtett őzbak

Dr. Pénzes Jánostól, testvérbátyámtól 2009 augusztusában átvett Japán Browning gyártmányú, 30-06-os kaliberű golyós lőfegyver, Molnár Sándor Gyöngyösi fegyvermester által felszerelt új célzó távcső, közös belövése után második alkalommal is sikeresen használtam, elejtettem az őzbakot. Az első alkalom Varga Barna vadásztársasági elnök meghívására Szalonnai-hegy aljában lévő búzatáblán 2010. július 8.-án éjszakai vadkár elhárítási vadászaton a magaslesről három vaddisznót lőttem jó találattal.

Apagyi lapos-, Csikókarám-, Csikós területen 2011.-évben.

A tervem szerint 2011. augusztus 3.-án utaztam Sárospatakra. Novák József, a Sárospataki Kossuth Vadásztársaság fővadászával telefonon egyeztettem az időpontot a visszaemlékezésem összeállításához újabb adatokat gyűjteni, a régieket pontosítani és egy selejt őzbak elejtését terveztük. A körülmények úgy hozták, hogy egy nappal meghosszabbítottam a Sárospataki tartózkodásomat. A golyós fegyverem elromlott, az őzbak elejtést sikertelenné tette, újabb kimenetelre volt szükség. Valamint Kerthner József a Zempléni Hubertus Vadásztársaság elnöke, korábbi állami gazdasági munkatársam meghívott egy esti vaddisznó lesre. A „Mohos” Menti Vadásztársaság elnökével, Tamás Györggyel, korábban egyeztetett 2011. augusztus 4.-e helyett 5.-ére, Péntek estére tettük át az őzbak vadászat időpontját. Sárospatakról 11 óra után indultam, Tokajban megálltam egy halászlé elfogyasztására, a régi emlékek felidézésével. Pócspetriben Tamás György elnök lakása előtt majdnem megálltam, mikor telefonon hívott a program egyeztetése miatt. A hivatásos vadász Nagy Tibor is a helyszínen volt. Megállapodtunk, hogy 18 órakor az elnök úr lakásán találkozunk.

Az őzbak vadászatára az elnök, Tamás György is elkísért, ami nagy megtiszteltetés volt számomra. A társaság vadászházához közeli, Nyíres irányában, ahol az akácos erdők és művelt szakaszok váltották egymást, az egyik keskeny akácerdőben helyezkedtünk el, a jobboldalán keskenyebb, a baloldalán szélesebb tarló volt, két végében szintén erdő helyezkedett el. A hivatásos vadász guggolva, középen az elnök úr, én előbbre az erdő széléhez közelebb helyezkedtem el, a szélesebb tarlón várva az őzeket. A suta hangjának utánzását Tibor megkezdte, egymás után többször ismételte, mind a hárman a tartó felé néztünk, amikor Tamás György egy reccsenést okozott, ekkor a hívóhang mögött körülbelül 30 m-re az erdőben megugrott egy őz, mivel háttal helyezkedtünk neki nem tudtuk eldönteni suta, vagy őzbak volt e.

Ezt követően kocsiba szállva az Apagyi lapos környékére mentünk, ahol az út baloldalán akácerdő, jobboldalán akácfasor, beljebb kukorica volt. Tibor szerint korábban a kukorica szélében látta a lőhető bakot, az akácerdő szélén a bak tisztításait jól lehetett látni, az őzbakot nem láttuk.

A Csikókarám volt a következő állomásunk, az 5-ös magaslesre mentünk fel, ezt neveztük ki a hívás helyéül. A magasles közelében egy vizes árok helyezkedik el, közel hozzá a vadásztársaság itatót alakított ki fúrt kúttal, az itató környékén lekaszált rét, jobbra kukorica, balra nagy területen gazos mély fekvésű rétszerű terület, a vizes árok túloldalán balra kukorica, jobbra tölgyes erdő, köztük tarlószerű terület volt. A használt őzhívó hely többnyire jónak ítélhető meg. A többszöri őzsuta hangjának ismétlésre a vizes árok túloldalán a kukoricából kijött egy suta, őt nem sokára egy fiatal őzbak követe, amely nem volt lőhető.

Magasles melletti mély fekvésű gazos        

Vadászat imitálása,Nagy Tibor,Tamás György

A hivatásos vadász döntése alapján Pócspetri Csikós területre mentünk, a Szövetkezet fóliatelepe mellett mentünk el, és az út végéhez közel álltunk meg. Az út jobboldalán fasor volt, ahol elhelyezkedtünk Tiborral, a fasorral szemben lekaszált rét, a rét jobboldalán kukorica. Egy fa mellett állva helyezkedtem el, a magas gazt és a takaró gallyakat letörtük, ellenőrzés után a gazokból még kellett letörni. Tibor közölte, hogy mögöttem ülve hívja az őzet. A többszöri hívás után a kukorica szélében velünk szemben megállt egy nagytestű őzbak, magas gyilkos agancsokkal. A kijelölt fa nem volt alkalmas, a jobbra lévő fához kellet támaszkodnom és úgy tudtam megnézni, igazi gyilkos agancsai voltak, Tibor megjegyezte eddig még nem látta. Tibor értékelése után közölte, lőjük meg, hívóhangot adott, ekkor oldalra fordult, szépen beállt, a gyorsítót nem húztam fel, a célzó fa nem volt tökéletes, céloztam, majd lőttem, de nem talált, amit nagyon sajnálok.

Az Apagyi laposhoz visszamentünk a hivatásos vadász által korábban látott, és ismert őzbak területére. Az ismert őzbakkal nem találkoztunk, közben egy kisebb tarlón állt őzbakot Nagy Tibor megvizsgálta és megállapította, hogy egy öreg bak, fél aganccsal, amely minden körülmény között ki kell lőni. A Tibor és az Elnök úr is közölte, hogy lőjem. A gépkocsival többször kellett mozogni a megfelelő lövési lehetőség érdekében, közben az őzbak megindult az erdő felé, tőlünk eltávolodva, ekkor Tibor hívóhangja megszólalt, visszanézett és én ekkor lőttem, helyben maradt. A helyszínen a végtisztességet megadva, a töretet átvettem, fényképezés után a vadászatot befejeztük, besötétedett.

   Apagyi lapos, Pénzes László                        

Tamás György, Pénzes László, 2011.08.05.

Másnap, Szombaton 2011. augusztus 6.-án, reggel 5 órakor a vadászháznál Nagy Tibor hivatásos vadásszal találkoztam. Tibor döntése alapján Pócspetri Csikós területre mentünk. A vízlevezető árok egyik hídján átmentünk, majd az árok mentén haladtunk, megjegyeztem a víz az árokban szépen folyik. Vagy 100 méter utána bokros, fás terület előtt megálltunk, csendben haladtunk előre a 2-es magasleshez érve megvártam, hogy Tibi felérjen és ekkor indultam a lépcsőn felfelé, Tibor lehajol, mondja, az őzbak ott van, csendesen menjek. A magaslesen látom az őzbak az elmenő árok jobboldalán, tőlünk elfelé nézve áll. Elhelyezkedem, széles ülőke van, dupla a szokásosnak, csak állva lehet lőni, közben Tibor egy pulóvert ad a kezem alá. A magasles jobboldali sarkáról tudok lőni, erősen jobbra húzódva, mivel középen egy faág belóg. Amikor a puska távcsövében meglátom az őzbak trófeáját meglepve tapasztaltam a számomra igen értékes, lőhető, selejtes, visszarakott voltát. Stabilan a kezemet nem tudtam elhelyezni, a jobb lábam nem tudtam megfelelően kitámasztani, reszketett, ezért átettem az ülőkén, ekkor stabilan meg tudtam támasztani. A baloldali kezem a szokásomtól eltérően a könyök előtt tudtam megtámasztani. Ezt követően szóltam Tibornak rendben, ő a suta hívó hangját megszólaltatta, az őzbak balra fordult én lőttem, de nem találtam, ezt követően megugrott. A lőtávolságot másnap megmértem 160 m volt. Nagyon bosszantott a kialakult helyzet. A hivatásos vadásszal egy pár helyet megnéztünk, de siker nem volt, a reggeli őzvadászatot abbahagytuk. Az esti vadászat céljából, megállapodásunk szerint este 19 órakor találkozunk a vadászháznál és kiemelt feladatként jelöltük meg a reggeli őzbak helyének a felkeresését.

   Pócspetri, Csikós terület, 2011.08.07. 5ó. 30p.  

Pócspetri, Csikós terület, 2011.08.07. 20 ó.

Augusztus 6.-án este 19 órakor történő találkozás után az előző esti első hívó helyre mentünk, most az akácerdősáv középső szakaszában álltunk meg. Nagy Tibor hivatásos vadász ülve hívta az őzeket, én állva vártam a lehetőséget. Többszöri hívás után sem jelentkezett őz. Az őzhívás helyét, körülményét, a hívás módját, eszközét, időpontját érdemes értékelni. Az Apagyi lapos irányában mentünk, már többször keresett őzbak tartózkodási helyére. A menetirány jobboldalán a fasoron túl lévő kukorica szélében nem láttuk, balra az akácerdőben 30 m-re a sutával Tibor észrevette a keresett őzbakot, a gépkocsival megálltunk, visszatolattunk, de már elmentek.

Ezt követően reggel megállapodott célnak megfelelően Pócspetri Csikós terület irányában a Rákóczi úton keresztül mentünk. A reggeli megállóhelyhez érkezve, Tibor úgy döntött, hogy beljebb állunk meg. Csendben kiszálltuk, a hivatásos vadásztól kölcsön kapott puskát biztosítva magamhoz vettem, a gépkocsi ajtót óvatosan benyomtam. A magasleshez érve Tibor óvatosan elindult a magasles létráján és közben nézte a reggeli őzbak helyét, a csatornapartot. A gazoson túl a kukorica sarkához közzel láttam a kukoricaszár mozgását, jeleztem Tibornak és közli ott a keresett őzbak. A magasles létrájáról óvatosan lemászott, oldalra állt, megnézte és egyértelműen megállapította, hogy a reggeli őzbak van a kukorica sarkában. Közli, menjek a magasles tartó oszlopához és lőjem, odamentem, de nem láttam az őzbakot, magához hívott, felajánlotta a vállát, azonban így sem láttam. Észrevettük, hogy az őzsuta a bak előtt van. Ekkor felmentünk a magaslesre, a puska alátettem egy puha ruhadarabot, kerestem az őzbakot, de nem találtam. Az őzbak feje és agancsa is sötét volt, a gazban állt, mögötte a kukorica szintén sötét barna volt. Végre megláttam a fejét, nyakát, hátgerincét, céloztam, a gyorsítót előre toltam és lőttem. Az őzbak megugrott, Tibor közli, benne van. A kukoricában hallatszott, hogy először távolodott, majd megfordult és visszafelé tart, a kukorica széle előtt vagy 6 m-re a zaj megszűnt. Ezt követően a gazterület baloldalán, a bokros rész jobboldalán hallottuk a hangját, a gazban távolodott tőlünk, majd a kukoricában folytatta és ott is megszűnt a zaj egy bizonyos idő után. A lövést 20 óra után pár perccel adtam le. A zajok megszűnése után Tibor cigarettára gyújtott és mérlegeltük a kialakult helyeztet. Véleménye szerint olyat ugrott, minta, ha szívlövést kapott volna, a gazban-, majd a kukoricában lévő hang egy másik őzé lehetett. A cigaretta elszívása után lementünk a nyomot megnézni. Az őzbak ugrása után két kukoricaszárat is kitört és a száron megtaláltuk a vérnyomot, de utána nem tudtunk a vérnyomon menni, mert egyre sötétebb volt. Először én, majd Tibor is az először megszűnt hang környékén kerestük az őzbakot, sajnos nem találtuk. Végül olyan döntést hoztunk, hogy reggel 6 órakor, világosan folytatjuk a keresést.

Csikós terület, 2011.08.08. 6 óra után, vérnyomon haladva, Nagy Tibor.

Vasárnap reggel 6 órakor folytattuk a keresést, először Tibor a vérnyomon próbált tovább menni, ami sikerült is, egy re nagyobb vérzést találtunk, de elfekvésre utaló helyet nem láttunk. Az őzbak visszafordulását tudtuk követni, egy idő után a vérzés nyomai csökkentek, majd a kukorica szélétől 11 sor környékén megszűnt a vér. A közös megállapodás szerint a vérzést követő kukoricát soronként ellenőrizzük, az őzbakra nem leltünk rá. A konzultációt követően a másodszori feltételezett hangmegszűnés környékét is soronként ellenőrizzük, ez sem jár sikerrel. A sikertelenség után olyan döntés született, hogy abba hagyjuk a keresést és bementünk a vadászházhoz.

A vadászháznál Nagy Tibor hivatásos vadásszal értékeltük, mérlegeltük a helyzetet. Kölcsönösen korábban tapasztalt hasonló helyzeteket felidéztük egy pezsgő elfogyasztása közben, az estünk lehetséges alakulását is mérlegeltük. Egyértelműen megfogalmaztam, hogy rendkívüli nagy élmény a háromszori kimenetel, az őzhívás gyakorlása, sikerei, az öreg selejt őzbak elejtése. A kétszer rálőtt őzbak hatása, a keresés, a vérnyomok hatása szinte teljes sikerélmény számomra.

A „Mohos” Menti Vadásztársaság elnökét, Tamás Györgyöt felkerestük és közöltük a történteket. Részemről köszönetemet fejeztem ki az őzbak vadászat körülményeiért, a siker érdekében kifejtett szervező munkáért, a bekövetkezett sikerélményeimért, az őzhívásos őzbak vadászat sikeres gyakorlásáért. Megállapodtunk, hogy a sebzett őzbak trófeájára igényt tartok, ha elhullva megtalálják, vagy ha túlélte a sebzést, akkor a hivatásos vadász elejtésével, vagy a legközelebbi vadászatom alkalmával a lelövésére.

A lelkiismeretem furdalása miatt hétfőn augusztus 9.-én kimentem a helyszínre a gazos terület és mellette lévő bokros rész átvizsgálására. A közel 2 órai keresés sem járt sikerrel.

      Apagyi lapos, Nagy Tibor, Pénzes László               

Vadászház, Nagy Tibor, 2011.

Őzhívásos őzbak vadászat tanulságai. /2012.07.30. – 31. -08.01./

A „Mohos menti” Vadásztársaság tagságával és megemelt éves tagdíjjal járó őzbak vadászati lehetőséget az elmúlt években az őzek üzekedésének időszakában használtam ki. Nagy Tibor társasági vadőrrel megállapodtunk, hogy az ez évben esedékes őzbak vadászatot hasonlóan időszakban oldjuk meg. Nagy Tibor az év Július 26.-án telefonon közölte, hogy az őzek párzása beindult, a jövő héten tud vadásztatni. A másodszori beszélgetésünkkor megállapodtunk a Július 30.-ai, Hétfő esti időszakban 18 órakor. Az elmúlt évi fegyverprobléma miatt kértem a próbalövés beiktatását. Sajnos mindkettőnk lövései alapján megállapítható volt a hét óra irányában 20-30 cm-el történő eltérés, a vadászpuska nincs jól beállítva. A próbalövési eredmény ellenére ezzel mentünk ki vadászni.

A vadásztatást végző vadőr az hívásos vadászatra a szokáshoz eltérően alaposabban felkészült. A korábbi NIVA terepjáró mellett a lehúzott ablakra felhelyezett szivacs mellett háromlábú célzó botot is hozott. Természetesen a kereső távcső mellett a suta, gida hangját utánzó sípok is rendelkezésre álltak. Az őzek párosodáskori viselkedését, a hívás lehetőségeit is tartalmazó irodalmat összegyűjtő anyagot, kiegészítve a vadászati élményekkel egy példányt a vadőr rendelkezésére bocsátottam. A vadászat előtt újból áttanulmányoztam. Kérdeztem, hogy neki meg van e? Igen válaszolta, ő is megnézte. A vadőr Nagy Tibor a megismerésem óta úgy ítélem meg, hogy szakmai szempontból sokat fejlődött, szívesen csinálja a szakmáját.

Szakirodalom:

• Bertóti István: Őzhívás, Mezőgazdasági Kiadó, 1976.
• Nimród, 2011. augusztus: Balogh János Az őzek násza.

Vadkárelhárítás Szalonna térségében /2013. augusztus 21-24./.

A szokásos csütörtöki 16 - 18 óráig tartó tenisz után a Szőlőskertbeli ultizás közben telefonon keresett Varga Barna Szalonnáról, a vadásztársaság elnöke. Először gratulált a Nimród augusztusi számában megjelent „Őzbak vadászata a párzási időszakban” című három oldalas cikkemhez, majd a rövid beszélgetést követően a vadászatra terelődött a szó. A meghívása alapján megállapodtunk, hogy Jóska bátyámmal augusztus 20.-át követően 21.-én szerdán vadkár elhárítási vadászatra megyünk. A Jóska bátyámmal történt egyeztetést követően szerdán 6 óra 30 perckor indultam a Budapesti Rómain lévő lakásomtól Leányfalura, közben a Békási piacon kenyeret és előzőleg megrendelt több csokor virágot vásároltam. Jóska összepakolva várt, bepakoltunk és 7 órakor indultunk. Gyöngyösre és Gyöngyössolymosra kitérőt tettünk a borpalackozáshoz szükséges felszerelésekért és Caberne Savinon száraz vörös borért. Nyíregyházra 12 óra után érkeztünk, ahol Jóska a vadász felszerelést összepakolta, majd levittük a kocsiba és elindultunk Szendrődre. Előzőnap Jóska telefonon beszélt Editkével, Demeter Lajos férjével és megállapodtak, hogy 15-16 óra között érkezünk. Valamivel korábban érkeztünk a temetőbe, a szokásos virágcsokrot elhelyeztük, nagy tisztelettel emlékeztünk az együtt töltött időre. Induláskor megérkezett Editke és lánya Zsuzsa. A virágok elrendezése után fényképet csináltam, majd beszélgettünk, amit a lakásukon folytattunk. Később Zsuzsa férje István és a másfél éves fiuk is csatlakozott hozzánk.

Demeter Lajos sírjánál, Pénzes József, Demeter Zsuzsa, Demeter Lajosné.

Varga Barnáék családi házához, Szalonnára 17 óra előtt érkeztünk. A köszöntés és fogadás után javasolta, hogy az esti vadászat helyét nézzük meg. A terepjáróval a 27 –es főúton Szalonnát elhagyva, a volt termelőszövetkezeti telep után, már a Szendrői határhoz tartozó Csehipuszta-tanya felé fordultunk be. A tanya irányába haladva útmentén balra jobbra kukorica tábla, ezt követte búzatartó körülbelül 150 m szélességben, a tanya északi oldalán kisebb kukorica tábla volt, a búzatábla keleti oldalán a Rakacai víztározóig, illetve a Rakacai patakig a Tornai–dombság egyik hegyvonulata, erdős rész helyezkedett, a búzatábla északi oldalán kb. 60 m széles kukoricatábla húzódott a Rakacai patak mentén egészen a 27-es főútig. Magasles volt elhelyezve az erdő folytatásában a tanya mögötti kukorica szélén, a környékét a kukoricát megvizsgálva jelentősebb kár volt a kukoricában, de friss nyomokat nem láttunk. A volt búzatábla középső vonalában három magasles volt elhelyezve egyenlő távolságra a kukoricától és az erdőtől. A megfigyelések szerin a vaddisznók az erdőből jöttek a kukoricába a tarlón keresztül. A kukoricában mentünk hosszan és jelentős kárt találtunk, jelentős zöld kukorica hevert a földön, amit disznók ettek. Ezt követően a Rakacai patak mentén lévő kukoricatáblához mentünk, három magasles a patak mentén egy az erdő szélén volt elhelyezve. A kukoricában a vadkár meghaladta az 50 %-t, volt hely, ahol alig volt ép kukorica. Az egyeztetés alapján egy kisebb magaslest a kukoricába vittünk, az erdőszélétől, a Rakacai pataktól is kb. 60 m-re. A terület bejárása után úgy döntöttünk, hogy én a kis magaslesre, Jóska a búzatarlón lévő középső magaslesre, Barna a feleségével a tanya mögötti magaslesre fog ülni.

A Rakacai víztározó partján, az üdülő övezetben lévő üdülőben helyezkedünk el, a korábbi gyakorlatnak megfelelően. Az átöltözés után 19 óra 30 perckor találkoztunk Szalonnán, Barnáéknál megittunk egy kávét, majd beszélgetés után átpakoltuk a vadászfelszereléseket és Jóskával kimentünk a magasleseket elfoglalni, reggelig terveztük a kint létet. Jóskának segítettem a magaslesre felvinni a cuccokat, ezt követően kettőnk között a mélyedésben álltam le a gépkocsival. A magaslest a kukoricán keresztül közelítettem meg. A hátizsákot, a plusz ruházatot, a fényképezőgépet, a gépkocsinál betöltött fegyvert a földről felpakoltam a magasles placcára, majd felmentem, és mindent a helyére raktam. Először a fegyvert néztem

                Kukoricatáblában lévő vadkár          Egri Dohánygyár KFT gyártotta

meg. A céltávcső szálkeresztje megfelelő vastag e? Milyen helyzetben lehet lőni? Ez esetben, ülőhelyzetben kényelmesen lehet célozni és lőni. A mobil telefont némára állítottam, a baloldali zsebe tettem, a szemüveget az ülőkére helyeztem. Ezt követően a fényképező géppel csináltam három felvételt. A hátizsákból kipakoltam az esőkabátot a puska alátétnek használva, a kereső távcsövet beállítottam, plédre helyeztem, az összeszerelt puskalámpát az akkumulátorral a baloldali oszlopra helyeztem, a vizes flakont, a vizelet felfogását szolgáló befőttes üveget a sarokban helyeztem el, a kézi lámpát, a cigaretta dobozt a gyújtóval, a szúnyogirtót az ülőkére helyeztem. A magaslesen történt elhelyezkedésem 20 óra után fejeződött be. Jóska elhelyezkedését a kereső távcsővel megnéztem, de csak az irányt tudtam megállapítani. A Jóska bátyámtól kaptam egy doboz cigarettát, amely az Anyósától Julika néni trafikos időszakából származik, az Egri Dohánygyár KFT által gyártott HELIKON, EXTRA LIGHTS, MULTIFILTERES. Egy cigarettát meggyújtva a füst északról keletre szállt, közepesen fújt a szél, majd az oszlopra letettem és ott égett el, ez idő alatt a szél iránya nem változott. Az elhelyezkedésem után egy őz balra a Rakacai patak irányában, a kukorica szélében evett, közben a telihold a hegy fölé emelkedett, elővettem a fényképezőgépet, felhúztam közben az őz megugrott, a fényképet elkészítettem. 20 óra 30 perckor északról nem messze halottam egy lövést, amit úgy ítéltem meg, hogy volt becsapódása. Az erdő szélében a Rakacai patak közelében őzriasztás volt. A magaslessel szemben, kelet irányában néztem madárjelzéseket halottam, vártam a vadat, de a közelemben nem jelentkezett. A szél irányában, ami csendesedett az erdő mentén, a hegyen erős, hosszú hang hallatszott, véleményem szerint egy bagoly lehetett, talán kuvik bagoly, hosszan követet valamilyen vadat. A feltűnő hanga Barnák irányában haladt, 21 óra 40 perc környéken lövést halottam, a becsapódás tökéletesnek tűnt. A lövés után az erdő szélében, a kukoricához nem messze kuvik bagoly jelzett, egyre közelebb volt, a kukorica szélében is kuvikolt, vadat azonban nem láttam. Az eddigi tapasztalatom szerint a kuvik bagoly 99 %-ban a vaddisznót jelzi. Véleményem szerint a Barna által meglőtt jól fejlett süldő nem egyedül volt. A Rakacai patakban történt fürdés, dagonyázás után a szél irányának és a hold világításának hatására, a hegyoldalban, az erdőben mentek. A süldő meglövése után a lemaradt disznó, vagy disznók visszafordultak és ezeket jelezte a kuvik bagoly. A környező kukoricába a vaddisznók nem mentek be, ebből következően hajnalban kiváltást sem észleltünk. A vadkár elhárítását az éjszaka sikerült megvalósítani, ami az alapvető célunk volt. Éjszaka, hajnalban a hold hol világított, hol a felhő eltakarta, a közelemben csak őzmozgásokat észleltem.

                                         Rakacai patak                                  

Varga Barna a süldővel

A reggeli 6 óra után a családi háznál találkoztunk Varga Barnával, a vadásztársaság elnökével. A jó fejlett süldő észlelését és elejtését elmondta, majd a hűtőben megnéztük. Délután találkoztunk Juliskával, a feleségével és is elmondta a történetet. A magaslesre 21 óra körül ültek fel, a korábbi gyakorlatnak megfelelően Juliska feladata volt a vad figyelése, ennek tudtában Barna nyugodtan eleresztette magát, a pihenése hamar alvásba folytatódott. 21 óra 30 perc után hallotta az erdő felől jövő erős, sikítós hangot, majd az erdőből meglátta kijönni a vaddisznót, a szokásnak megfelelően Barna oldalát megnyomta, jelezvén a vadat. Félálomban a puskát megfogta, követte a jól megtermett süldőt és a kukorica előtt lőtt és helyben maradt, Juliska már azt hitte a disznó bemegy a kukoricába. A helyzet konstatálása, a sikerélmény elkönyvelése után derült ki, hogy zsigerelő kést nem hoztak, a kis Opel személy gépkocsival nem tudják bevinni. Természetesen mind ezt megoldották és a zsákmány a hűtőbe került, több vadkárt nem tud csinálni. Az év júniusában, Júliusában, Augusztusában telihold időszakában volt szerencsém vadászattal, vadkárelhárítással foglalkozni. A vadászatok előtt gyakorlatommá vált, hogy a hold keltének, nyugtának időpontját kijegyzetelem, és annak ismeretében ülök ki a magaslesre. A hold kelte-nyugta és a napkelte- nyugta a következők szerint alakult:

A júniusi és az augusztusi hold kelte estében a hold augusztusban közel két órával hamarabb kel és 22 perccel később nyugszik, ebből eredően 2 óra 21 perccel többet van fenn. A napkelte és napnyugta esetében ugyanezt vizsgálva megállapítható, hogy június 23-hoz képest augusztus 21-én 2 óra 4 perccel kevesebbet van fenn.

Az első esti sikeres vadkárelhárítás lehetővé tette, hogy egészséges vaddisznó májat délutánra elkészítsem, amire Varga Barnát, és Juliskát is meghívtuk. A májat többször megmostam, kiáztattam, a felesleges részeket eltávolítottam, majd apró részekre szeleteltem. A közelben étolajat nem tudtunk vásárolni, kocsival kellett volna a vásárlást megoldani. Jóska leleményességét igazolja, hogy az üdülő övezetben sétálva egy debreceni házaspártól kapott egy pohár étolajat. 4-5 fej hagymát, két paprikát, két paradicsomot, egy nagy csípős paprikát apróra szeletelve az olajban megdinszteltem, majd a májat hozzátettem. Délután Barna 16 óra után megérkezett az elkészített májat az asztalra tettem, nem mondhatom pirított májnak, de kenyérrel fogyasztottuk. Valamennyien többször szedtünk belőle, ízletes volt, megfelelően puha is. A sózást a kiszedés után tetszés szerint végeztük. Az először készített vaddisznómájjal elégedett lehettem, a vörösbor is jó csúszott.

Az étkezés után Barna kezdeményezésére a második napi, csütörtöki esti vadászat helyszínét megnéztük. A kőtörő mögött, a Rudabányai hegy vonulatában, az erdőig érő napraforgó táblát helyszíneltük. A 18-20 hektáros napraforgó tábla, egy kevés ligetes, bokros résszel együtt a vadaktól történő megvédése céljából elektromos villanypásztorral körbe volt kerítve. A déli oldalán kapu lett kialakítva, a négy elektromos vezetéket kihajtva gépkocsival is be lehetett menni. A déli oldalon lévő elektromos kerítés egy részét gyalog bejártuk. A faoszlopra elhelyezett vezeték alatt és két oldalán a gaztalanítás megoldott. A kapun keresztül az elkerített táblában lévő magasleseket is megnéztük. Az egyik két táblarész között helyezkedett el, a másik egy fakadóvizes, bokros rész mellett kialakult dagonyázóhoz lett téve, ahol a napraforgó táblában nyiladékok is lettek vágva. A magas lesekre felmentünk és mérlegeltük a vadászati lehetőségeket, az esetleges vadmozgásokat. A dagonyában friss nyomot nem láttam, víz két helyen volt, az egyik egy kisebb gödörben, a másik egy kerékvágásban közel a napraforgó tábla széléhez, amit a magaslesről nem lehetett látni.

         Villanypásztor oszlopa, Pénzes József           

Elektromos kapu zárása, Varga Barna

A tájékoztatás szerint korábban a lekerített részt mozgatással és elállással vadászták. A bent lévő vaddisznók közül egy jobb kan és süldők estek. A javaslat szerint este és hajnalban célszerű a magaslesre kiülni. Jóska bátyámmal úgy döntöttünk, hogy a mozgás függvényében egész éjszaka kint leszünk. A mozgástól, időjárástól függően esetleg éjfél körül a kocsiban pihenünk. Hazamenve Juliska kedveskedett egy kávéval, majd 19óra 30 perc körül a korábban megnézett helyre kimentünk. A szokásos módon elhelyezkedtem és vártam a lehetőségre.

   Napraforgó tábla Tornai-dombság irányában,        

 Rudabányai hegy irányában.

21 óra után a dagonya környékéről mozgásra lettem figyelmes, de nem láttam vadat. Később a hátam mögött halottam mozgást, a nyiladékon, a sorok között szintén nem láttam vadat. 22 órakor a dagonya mellett a napraforgó tábla szélében láttam a mozgó fekete süldők hátát, innen a napraforgó táblába mentek, a táblában a kereső távcsővel hiába kerestem. Jóska bátyámmal telefonon egyeztettem, nem láttuk értelmét a további kin maradásnak, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. A találkozásunkkor Jóska elmesélte ő is látta a malacokat a nyiladékon mentetek egyik táblából a másikba, kicsinek találta, nem is célozta őket. A napraforgó táblán történt tartózkodásunk alatt vadkárra utaló hangokat nem hallattunk. Ugyan vaddisznót nem ejtettünk el, azonban sikerült meggyőződnünk a villanypásztoros vadkárelhárítás sikeresen működéséről, mások részére is lehet ajánlani. A beszélgetés közben felmerült, hogy érdemes ilyen drága módszert alkalmazni? A vadkár elhárításának sok féle módja van, korábban már érintettük őket. Egy éves növények esetében megfelelő színvonalon termelő növények esetében a villanypásztoros módszer is megtérül a termelőnek és a vadásztársaságnak is.

Az éjszaka lehetőség volt megfelelően kipiheni magunkat. Az eredeti tervnek megfelelően Barnáéknál közösen harminc a 0,75 literes üveget Cabernet Sauvinon vörös borral lepalackoztunk

Zárókupak véglegesítése, a késztermék nyugtázása,

Varga Barna, Felesége Juliska, Pénzes József, Pénzes László

A Nemzetközi Vadászati Tanács alapelvei közül: „ A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel, elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének kialakulását. Olyan etikai érzéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna. ”

A fejezet összeállításakor használtam Kékessy László által 1925-ben összeállított „ A magyar vadász kézikönyve” –t. Ezt a régi kiadványt a Budapesti Dohányfermentáló Vállalatnál Dr. Bezsilla Borbála ajándékozta 1988. július 22.-én „Emlékül a „vakációra” biztatásul és hasznos pihenésre.” A kiadványhoz Bársony István írt ajánlást, amelyben részletezi, hogy a vadásznak, a tisztességes vadásznak sokoldalúnak, rátermettnek, mély erkölcsi érzékkel kell rendelkeznie. Akiknek egyetlen célja az öldöklés, azoknak még csak fogalmuk sincs arról, hogy mennyire kimagaslik ez a legférfiasabb szórakozás minden más úgynevezett sporttól, hogy minden tekintetben testileg-lelkileg egész embert kíván és ilyet nevel.

A vadászat – Bársony István szerint – egyike a legteljesebb kiforrottságot, sok tudást, még több önuralmat, megbízható erkölcsi érzületet, és a vadászati szabályok, a törvények ismeretén és követelésén kívül szigorú magatartást követel, amelyben a minden irányú teljes jártasság megszerzése a leghosszabb emberélet is kevés. Az igazi, tisztességes vadászembernek nemcsak a vadászat írott és íratlan előírásait, a különféle vadállatokat kell természetrajzi és biológiai vonatkozásokban alaposan ismernie, hanem magát a nagy természetet is, legyen az erdő, vagy pusztaság, tó vagy nádas, síkság, vagy hegy és legyen bármely szaka az esztendőnek, s napnak. Egyetlen más sport sincs, amely annyiféle tudást követelne, mint a vadászat.

A Sárospataki nosztalgiázás hatására 2000 nyarán a Réka, Marcell unokákkal, Ági lányunkkal, Erzsike feleségemmel több napra Sárospatakra mentük. A volt szomszédunk Dr. Erdei Pál és felesége, Magdika segítségével a gimnázium vendégházában kaptunk szállást. A vendégház egyik alkalmazottja beszélgetés közben közli, hogy Kerchner Jóska üzeni, ha, van időm keresem meg. A vállalkozásuk központjában találkoztunk a tulajdonosokkal és több volt kollégámmal – Kerchner Pista, Csoma Magdika,    János-. A beszélgetés közben kiderült, hogy a Jóska a Zempléni Hubertus Vadásztársaság elnöke, lelkesen beszélt a társaság fejlődéséről, az elért eredményekről. A „Mohos” Menti Vadásztársaságban a különböző szabályzatok újbóli fogalmazása folyamatban volt. A tapasztalatok hasznosítása céljából kértem Jóskát a szabályzatukból egy-egy példányt botsáson a rendelkezésemre. Az Alapszabályt, Házi Szabályzatot és a Fegyelmi Szabályzatot 2000 októberében postán meg is küldött. A beszélgetés során meghívott a téli disznóhajtásra, amit az aktuális időpont előtt telefonon megerősített, amit elfogadtam és részt is vettem rajta. Az eligazításon több ismerősömmel találkoztam többek között Novák Jóskával is. A vaddisznóhajtáson sokan voltunk, több disznó esett, nekem nem sikerült rálőni, de láttam egyet. A vadászat Sátoraljaújhelyen vacsorával fejeződött be.

Kerchner József

2011. augusztus elején Novák Jóskával egyeztetett őzbak vadászat alkalmával megkerestem Kerchner Jóskát. A beszélgetés szomorú és fájdalmas eseményeket is tartalmazott, Jóska kedves felesége sajnos gyógyíthatatlan betegségben meghalt –nyugodjon békében-, Pista bátyjának - operációt követően- a lába lebénult, amit szintén nagy sajnálattal vettem tudomásul. A vadászat ismét felvetődött, közöltem, hogy Novák Jóska jóvoltából őzbak lelövési lehetőségem van. Kerchner Jóska mindjárt felajánlotta a vaddisznóles lehetőségét, amit elfogadtam.

Zempléni Hubertus VT Vadászház, 2011.08.04.           

Kerchner József, 2011.08.04.

Kerchner Jóskával 2011. augusztus 4.-én 18 órakor a Sárospataki lakásánál találkoztunk. A személy gépkocsival az udvara beálltam, majd átpakoltunk a LAND ROVER terepjáró kocsijába. Elindultunk a Hosszú-hegyen lévő vadászházhoz, közben beszélgettünk és sok hasznos gyakorlati tapasztalatra tettem szert. A Zempléni Hubertusz Vadásztársaság elnöki teendőit több mint 13 éve látja el. A vadásztársaság területe közel 8000 ha, ebből több mint 3.000 ha erdő, a területén fekvő települések Tolcsva, Erdőhorváti Komlóska, Sárazsadány, Bodrogolaszi, Hercegkút, Makkoshotyka, Sárospatak, Károlyfalva. Az érdeklődésem alapján szívesen beszélt az elért eredményekről, sikerélményeiről, nehézségekről. A vadászházat a szőlők között lévő volt raktárban alakították ki, ami jó benyomást tett rám. A vadászatra vonatkozó beírást, náluk a szabályzatuk szerint a kiírást is a vadászháznál lehet végezni. Magán les kialakítására és működtetésére a házi szabályzatnak megfelelően van lehetőség. A vadásztársaság területén 35 darab magán les, szóró működik, magán lesenként évente 35.000,-Ft kel fizetni, a vadlövési lehetőség szabályozva van. A szabályzat szerint a vendég jegy 2.000,-Ft/fő/alkalom. Az elnök úr kezdeményezésére 2009 ben létrehozták a Zempléni Vadászok Alapítványát, célja elsősorban a bajba jutott vadásztársak megsegítésére, az adó 1 %-át lehet az alapítványba befizetni. A nyugdíjas vadászokkal folyamatosan törődnek, részükre külön rendezvényeket tartanak. A vadászháznál történt beírás után elindultunk a magasleshez, közben megálltunk a 37-es úthoz közellévő szőlő mellett lévő, Jóska tulajdonában lévő kis házikónál, ahol a munka közben kényelmesen meglehet pihenni, ahol megkóstolhattam a Jóska szilvapálinkáját.

                         Munka közbeni pihenő                                            

LAND ROVER, Kerchner József

A Darnó-völgy elején lévő Darnó 4-es magasleshez mentünk. A magasles fémből készült, a Jóska tulajdonában lévő háromhektáros területen lett elhelyezve. A magán területen elhelyezett magán les és környezet általam még nem látott színvonalú. A magas les környéke, a vadföld, a szilvafák jó karbantartott benyomását keltik. A szóró környékén a kövek, a fatörzsek fehére meszelése a helyzet felismerését, a tájékozódást, a vad mozgásának felismerését jól szolgálja. Jóska bemutatta a magaslest, a puska átadása előtt tájékoztatott a működéséről. Majd elköszönt, egy kalappal kívánva.

            Zárt magasles ülőkéje                                               

Magasles előtti terület

A magaslesről lejöttem fényképet készíteni, a kedvenc veres szilvát megkóstolása után a zsebemet is megraktam vele. A szilvafákat látva kedvező termés várható, a szilvapálinkának kiváló alapanyagot biztosítva. A magasles teljesen zárt, az ajtó zárható, az ablak egymáson eltolható, kedvező időjárás esetén kivehető, Jóska kérésemre kivette és hátul helyezte el. Elől három fő részére kényelmes ülőhelyet biztosít, a lábtámasz mellett a vadásztartozékok elhelyezésre az ablak alatt polc áll rendelkezésre. Az ülőhely mögött matraccal fekvőhely is rendelkezésre áll. A szokásos módszeremnek megfelelően, a keresőtávcsövet, fegyvert kipróbáltam, beállítottam és a helyére tettem. A fényképezőgép, kézilámpa, óra elhelyezve egy cigarettát meggyújtva ellenőriztem a szél mozgását. A magasles keleti irányba néz, a vadföld mellett szóró is működött, most alma, kukorica volt kiszórva. Az elhelyezkedést 19 óra 50 perckor fejeztem be, 20 óra 20 perckor láttam egy nyulat. Az esti mozgás gyenge volt, Jóska az ígéretnek megfelelően 24 órára érkezett meg. Összepakoltam, hazafelé tovább folytattuk a beszélgetést, a vadászháznál a kijelentkezés megtörtént. Hazaérkezve, Sárospatakon Jóskának hálásan köszöntem a lehetőséget, az együtt töltött időt, a beszélgetést és minden jót kívánva elbúcsúztam.